Nem tudom, mekkora sikerek kísérik Irene Harandot amerikai körútján, de szívből kívánok diadalmas sikereket ennek az okos, bátor és szép bécsi asszonynak, aki elindult a világba, hogy élőszóval is szítsa a harcot a „Gyűlölet és nyomor” ellen, ahogyan ő gyűjtőcímét adta az előadásainak. A saját területén már néhány éve vívja a harcot, amelyet a Sein Kampf című könyvével indított el válaszképpen a Mein Kampfra, és amelyet hősiesen folytat a szerkesztésében megjelenő folyóiratban. Hősiesen mondom, mert nem csekély bátorság kell hozzá, hogy abban a világban, amelyben ő él, valaki keresztény és német, mondjuk divatos szóval: árja létére ilyen határozottsággal és ilyen elszántan merészeljen szembeszállni az uralkodó gyűlölet áradatával.
Gyűlölet és nyomor! Mily találó összekapcsolása két fogalomnak, amelyek a sziámi ikrek módjára vannak a természet lebírhatatlan erejével egymással összekapcsolva elválaszthatatlan életközösségre. Aki és ami az egyiket táplálja és növeli, táplálja és növeli a másikat is. Nincsen olyan bűvészmester a világon, aki gyűlöletet tudna tenyészteni az emberek szívében anélkül, hogy a nyomorúságukat is ne növelje, és bármi legyen a világon – természeti csapás, háború, járvány, hibás kormányzás, emberi gonoszság vagy ostobaság –, amely az embereket nyomorúságba dönti, mindaz televény termőtalaja a gyűlölködésnek is.
Melyik oldalon kell tehát megkezdeni a harcot a gyűlölet és a nyomorúság ellen? A gyűlölet oldalán-e vagy a nyomorúság oldalán? Aki erre helyes feleletet akar adni, annak tisztában kell lennie, hogy a világ mai helyzetében a gyűlölet okozza-e a nyomorúságot, vagy a nyomorúság a gyűlöletet? Irene Harand a gyűlöletben látja a bajok forrását, és én szívvel-lélekkel vallom és hirdetem az ő igazát. A nyomorúság nem lehet a bajok kútfeje, mert hiszen a természeti adottságok, a technikai tényezők és a tudományok összeműködése alapján nemcsak hogy nyomorúságra nem vagyunk kárhoztatva, hanem valósággal föl kellene, hogy vessen bennünket a jólét és a gazdagság. Mindezek a tényezők azonban nem tudnak érvényesülni a társadalmak körén belül működő és az egyes társadalmak között fennálló bizalmatlanság, irigység és gyűlölködés miatt, amelyek az erők szabad érvényesülése elé vagy semmiképpen, vagy csak nagy nehézségek által leküzdhető akadályokat állítanak. Korlátokat, amelyeket bemázolnak az áhítatos tiszteletnek beidegzett színeivel, és amelyek javára kierőszakolják a legszentebb fogalmak részére fenntartott áhítatos imádatot.
Igen: a gyűlölködés! Csakhogy a gyűlölködés, ha mint a nyomorúság forrása szerepel, akkor se elsődleges indulat, hanem maga is már származék: a tudatlanságnak, a téveszméknek, a babonáknak a szülötte. Az emberiség kultúrtörténetének irodalmából még hiányzik az az alapvető munka, amelyet valami hatalmas szellemnek, egy új Leckynek vagy egy új Taine-nek kellene megírnia A gyűlölet története címen. Talán már dolgozik is rajta valahol valaki. Ha majd megjelenik egy ilyen mű tizenkét vagy huszonnégy kötetben, akkor látni fogja mindenki, hogy mennyi érintkezési pontja lesz a gyűlölet történetének az ostobaság történetével, amely ugyan szintén nincsen még megírva, bevezetését azonban már kiadta az amerikai Walter B. Pitkin Rövid bevezetés az emberi ostobaság történetéhez címen, csekély 574 nagy kvart oldalon, de tanúságot teszek mellette, hogy a munka szerfölött hiányos, csak érintgeti a témáját, mint a bogarászó fecske a víz színét. Nem tudom találóbban jellemezni a hiányosságát, mint hogyha megállapítom róla, hogy egyetlen szó nincsen benne például a boszorkányokban való hit évezredes ostobaságáról, annyi gyűlöletnek és annyi szenvedésnek az okozójáról, sem pedig azokról a közgazdasági tévelygésekről, amelyek oly sok ellenségeskedést, háborút, kínt és nyomorúságot zúdítottak az emberiségre.
