Itt az írás: olvassátok!
A legenda már régen meg van cáfolva. Nem igaz, hogy Galilei, miután a Bibliára tett kézzel „irtózattal megtagadta és elutasította” azt a szörnyű tévtant, hogy a Föld forog, utána dacosan toppantott a lábával, és azt a halhatatlan kijelentést tette: és mégis mozog! A szerencsétlen, félig már vak, üldözött és szegény tudósra nézve túlságosan impraktikus lett volna ez a dacosság. Még így is halála napjáig poroszlók őrizték, hogy ne közölhesse senkivel az ő nagy titkát, amelynek az igazságát azok már megértették, akik féltek ettől az igazságtól.
Hálaisten, hogy túl vagyunk már a tudományos igazságok elfojtásának ilyen módszerein, de azért nem lehet mondani, hogy Magyarországon például ne volna szükség bizonyos erkölcsi bátorságra, ha valaki, akinek van vesztenivaló erkölcsi súlya és közéleti tekintélye, a szabadkereskedelem igéit merészeli hirdetni, amelyek tudományos megalapozottság dolgában semmivel se állnak mögötte a Föld forgásáról szóló igazságnak.
Közéleti és politikai pozícióját tekintve Éber Antal azok közé a kevesek közé tartozik, akikben megvan a bátorság nemcsak arra, hogy passive kitartson a Free Trade-ről vallott elve mellett, hanem arra is, hogy állandó harcot vívjon ennek az eszmének védelmében és propagálásában. Nem törődik vele, hogy abban a világban, amelyben él, e harc folytán izolálódik, se azzal, hogy támadásoknak, gyanúsításoknak és talán még érzékenyebb kellemetlenségeknek is ki van téve, tekintve azokat az óriási érdekeket és azokat az óriási hatalmasságokat, amelyeket fájdalmasan érint az ő igazságainak hirdetése. Mindez nem tudja őt elhallgattatni, avagy az ő egyenes útjától eltéríteni. Legújabb könyvében a Free Trade-küzdelem régi fegyverei olyan fényesre és élesre köszörülten csillognak a kezében, az adatoknak és a logikának olyan hatalmas erejével sújtanak alá, hogy a könyvet e hatalmas szellemi mozgalom egyik legjobb irodalmi termékének lehet mondani.
Formája szerint talán legtalálóbb, ha olvasókönyvnek nevezzük: ein Lesebuch, mint ahogy a németek mondani szokták. A bevezetéssel és a befejezéssel együtt 131 oldalon 26 apró olvasmány a munkamegosztásról, a szabadkereskedelemről, a külföldi áruk elleni harcról, Széchenyinek a védegyleti mozgalommal szemben való álláspontjáról, a protekciónak a mezőgazdaságra való hatásáról, a kis államok vámpolitikájáról, a protekcionizmus és a kereskedelem témájáról, a protekcionizmus és a kisipar viszonyáról, az exportiparoknak a protekció miatt való veszteségéről, az exportrádiusznak a védelem folytán mutatkozó hosszabbodásáról, a legigazságtalanabb adóról, a protekcionizmus és munkanélküliség összefüggéséről, arról, hogy „miért legyen több munka?”, a magyar gyáripari protekcióról, a racionalizálásról, a protekcionizmus korában való munkabérekről, a protekcionizmus és kartell témájáról, a dumpingről, a nevelési vámokról, a protekcionizmus állampénzügyi oldaláról, a szabadkereskedelem és (az igazi) nacionalizmus összefüggéséről, a szabadkereskedelemről mint a béke biztosítékáról, a politika és a gazdaság témájáról, a viszonosság és retorzió összefüggéséről és arról, hogy kezdhet-e szabadkereskedelmet Magyarország?
Nem sajnáltam a fáradságot se az olvasó idejét, hogy felsoroljam mindazokat a témákat, amelyeket ez az okos és hasznos könyv 131 oldalon felgöngyöl. Csak így van értelme annak a magasztalásnak, amellyel a bíráló adózhat a szerzőnek, amiért ezt az óriási anyagot — a szabadkereskedelem témájának úgyszólván minden vonatkozását — letárgyalja. És milyen meggyőző világossággal! A demonstrált igazságoktól teljesen lenyűgözve teszi le az olvasó a könyvet a kezéből, és még kínzóbb a töprengése, hogy miért kell a dolgoknak e meggyőző igazságok egyenes útjával ellentétes irányban haladniuk, miért van úgy, hogy nem a maga természetes törekvése szerint lefelé vezetik le a világháború által okozott nagy áradás vizét, amely elöntötte a világot, hanem komplikált és egymásba ütköző, egymást keresztező csövek furfangos rendszerével, a vizek egyensúlyba helyeződési folyamatával ellenkező módon: fölfelé akarják elvezetni.
