gazdasági szabadság

A szabadkereskedelem idei világkongresszusáról keveset hallottunk az amszterdami ülések napjaiban, és a kongresszus iratai még nem jelentek meg. A világ ma inkább, mint valaha, kába ábrándozónak tekinti a Free Trade apostolait, és az általános elzárkózás tébolya közepette a vámvédelem haszonélvezői kárörvendő vigyorgással, avagy komor nagyképűséggel mutatnak rá arra a szomorú jelenségre, hogy íme, Anglia is vámokkal védelmezi már iparát a rossz valutájú országok versenye ellen...

Híradás jelent meg róla, hogy Zsitvay Tibor igazságügy-miniszter büntetőnovellát készít a hitelezéssel kapcsolatos bűncselekmények szigorú büntetéséről...

Nem „destruktív”, nagyon is „konstruktív” oldalról hangzott el a vád a szélsőjobboldali bajkeverők ellen, hogy a kollektivizmus alapján állanak, és akármilyen korszerű formába öltöztetik is a világnézetüket: a maga valóságában vagyonelkobzás és osztozkodás az, amit hirdetnek...

Elszomorító olvasmány az a jövendőkép, amelyet Móricz Miklós egy tanulmányában Magyarország következő huszonöt esztendejére vonatkozóan összeállított. Ha e horoszkóp helyes, és huszonöt év múlva országunknak és a magyar társadalomnak a képlete olyan lesz, ahogyan itt meg van állapítva, akkor beteljesülnek a költő szavai: pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve: széthull nemzetünk...

Régi tapasztalat már és a közmondásban is megörökített igazság, hogy a baj ritkán jár egyedül. Szegénység, békétlenség, betegség, veszteség, elemi csapás — úgy járnak együtt, mintha édestestvérek volnának...

Több mint egy évtizede folyik már az agitáció abban az irányban, hogy a kereskedői pályán való működés „képesítéshez” köttessék. Egyre szélesebb mederben hömpölyög ez a mozgalom, és egyre nagyobb erőre kap...

Mintha csak összebeszéltek volna az emberek, úgy ismétlődik meg a világ sajtójában, hogy a most hetvenévessé lett H. G. Wellst összehasonlítják a most nyolcvanévessé lett G. B...

Itt az írás: olvassátok! A legenda már régen meg van cáfolva. Nem igaz, hogy Galilei, miután a Bibliára tett kézzel „irtózattal megtagadta és elutasította” azt a szörnyű tévtant, hogy a Föld forog, utána dacosan toppantott a lábával, és azt a halhatatlan kijelentést tette: és mégis mozog! A szerencsétlen, félig már vak, üldözött és szegény tudósra nézve túlságosan impraktikus lett volna ez a dacosság...

Nem merek annyira menni, mint az a nagy tanítómesterünk, aki azt mondta, hogy az államok egymás közötti viszonyában a texasi lócsiszárok erkölcsei érvényesülnek...

Dr. Pólyák Béla bizonyosan szemrehányást tesz önmagának, hogy a könyvecskéje (Zsidók a magyar mezőgazdaságban. Történeti és statisztikai alapon. Adalékok a magyar földbirtokpolitikához. Budapest, 1928...