Kadosa Marcel előadása a Cobden Szövetségben
A Cobden Szövetségben ma Kadosa Marcel tartott előadást Történelem és ostobaság cimmel. Az az ősrégi megállapítás — mondotta az előadó —, hogy a történelem az élet mestere, inkább csak óhajtás, mint megállapítás, mert valósággal az emberek édes-keveset tanulnak a történelemből, mert a történelem nem egyéb, mint példatár és úgy, ahogyan az emberek egyenként se okulnak a példákon, nem okulnak összességükben, hanem tetteikben szenvedélyeiktől, ösztöneiktől és vélt vagy valóságos érdekeiktől vezéreltetik magukat. Ez az érdek többször vélt érdek, mint valóságos.
Az európai emberiség történelmét tizenöt évszázadon keresztül a legerősebben befolyásolta az a felfogás, hogy ha a bibliában lefektetett geográfiai és kozmológiai tanok megdőlnek, akkor ezzel szükségképpen megdől maga a vallás is és az emberiség visszasüllyed ősi barbárságába. Ez a vélt érdek hihetetlen szenvedéseknek és üldözéseknek volt az alapja, amelyek áldozatai közül az előadó hosszasabban foglalkozott Copernicus, Galilei, Buffon, Verulami Bacon sorsával és szembeszáll azzal a közkeletű felfogással, mintha ezek a küzdelmek a vallás küzdelmei lettek volna a tudománnyal. Ezek a tudomány küzdelmei voltak egy másik, régibb, bebizonyítottabb tudománnyal, mert a teológiai felfogás tudományos felfogás volt minden kétségen felül álló tételek alapján. Egy pillanatra se jutott eszébe ennek a tudománynak, hogy tételeinek alapjai tévesek lehetnek és ez adta meg neki az erőt évszázadokon keresztül a feltörekvő új tudomány ellen való küzdelemre.
Az a kutatás — amely egy-egy egész életét tanulásban eltöltött tudósnak néhány esztendejébe került —, hogy Ádámnak és Évának volt-e köldöke, vagy hogy a zsidók negyven éves vándorlása alatt a ruhájuk nem vásott el, sőt utánanőtt a testükön, nem volt kevésbé lelkiismeretes kutatás, mint egy modern természettudós kutatása. És annak a kiváló tudósnak a munkája, aki 25 éven át 1509 előadásban prelegált hallgatóinak Ézsaiás próféta könyvének első fejezetéről, a tudományos munka szempontjából éppen olyan hatalmas teljesítmény volt, mint Herbert Spencer életmunkája.
Azután a boszorkányégetésekről beszélt az előadó, a világtörténelem e borzasztó jelenségéről, melyben csak a boszorkányok létezésében való hit volt ostobaság, de amíg ez a hit fennállott, addig a perrendszerű bizonyítékok oly tömege állott rendelkezésre, amelynek, mint Lecky mondja, az ezredrésze is elegendő volna ma, hogy egy valószínűtlen föltevést teljes bizonyosság erejére emeljen.
De nem kell hozzá a bibliai felfogásnak ma már feladott hite, hogy az emberek megátalkodottan küzdjenek az újitások ellen. Egészen a legújabb időkig minden valamirevaló felfedezőnek és feltalálónak meg kellett küzdenie az ostobaság konokságának ezzel az erejével, amellyel nem egyszer éppen úgy, mint a középkorban a teológia tudósaival, most a természettudományok tudós szakértőivel állítják szembe az újitókat.
A meteorkövek létezését a francia tudományos akadémia még akkor is tagadta, amikor azon melegen állították elébe a Juillac-község mellett lehullott meteorkövet, amelyről a község polgármestere 300 esküdt tanú vallomásával megerősítve igazolta, hogy az a levegőégből hullott alá. Az akadémia megállapítása ezzel szemben az volt, hogy csak sajnálni lehet az olyan községet, amelynek ilyen ostoba polgármestere van, aki ilyesmit elhinni képes. Mikor pedig Edison fonográfját bemutatták a francia akadémiának, a kiváló tudós Bouillaud csaknem önkívületbe esett a dühtől és a bemutató du Moncelt torkon ragadva, kiabálta: Szemtelen csaló, hát azt hiszi, hogy a francia akadémiát egy közönséges hasbeszélő bolonddá teheti!
A történelmi ostobaságok azonban nemcsak a múlt idők történelmét, hanem a mi napjainkét is befolyásolják. A világháború alapja az a babonásan hitt ostobaság volt, hogy egy nagy országot meg lehet azzal semmisíteni, ha a háborúban legyőzik és hogy egy nemzet gazdasági virágzása egyenlő arányban áll politikai hatalmával. A jelenkor egyik legnagyobb prófétája, Norman Angell, már a háború előtt éppen úgy bebizonyította ennek a felfogásnak az ostobaságát, mint Copernicus a föld mozgását, de azért a háborút mégis megcsinálták, sőt e felfogás alapján már ismét háborút készítenek elő a diplomaták. A történelemben folyton megismétlődik annak az útszélén fekvő nagy kőnek a története, amelyre az van írva: Fordíts meg. Mindenki nekifekszik és megfordítja. A másik oldalon pedig ez áll: Most fordíts vissza, hogy egy másik ostoba ember is úgy járjon, mint te. És a kő állandóan vissza van fordítva!
Az egybegyűlt nagyszámú hallgatóság élénk figyelemmel kísérte az érdekes előadást.
