A Népszava vasárnapi számát az ügyészség elkoboztatta, mert büntetendő cselekményt látott dr. Landler Jenő cikkében, mely Szterényi legutóbbi rendeletével foglalkozik.
„Az elégetés nem válasz!” — vágta oda Voltaire, amikor a papok a könyvét elégették. „Az elkobzás nem válasz!” — mondhatjuk mi az ügyészség intézkedésére. Elkobozni, pört indítani, tizenkét háztulajdonos, pékmester, nyugalmazott sóhivatalnok, hitoktató esküdttel a bűnöst is kimondatni: nem nagy virtus. És amilyen picike virtus: éppen olyan hatástalan is. Ettől senki se lesz se meggyőzöttebb, se higgadtabb, se félénkebb, se semmi egyéb: ezzel nem lehet se változtatni, se elriasztani, se „javítani”. Ez még csak nem is terrorizmus. A terrorizáltatást a bécsi hóhér kirendelésén alul nem adják ma már. A statárium mellett micsoda az elkobzás és a sajtópör?! Ez se nem válasz, se nem elintézés, se nem megfélemlítés. Ez egyszerűen balgaság.
Pedig én és velem együtt nagyon sokan, akik a jogi szempontokat is figyelembe tudjuk venni: mi választ vártunk volna a kormánytól. A kormány kibocsátott egy rendeletet, amelyben a vasutasokat eltiltja attól, hogy a „szociáldemokrata párt bármiféle szervének vagy szervezetének tagjai lehessenek”. Mi az a „szociáldemokrata párt bármiféle szerve vagy szervezete”? Jól van, én, X vasutas nem vagyok tagja a szociáldemokrata párt semmiféle szervének vagy szervezetének, hanem tagja vagyok egyszerűen a szociáldemokrata pártnak. Ettől is el akar tiltani engem a kormány? Ha igen, akkor mi értelme és hatálya van a szolgálati szabályzat 38. §-ának, amely szerint minden vasutas szabadon léphet be bármely politikai párt kebelébe?
Én választ vártam dr. Landler Jenő cikkére, nem elkobzást. A kormánynak valami tizenöt mindenféle fél-, háromfertály-, nyolctized- és egész hivatalos újság áll a rendelkezésére: kötelessége mellett módjában is állott volna a válaszadás dr. Landler Jenő cikkére. Ezt a cikket nem lehet üres handabandázásnak tekinteni, mert törvényerejű rendelet paragrafusaira hivatkozik az írója és jogászi érveléssel bizonyítja, hogy a kiadott kormányrendelet nem felel meg a szolgálati szabályzatnak. Ezen semmit se változtat az a körülmény, hogy a cikkíró a bizonyítás után engedetlenségre hívja föl a vasutasokat. Erre a fölhívásra talán lehet válasz a sajtópör, talán ez is volt a célja az írónak, de a cikk tartalma és jogi érvei ezzel válaszolatlanok és meg nem döntöttek maradtak.
Én azok közé tartozom, akikhez a vasutasok ügyeikben tanácsért, útbaigazításért, fölvilágosításért, utasításért és törvénymagyarázatért fordulnak. És válaszaimat, tanácsaimat nekem felelősség mellett kell adnom. De nemcsak rólam van szó, hanem magáról a jogról, főképp pedig arról a sok ezer emberről, aki a bizonytalanság kátyújában az egzisztenciáját, szerzett jogait, kenyerét, nyugalmát, családja boldogságát veszejtheti bele. Ez nem politikai vagy közjogi kérdés, amelyet homályos, kétértelmű, furfangos szavakkal lehet elintézni, mint ahogy az mostanában szokásban van. Mindenkinek joga van ahhoz, egyáltalában a jogélet legelemibb követelménye, hogy mindenki tudja: mihez van joga, mihez nincsen. A legförtelmesebb zsarnokság volt az mindenkor, amely kétértelműségekkel csapdát állított föl, amelybe az emberek beleessenek.