Vajon fel lehetne-e még egyszer támasztani az emberek között a boszorkányégetéseket? Határozott és harsány igennel merek rá felelni. Az utolsó húsz esztendő tapasztalataira támaszkodva semmi retrográd mozgást nem lehet többé lehetetlennek tartani. Hiába javítják a repülőgépek a sebességi rekordot a levegőben! Amilyen gyors az ő szárnyalásuk odafönt a felhők között, a földi térségeken levő dolgok ugyanolyan sebességgel visszafelé futnak. A rekordjavító hős nem viszi magával azokat, akik odalent vannak a mélységekben, de viszi magával esetleg azt a mételyt és lelkikórságot, amely hozzátapadt, amikor a levegőbe emelkedett. Ugyan miért ne lehetne a boszorkányhitnek újraéledése? Hiszen soha semmi sem cáfolta meg a boszorkányok létezését. A bírák, akik ezeket a szerencsétlen vénasszonyokat sok évszázadon keresztül máglyahalálra ítélték, nem mind voltak, sőt valószínűleg igen kevesen voltak közülük gonosztevők vagy bolondok. Hatalmas eszű, erős jellemű, igazságot szerető és kereső, nemes gondolkodású férfiak százával és ezrével lehettek és voltak is közöttük, mert a bírákat akkor se a gonosztevők és gyöngeelméjűek közül válogatták ki. Azok a máglyahalál-ítéletek a tanúvallomások, dokumentumok és beismerések tömegein alapultak, amik mind azért voltak lehetségesek, mert az emberek hittek a boszorkányok létezésében. Csak újra fel kell támasztani ezt a hitet, és több boszorkány és több boszorkányper lesz a világon, mint volt valaha is a középkor századaiban.
Már volt egyszer egy rövid pillanata az emberiségnek, amikor éppen úgy, ahogyan nem hitték, hogy vénasszonyok seprűnyélen vagy vénemberek dohányzacskón röpködjenek a boszorkányok találkozóhelyére, nem hitték azt se, hogy valaki csak úgy nyerhet egy kereskedelmi ügyleten, ha a másik veszít rajta. Ellenkezően, amilyen bizonyosak voltak benne a nehézkedési törvényről való ismereteik alapján, hogy a seprűnyélen való repülés fizikai lehetetlenség, éppen úgy tartották logikai és gazdasági törvények által megszabott képtelenségnek, hogy szabad emberek között tartósan kereskedelmi forgalom lehessen másképpen, mint csak úgy, hogy az ügyleteknek mind a két félre nézve előnyöseknek kell lenniük.
Csodálatos egy hit volt ez, amely arra az időre, amíg az emberek vallották, hihetetlen eredményeket hozott létre a világban, és néhány évtized alatt nagyobb haladást produkált a jólétben és a kultúrában, mint az előző évezredek együttvéve. Lakatlan világrészek népesültek be általa: mindenhová tyúkkal és kaláccsal csalogatták az embereket, mert tudták, hogy akárhol dolgoznak, akárhol produkálnak értékeket, mindaz, amit teremtenek, azonnal közkincsévé válik az emberiségnek. Amerika gyáraiban dolgoztak, és munkájuk nyomán Zemplén megye falvaiban téglaházak épültek. Indiában vasutat építettek, és Berlinben új városrészek keletkeztek belőle. Ausztráliában gyapjút nyírtak, és utána Macedóniában kevesebb toprongyos ember volt látható. Elmúlt néhány évtized a kölcsönösség hitének az uralmában, és az emberek előtt egy egészen új világ állott, amelyre nem tudott volna ráismerni az, aki száz év előtt sírba szállott.
Ez a hit elveszett, és úrrá lett ismét a gyűlölködés, a bizalmatlanság. Peruban 1 248 000 négyzetkilométer termékeny területen kevesebb ember él, mint Magyarországon 92 000 négyzetkilométeren, és Peru nem megkönnyíti, hanem eltiltja az emberek odavándorlását, mint ahogy eltiltják a többi országok is, és világrésznyi területek hiába várják a munkáskezeket, amelyek ott értékeket, javakat, gazdagságot, bőséget, kultúrát, boldogságot akarnának és tudnának teremteni. Az emberek ketrecbe rekesztik egymást, és feneketlen gyűlöletet táplálnak és szítanak egymás ellen a ketreceken belül és a ketreceken kívül végig a világon. Mennyi hit és mennyi elszántság kell hozzá, hogy ebben a világban egy gyönge és mégis hatalmasan erős asszony elinduljon harcolni a gyűlölet és a nyomorúság ellen!
