Libertárius válaszok az állammal és a szabad piaccal kapcsolatos gyakori kérdésekre.
pl. utak, anarchia, infláció
Kérdések, amik újra előkerülnek
18 kérdés
A válaszok a hivatkozott írások szerkesztett összefoglalói; az idézetek szó szerintiek.
Közszolgáltatások
De ki fogja építeni az utakat?
Akiknek érdekük, hogy el lehessen jutni hozzájuk: ingatlanfejlesztők, üzletek és útszolgáltatók. Egy új lakónegyed vagy bevásárlóközpont értékéhez a megközelíthetősége is hozzátartozik. Molyneux ezért az utat a beruházás részeként kezeli. A meglévő utak fenntartását pedig az érintett vállalkozások hozzájárulásai vagy használati díjak finanszírozhatnák; nem kell minden sarkon fizetőkapunak állnia.
BővebbenBezárás+
Az út a beruházás része
Egy új házat vagy üzletet nem elég felépíteni: oda is kell jutni. Molyneux ebből vezeti le, hogy az ingatlanfejlesztőnek érdeke az útkapcsolat megteremtése és a fenntartás rendezése. A vásárló számára az út minősége és jövőbeli költsége az ingatlan értékének része. Ezért a megállapodás előre rögzítheti a fenntartási díjat és a szolgáltató későbbi kiválasztásának módját, ahelyett, hogy a beköltözés után korlátlan áremeléseknek tenné ki a lakókat.
Nem kell minden használón külön behajtani a díjat
A meglévő belvárosi utcáknál más finanszírozás is elképzelhető. A környező üzletek közösen fizethetnének az utakért és járdákért, mert ezek vezetik hozzájuk a vásárlókat és a dolgozókat. A fejezet használattal arányos, egyetlen számlában összesített díjat is felvet. A lényeg, hogy az út finanszírozása többféle üzleti megállapodás része lehet. Nem szükséges minden útszakaszon külön fizettetni, ahogyan egy bevásárlóközpont belső közlekedőiért sem kérnek lépésenként pénzt.
Állam nélkül nem lenne mindenki háborúja mindenki ellen?
Az állam eltörlése nem a jog, a bíróság és az önvédelem eltörlését jelenti. Rothbard állam nélküli társadalmában ezek megmaradnak; az adóztatás és a jogvédelem kikényszerített monopóliuma szűnik meg. Az elképzelés nem arra épül, hogy mindenki megjavul, hanem arra, hogy a védelem intézményei se kapjanak felmentést mások jogainak tiszteletben tartása alól.
BővebbenBezárás+
Az anarchia nem jelent védtelenséget
Rothbard elválasztja a támadást az önvédelemtől. Más személyének vagy tulajdonának megtámadása tilos, de az áldozat védekezhet, és erre őröket, rendőröket vagy más jogvédelmi szolgáltatót is felkérhet. A jogviták eldöntésére bíróságok és döntőbírák szolgálnának. Az állam nélküliség tehát nála nem intézmények nélküli élet: azt jelenti, hogy egyetlen intézmény sem szedhet kényszerrel adót, és nem tilthatja meg másoknak, hogy ugyanazon a területen védelmet nyújtsanak. Az intézmény feladata és a neki adott kizárólagos hatalom két külön kérdés.
A rossz emberekből sem lesznek jó uralkodók
Ha az emberek többsége egymás kirablására törekedne, Rothbard szerint sem állami, sem magánvédelem nem tudna működőképes rendet fenntartani. A békés együttélés bizonyos mértékét mindkét rendszer feltételezi. A vita ezért nem az, hogy számolni kell-e bűnözőkkel, hanem az, hogy jó megoldás-e egyetlen szervezetnek kizárólagos jogot adni a védelemre és a végső döntésre. Az emberi gyarlóság az őrzőket is érinti: az állam szükségességét nem bizonyítja az a veszély, amely az állam vezetőiben is jelen lehet.
Állami korlátok nélkül nem uralnának mindent a nagyvállalatok?
A nagy méret nem jelent korlátlan árazási hatalmat. Mises érve szerint a magas nyereség versenytársakat vonz, a drágulás pedig helyettesítő termékek felé tereli a vásárlókat. A döntő kérdés az, mi védi a céget a versenytől: jobb teljesítménye, kizárólagosan birtokolt természeti erőforrása vagy az államtól kapott kiváltsága.
BővebbenBezárás+
Az egyetlen eladónak is vannak korlátai
A szakosodás és a nagyobb piac nagyobb vállalatokat eredményezhet. Ebből azonban nem következik, hogy ezek bármekkora árat elkérhetnek. Ha a rendkívüli nyereség tartósnak ígérkezik, más vállalkozóknak is érdemes belépniük. Olyan rokon iparágak is versenytársakká válhatnak, amelyek viszonylag kis átalakítással elő tudják állítani ugyanazt a terméket. A vásárlók ráadásul helyettesítőket kereshetnek. Mises ezért nem a cég méretéből vezeti le a monopólium problémáját, hanem azt vizsgálja, fennmaradhat-e a verseny kizárása és a kínálat visszafogásából származó többletnyereség.
Mi zárja ki a versenyt?
Mises külön tárgyalja a természeti erőforrások fölötti kizárólagos rendelkezést és a politikailag védett piacokat. Nem állítja, hogy szabad piacon minden monopólium lehetetlen: egy ásványkincs ellenőrzése valódi kivétel lehet. Az ipari kartelleknél viszont a vámokat, a szabadalmakat és az engedélyezési kiváltságokat emeli ki. Ezek kívül tarthatják azokat a versenytársakat, amelyek megtörnék a védett vállalat helyzetét. A szabadkereskedelem követelése ezért nála nem a már nagy cégek megvédése, hanem a piac megnyitása a kihívóik előtt is.