Én nyílt, határozott kérdést intézek a kormányhoz és bármely hozzáférhető helyen választ várok ezekre a kérdésekre:
- A kereskedelmi miniszternek itt szóban forgó rendeletében az a kifejezés, hogy a „szociáldemokrata párt semminemű szervezetének”, érteni kell-e magát a pártot is?
- Mit jelent a rendeletnek e mondata: „Kijelentem, hogy ezen tilalom ellen való vétés egyik ismérvének fogom tekinteni, ha a vasúti alkalmazott ily szerveket vagy szervezeteket támogatásban részesít”? Azt akarja-e talán ezzel mondani a miniszter, hogy a létszámból való törlést involváló vétségnek fogja tekinteni azt is, ha valaki a pártlapot, vagy a Magyar Vasutast, vagy a Vasutasok Zsebnaptárát megveszi?
- Ha az előbbi kérdésekre a válaszok igenlők, úgy arra is fölvilágosítást kérünk, hogy a szolgálati szabályzatnak melyik paragrafusa alapján tilthatók el az alkalmazottak attól, hogy egy politikai pártnak a tagjai legyenek?
A feleletekre sok ezer embernek égető szüksége van, de azért jól tudom: nem fogjuk azt megkapni. Hát akkor mi lesz? Milyen tanácsot adjunk mi jogot tudók azoknak, akik megkérdezik tőlünk: beléphetnek-e a szociáldemokrata pártba? Előfizethetnek-e a pártlapra? Agitálhatnak-e a pártlapok érdekében?
Én a magam részéről nem fogok egyebet mondhatni, mint hogy a legutóbbi rendelet nem tilalmazza a szociáldemokrata párt kötelékébe való tartozást, hanem csupán a párt valamilyen szervének vagy szervezetének a tagságát. A továbbiakra pedig legföljebb a jogi véleményemet közölhetem, amely szerint kizárt dolog, hogy valakit a párthoz való tartozás miatt elbocsátani lehessen, mert ez a jog a pragmatika 38. §-a szerint kifejezetten biztosítva van. Azt pedig elképzelni se lehet, hogy egy miniszteri rendelet nyíltan törvénytelen rendelkezéseket tartalmazzon. Éppen ezért is nem fogok választ kapni a fönti kérdéseimre, mert ha a kereskedelmi kormány felelni akarna, kénytelen volna kijelenteni, hogy sem a szociáldemokrata párthoz való tartozást, sem a pártlapok előfizetését nem tilalmazta, miután ezt tilalmazni nem is állott jogában. Rendeletét csak azért fogalmazta olyan homályosan és dodonai módra, hogy az alkalmazottak, akik elvégre is nem elég tanultak ahhoz, hogy a kétértelmű szavak helyes értelmét kiokoskodják: azt higgyék, hogy a szociáldemokrata politikai párthoz való tartozás van ama rendeletben megtiltva és megijedjenek. Adott esetben azonban a felsőbbség semmiképp se magyarázná ilyen módon a rendeletét, mert hiszen az lehetetlen, de egyszersmint veszedelmes magyarázat is volna. A bíróságnak is van ugyanis beleszólása és a bíróság semmi esetre se engedné azt meg, hogy a kétértelmű szavakba olyan tilalom és elbocsátási ok magyaráztassék bele, amely pragmatikaellenes.
Én tehát nem a rendelet ellen való engedetlenségre hívom föl a vasutasságot, hanem azt állítom, hogy abban a rendeletben nincs eltiltva senki a szociáldemokrata párthoz való tartozástól. Ha ilyen — pragmatikaellenes! — tilalmat akar a kormány fölállítani, úgy ezt világos szavakban kell megtennie. Enélkül nem hiszem, hogy valaki is hajlandóságot érezne magában pápábbnak lenni a pápánál és olyat értelmezni bele a rendeletbe, amely abban nincsen. Legkevésbé a vasutasok.