Éber Antal jól tudja erre a kérdésre a feleletet, amelyet még Say, sőt némiképp Adam Smith is koncedált: hogy ti. az általuk kifejtett igazságok a tudomány igazságai, amelyek teljes érvényűek a közgazdaságtanban, de a politikának esetleg nem áll módjában, hogy ezeknek, a maguk szférájában megdönthetetlen igazságoknak az útmutatásait kövesse. Éber Antal ebben a tekintetben is intranzigens, és nem akceptálja a politikának azt a jogát, hogy a tudomány által maradéktalanul bebizonyított tévedések irányában tegye meg intézkedéseit az ország gazdasági kormányzatában. És hogy ebben az intranzigenciájában megerősítse magát és megerősítse az olvasóját, tömegével közöl frappáns számadatokat a könyvében annak a bizonyítására, hogy a politika azt a vélt jogát, hogy a tudomány igazságaitól eltérhessen, az ország gazdaságának mily súlyos károsítására érvényesítette.
Nagyon érdekes kérdés, hogy ha Éber Antal abba a helyzetbe kerülne, ami mindent egybevéve elvégre is könnyen elképzelhető, hogy mint a kormány tagja intézkedhetne, vajon volna-e hozzá bátorsága, hogy megvalósítsa a szabadkereskedelem elvét a gyakorlatban. A magam részéről ebben egy pillanatig se kételkedem, mert bizonyos vagyok benne, és ezt az ő új könyve csak még jobban megerősíti, hogy Éber Antal sziklaszilárdan hisz a Free Trade állapotának feltétlen hasznosságában. Hiszi azt az igazságot, hogy a szabadkereskedelem kis országban is megvalósítható oly módon, hogy az országnak előnyére szolgál és akkor is, ha csak egyedül valósítja meg. Jól tudja, hogy annak idején Angliában is ez volt a legsúlyosabb aggodalom és a legerősebb érv a Free Trade ellen: az egyoldalúság veszedelme. Robert Peel nem is tudta volna másképpen leküzdeni az ellenállást, mint azzal az érveléssel, hogy ha Anglia megszünteti a vámokat, minden európai állam követni fogja. Tudjuk, hogy e feltevés nem vált be, és ami belőle mégis bevált, az se azonnal, hanem csak akkor, amikor látnivaló volt az óriási előny, amelyet az egyoldalú szabadkereskedelem Angliára nézve jelentett.
Lehetne rajta töprengeni, vajon Éber Antal legújabb könyve felemelő vagy leverő olvasmány-e azok számára, akik vele egy hiten vannak a szabadkereskedelmi elv értékelésében. Dönthetetlen és riasztó számadatait olvasva a protekcionizmus, pláne a legújabb kori, valutazárlatokkal, kiviteli és behozatali engedélyekkel és tilalmakkal, egykézrendszerrel, kontingensekkel és hasonló egyebekkel megerősített protekcionizmus szörnyű pusztításairól, megdöbbenve és lesújtva kérdezi az ember: miért csinálják hát ezt a kormányok, ha ez ennyire kézzelfoghatóan káros? Miért áldozzák fel tisztán látható módon az ország világos érdekeit azoknak a magánérdekeknek, amelyek a protekcionizmus mögött rejtőznek, és vastagra híznak a köz rovására? Végtére is a Free Trade igazságai évszázados igazságok, és mindazokról, akik az országot kormányozzák, fel se tehető, hogy ismeretlenek volnának előttük e sokat fejtegetett tételek. Hiszen akárhányszor láthatjuk, hogy olyan férfiak, akik mint tudósok vagy mint publicisták tanítják és hirdetik a szabadkereskedelmet, kormányra kerülnek, és akkor nemcsak hogy csinálják, hanem argumentumokkal védelmezik is annak az ellenkezőjét, amit előbb hirdettek és követeltek. Majd pedig kiesve a hatalomból, újra vallomást tesznek a szabadkereskedelem mellett. Mintha az nyerne e jelenségek által bizonyítást, hogy hiába az igazságok minden világossága, hiába az érvek ereje, hiába az adatok megdönthetetlensége: a társadalmak életében azok a hatalmak, amelyeknek az érdekét a korlátozás és a protekcionizmus szolgálja, erősebbek, mint a matematika igazságai.
Ebben a perspektívában leverő olvasmány Éber Antal könyve, amely oly élesen megvilágítja a tudomány bebizonyított tételei és a valóság között mutatkozó ellentétet. De fölemelő azért, mert igen nevezetes dokumentuma annak, hogy a tudomány igazságai nem maradnak védelem nélkül. A mai időkben, amikor valósággal bátorság kell hozzá, ma is vannak, akik a szellem fegyvereivel harcolnak az Ige mellett, amelyet ezerszer meg lehet feszíteni, sokáig el lehet fojtani és a gyakorlatban meg lehet tagadni, de amelynek az érvényesülése éppen az igazságnak és a logikának az ereje folytán egyszer mégis be kell hogy következzék.
