klasszikus liberalizmus

Ha a közügyek felszíne mögé tekintünk, egy alapvető tényt fedezhetünk fel - nevezetesen a hatalom nagy újraelosztását a társadalom és az Állam között. Ez az, ami igazán fontos és érdekes annak, aki a civilizációt tanulmányozza...

Drezdában gyűlést tartanak az antiszemiták. A kongresszuson képviselve van Németország, Ausztria–Magyarország, Oroszország. Minden állam, ahol zsidókérdés van. Beszédeket, felolvasásokat tartanak a zsidók ellen...

Az előttünk fekvő kötetek tartalma: Első kötet: Az író életrajza Chevalier-től; levelezések; régebben bírt kis művek. Második kötet: Általános nézetek a szabad kereskedésről; a földművelés érdekeiről; vitatkozások és beszédek...

Az emberi társadalomnak valószínűleg örök törvénye a nyugtalanság, de ezen állandó forrongásnak időről-időre más jellege van. Századunk első fele egy szebb jövő reményeivel hozta elragadtatásba a művelt népeket, s oly erős volt hite minden nemzet többségének a politikai és egyéni szabadság áldásaiban, hogy a történelem mentén csak vallásos átalakulások mutatnak fel oly erős közvéleményt és oly általános lelkesedést, milyen a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért sorompóba állott...

Ez a büszke függetlenség nem kis ideig tartott. Amikor a germán letelepedett a tartományokban, melyeket átengedett neki a birodalmi erőtlenség, saját képzelete szerint átalakította tulajdonát, s oly szabaddá akarta tenni, mint önmaga volt...

Szeretném, ha valaki szponzorálna egy díjat, aminek jutalma nem ötszáz frank, hanem egymillió, mellette pedig koronák, keresztek és szalagok, amit elnyerhet bárki, aki képes jó, egyszerű és érthető definíciót adni azokra a szavakra, hogy „az állam...

Politikai irodalmunkban s szónoklatainkban gyakori hivatkozás történik a külföldi intézményekre és szereplő (író-, szónok- és állam-)férfiakra; leggyakoribb az angolokra, ez alkotmányos népre, melyet annyival szívesebben vehetünk példányul magunknak, mert sok történelmi hasonlat van alkotmányos fejlődésünk s politikai szokásaink- és hajlamainkban az övékkel, csak körülményeink és történelmünk kedvezett kevésbé nekünk, mint nekik az övék, amiért ők oly végetlen magasságra emelkedhettek e részben is felettünk s Európa minden más népe fölött...

Az éppen uralkodó politikaelméletek támogatói minden korszakban azzal próbálják magasztalni azt, hogy azonosítják a kor embereinek éppen legerősebb vágyával. A monarchia korában a monarchiát a hit védelmezőjeként ábrázolták...

Kezdetnek hadd idézzek egy cikkből, amit régi barátom, Ralph Raico írt mintegy 15 évvel ezelőtt: Ludwig von Misest és F. A. Hayekot széles körben az évszázad legkimagaslóbb klasszikus liberális gondolkodóinak tartják...

A legutóbb lefolyt választások alatt és azokat követőleg, közvetlenül az országgyűlés megnyitása után, mit sem hallottunk gyakrabban emlegetni, mint a liberalizmust...

Ha valaki tisztességtelennek vagy hazugnak nevezne, nagyon megbántana. De ha azt mondaná rólam, hogy hazafiatlan vagyok, az nem hatna meg. „Hogyan, hát nem szereted a hazádat?” Olyan kérdés ez, amire nem lehet egy lélegzet alatt válaszolni...

Van egyáltalán pontos definíciója korunk unalmas szlogenjének, a neoliberalizmusnak? A rövid válasz az, hogy nincsen. Legalábbis nincs semmilyen kézenfekvő definíciója, ha használhatjuk útmutatónak ezt a New Republic cikket

A Mont Pelerin Társaság „ökomenikus” vállalkozásnak indult, ami egy tető alá hívta a klasszikus hagyomány színtiszta liberálisait és a neoliberálisokat, akik támogattak egy bizonyos fokú intervencionizmust...

A szabadkereskedelem idei világkongresszusáról keveset hallottunk az amszterdami ülések napjaiban, és a kongresszus iratai még nem jelentek meg. A világ ma inkább, mint valaha, kába ábrándozónak tekinti a Free Trade apostolait, és az általános elzárkózás tébolya közepette a vámvédelem haszonélvezői kárörvendő vigyorgással, avagy komor nagyképűséggel mutatnak rá arra a szomorú jelenségre, hogy íme, Anglia is vámokkal védelmezi már iparát a rossz valutájú országok versenye ellen...

Csak volna pontos műszerünk annak a csalhatatlan megállapítására, hogy ki a becsületes ember, egészen bizonyos, hogy sokkal okosabb volna ezt a kisszámú kivételt börtönben vagy akármiféle honesta custodiában tartani, mint folyton a gazemberek óriási többségéből fogdosni ki az erre alkalmasakat...