Az önkéntes segítség nem tűnne el az állami segélyezéssel együtt. Molyneux arra mutat rá, hogy aki fontosnak tartja a rászorulók támogatását, az állam nélkül sem válik közönyössé. Rockwell pedig arra figyelmeztet: a mai jótékonysági szektor méretéből nem olvashatjuk ki, mire lenne képes, ha az állam nem vonná el az adományozható jövedelem egy részét, és nem vállalná magára ezt a feladatot.
BővebbenBezárás+
A segíteni akarás nem állami termék
Ha a polgároktól annyi együttérzést feltételezünk, hogy megszavazzák a segélyprogramokat, nem következetes ugyanazokat az embereket teljesen közönyösnek tekinteni, amint közvetlenül adhatnának. Molyneux érve nem az, hogy mindenki önzetlen, hanem hogy ugyanazzal az emberi természettel kell számolni mindkét rendszerben. Az állami szerveződés megszűnéséből önmagában nem következik az együttérzés megszűnése. A kérdés az, hogyan szerveződhet a segíteni akarás önkéntes adományokká és segélyszervezetekké.
Miért nem elég a mai szervezeteket nézni?
Rockwell a kiszorításra helyezi a hangsúlyt. Ha a segélyezést állami feladatnak tekintik, kevesebben érzik személyes kötelességüknek az adományozást; az adóztatás pedig az erre fordítható pénzt is csökkenti. Ezért a jelenlegi jótékonyságot nem lehet egyszerűen változatlanul hagyni a gondolatkísérletben, miközben az állami rendszert eltávolítjuk. Az érve szerint az önkéntes segítség kiterjedhetne. Ez a kibontakozás melletti érv, nem számszerű garancia arra, hogy minden rászoruló minden szükségletét fedeznék.
Az egyforma tananyag nem jelent egyforma lehetőséget. Eltérő képességű, érdeklődésű és fejlődési ütemű gyerekeknek ugyanaz a lecke lehet túl gyors vagy túl lassú. Rothbard ezért a különböző iskolák és módszerek közötti választást védi. Emellett arra kérdez rá: ha az állam szabja meg a tananyagot, mi védi a gyerekeket attól, hogy a saját hatalmát igazoló nézeteket tanítsa?
BővebbenBezárás+
Az egységes mérce nem alkalmazkodik mindenkihez
Rothbard az emberi változatosságból indul ki. Az általa idézett George Harris példájában ötven gyerek ugyanazt a leckét kapja ugyanannyi időben, mégsem jut azonos lehetőséghez: a gyorsabban haladót visszatartja a tempó, a lassabban haladó nem tud lépést tartani. Herbert Read erre különböző formájú és módszerű iskolákat javasol. A következtetés nem az, hogy a tanítás fölösleges, hanem hogy a tanulók különbségei indokolják az oktatás változatosságát.
Ki dönti el, mit szabad tanítani?
Az oktatás nemcsak ismeretek átadása: a tananyag kiválasztása nézőpontot is közvetít. Rothbard ezért a sajtószabadság párhuzamát használja. Egy adóból finanszírozott, kötelezően olvasandó állami újságot veszélyesnek tartanánk; az iskolai tananyag politikai felügyeletét szerinte ugyanezzel a mércével kell vizsgálni. Az egymástól független iskolák többféle megközelítést kínálhatnak, amelyekről a szülők dönthetnek. Ehhez az sem elég, ha az iskola névleg magánkézben van, de a tanítás tartalmát ugyanaz a központi előírás szabja meg.
Nem mindegy, miből származik a bevételük. A vizitenként fizetett szolgáltató több kezelésből kereshet többet; az előre megkötött egészségbiztosítás szolgáltatójának viszont kiadás a későbbi kezelés. Molyneux erre építi a javaslatát: a biztosítás és az ellátás szerződéses összekapcsolása érdekeltté teheti a finanszírozót a megelőzésben és a hatásos gyógyításban. A profit önmagában nem mondja meg, milyen viselkedést jutalmaz a rendszer.
BővebbenBezárás+
A kezelés bevétele máshol költség
Egy beavatkozásért fizetett orvos és egy későbbi beavatkozást finanszírozó biztosító eltérő ösztönzőkkel szembesül. Molyneux a biztosítást a nagy, előre nem ismert költségek megosztásának eszközeként tárgyalja. Az előzetes szerződésben a biztosító díjat kap a kockázat vállalásáért; ha az ellátás költsége kisebb, több bevétele marad. A szerző ebből vezeti le a megelőzés és a hatásos kezelés gazdasági érdekét. Ez az ösztönzőkre épülő érv, nem annak ígérete, hogy bármely magánbiztosító minden körülmények között jól bánik az ügyfeleivel.
Mivel versenyeznének az ügyfelekért?
A fejezet olyan versenyt vázol fel, amelyben a biztosítók az ellátás eredményességéről szóló, függetlenül ellenőrzött adatokkal próbálják meggyőzni a szerződéskötés előtt álló ügyfeleket. A finanszírozó így nem pusztán a vizitek számát vásárolná meg, hanem a megelőzést és a sikeres kezelést is jutalmazná. Molyneux külön tárgyalja az adományok és az önkéntes ellátás szerepét azoknál, akik nem tudnak fizetni. A biztosítás melletti ösztönzőérvet tehát nem szabad összetéveszteni a biztosítással nem rendelkezők ellátásának teljes megoldásával.
Hiányzó kérdés, jobb érv, pontosabb forrás? A következő lépésben privát javaslatot küldhetsz a szerkesztőségnek. A beküldésekből szerkesztői válogatás után bővülhet a gyűjtemény.
Fejezet22. Állam nélküli utakStefan MolyneuxAnarchia a gyakorlatban