I. Ha nem csalnak a jelek, az európai társadalom nagy átalakulásnak megy elébe. Fontos eseményeket méhében hordó idők küszöbén állunk; a szellemharc, melyet a kor gondolkozói vívnak egymással, mind élesb formákat ölt; a történet kereke hallatlan gyorsasággal forog; a fejlemények óriási dimenziókat öltenek; válság válságot ér; s bizonyos neme a kínzó nyugtalanságnak fogja el az embereket, mintha valami közeledő földingás megrémítő moraja érné füleiket...

Nem tudom, hogyan, miért, minden megfogható ok nélkül eszembe jutott Anton Menger neve. Osztrák jogász, aki jogászatilag belemerült az élet vizsgálatába és kisütötte, hogy a jogrendszereknek kivétel nélkül a vagyon a tárgya, holott az emberek többsége vagyontalan...

  Kedves Barátom! Az Önök pártja – mint a törvényhozás részese – a legszentebb kötelességét szegné meg, ha a leglankaszthatatlanabb kitartással be nem váltaná azt, amit Ön királyuknak a párt elhatározottsága felől mondott...

I. A magyar képviselőház többsége, mely Tisza miniszterelnököt követi, magát szabadelvű pártnak címezi. Szép hangzatú cím. Cégérnek ügyes fogás, mert légió a neve azoknak, akik nem adnak számot maguknak arról, hogy mit jelent ez a szó: »szabadelvű«, s ezeknek abban a szép hangzatú címben varázs van, a népszerűsítés varázsa...

Április 24. -én leplezték le ünnepélyesen Frédéric Bastiat emlékszobrát a francia Mugronban. Ez alkalommal Léon Say [Jean-Baptiste Say unokája] nagy érdekű emlékbeszédet mondott, melyből közöljük a következőket...

Írta: MAGYAR BERTALAN, az OMKE helyettes elnöke Lezajlott a Miskolci Hét a maga színes és változatos programjával. Ezt a sikert nem a nagyipar és a nagytőke produkálta, hanem egy vidéki város saját kulturális és gazdasági erejéből, saját iparával és kereskedelmével...

Évtizedeken át minden klasszikus liberális, sőt, a legelkötelezettebb republikánus szívében is előkelő helyet foglalt el a Habsburg-ház. A Habsburg-ház volt az utolsó multinacionális monarchia, ami még dacolt a szociáldemokrata támadással - amíg Woodrow Wilson mániákus világháborúja kegyetlenül el nem pusztította...

Meglehet, hogy nincs kifejezés, amivel jobban visszaéltek volna a modern politikai közbeszédben, mint a „liberalizmus. ” Eredetileg a szabad kereskedelem és a korlátozott állam eszméjét volt hivatott leírni, majd az antikapitalista baloldal az 1930-as években átvette a kifejezést és megváltoztatta a jelentését az ellentétjére annak, amit a 19...

„A szabad gondolat és a nemzeti eszme” – ezt a témát választottam előadásom tárgyául. És amidőn előadásomban a nemzeti eszméről kívánok szólni – úgy érzem –, mindnyájunk lelki szükségletének teszek eleget, amikor mindenekelőtt hódolattal emlékszem meg a magyar nemzeti eszme legfőbb képviselőjéről, Horthy Miklós kormányzó úr ő főméltóságáról, aki ma érkezett vissza körünkbe Olaszországból és Ausztriából, ahol magas egyéniségével – mindnyájunk örömére és büszkeségére – a magyar nemzeti eszmének méltó tisztességet szerzett...

— Polémia Fenyő Miksával — Nagy tisztesség rám, hogy az ipari numerus clausus kérdésében Fenyő Miksa összemérte velem pengéjét. Nemesebb veretű ellenféllel még nem állottam szemben...

Franciaország mellett Magyarország az államizmus nagy történelmi fellegvára Európában. Nálunk épült ki Európa legcentralizáltabb bürokratikus állama a tizenkilencedik század második felében, a huszadik században pedig mi voltunk a „legvidámabb barakk,” akik a legboldogabban tűrték a rabszolgaságukat a mindenható szocialista állam uralma alatt...

A fiatalok döntő többsége liberálisnak mondja magát. Számos kivételt találhatunk a konzervatívtól a kommunistáig, de általában véve azok a fiatalok, akik csak felületesen foglalkoznak a politikafilozófiával, magukat liberálisnak tekintik, mivel úgy gondolják hogy a liberális valamilyen módon megegyező a szabadságpárti politikai beállítottsággal - a ne bánts engem, és én sem bántalak téged moralitással...

Richard Cobden egész alakos portréja: ülve, irattekercset tartva ábrázolják. Cobden Richard portréja a Vasárnapi Ujság 1865. április 30-i számából. Cobden Richardban Anglia egyik legnemesebb polgárát, a világ egyik legnagyobb emberét, a polgárosodás egyik legmerészebb, legkitartóbb és egyik legdiadalmasabb előharcosát vesztette el...