Angliában nem pusztult el aránylag annyi lakás, mint nálunk és mégis elégtelennek tartják, hogy tavaly csak 140 ezer új házat voltak képesek építeni. Most ezt évi 300 ezer ház építésére akarják fokozni, amiben csak a nyersanyag- és munkáshiány okoz nehézséget. Az államnak és a városoknak a tőkepiacon pénz alacsony kamat mellett korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Svájcban a Bund, a kantonok és a városok nagy szubvenciókkal hidalják át az építési költségek emelkedésében rejlő nehézségeket. Zürich tavaly 5500 lakás építését 23 millióval szubvencionálta. Most újra 25 millió kötvénykölcsönt vett fel 3¼%-os kamatra. Ezekkel a szubvenciókkal fedezik az építési költségeknek 4 év alatt bekövetkezett 78%-os emelkedését.
Nálunk a bérház-építkezések megindítása a legégetőbb közgazdasági és társadalompolitikai feladatok egyike. Az egyre fokozódó lakáshiány már-már elviselhetetlen. De éppoly fontos a munkaalkalom szempontja is. Ha nem lesz építkezés, egész iparágak el fognak sorvadni. Az építőiparosok és munkásaik tízezerszámra vesztik el kenyérkereseti lehetőségeiket. Sajnos, azok a jó szándékú elgondolások, amelyek az építkezési válság elhárításáról eddig napvilágra kerültek, nem nyújtanak megoldást, csak rontanának a helyzeten.
Nem megoldás, hogy míg ezelőtt lakásépítésben a közületnek 20%-os és a magántőkének 80%-os része volt, addig a jövőben a közület vegyen részt 80 és a magántőke 20% arányban. Egyáltalán nem hisszük, hogy a közület jobban, vagy olcsóbban tudna építeni, mint a magánember. Az meg teljesen biztos, hogy a lakásokat a közület csak sokkal olcsóbban tudja kiadni és a házbért sokkal kevésbé képes behajtani, mint a magántulajdonos.
A főváros utolsó, 1943. évi zárszámadásában a kislakásos bérházak, a kisajátított és átmeneti kislakások értéke 105 millió pengővel szerepelt. Házbér fejében hoztak 5,9 milliót, kiadás volt 3 millió, tiszta bevétel 2,9 millió. A befektetett tőke tehát összesen 2,8%-ot kamatozott. De úgy, hogy a házak csak 800 000 pengő adót fizettek, holott magántulajdonban a dupláját fizették volna. Az 1946/47. évi költségvetésben azonban ezeknek a házaknak a bérjövedelme már csak 1,7 millió forinttal, viszont a kiadások 3,9 millió forinttal vannak felvéve. Tehát 2,2 millió forint a deficit. Világos, hogy mai szegénységünk mellett a főváros nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy kölcsönpénzből bérházakat építsen.
Így merült fel az a terv, hogy fordítsuk a közmunkaváltságból befolyó pénzt fővárosi házak építésére. A főváros pedig az építtetőknek adjon ingyen 50 évre bérbe háztelkeket. Ezzel azonban évről-évre csak igen kevés házat lehetne építeni. Tehát — mondják — a főváros kösse le a jövőben neki járó közmunkaváltságokat a Községi Takaréknak és a takarék ezen biztosíték mellett adjon építkezési kölcsönöket azoknak, akik a fővárostól bérelt telkeken építenek. De honnan vegye a Községi Takarék a pénzt? Nyilván a jegybanktól. Csakhogy azt már megtanultuk, hogy ha újabb bankjegyeket hozunk forgalomba, anélkül, hogy megfelelő áru kerülne a piacra, az inflációt jelent. Ezt pedig nem teheti meg egy olyan ország, amely múlt évben a világtörténelem legnagyobb inflációját szenvedte végig és abból csak ötletes, bátor, kezdeményező néhány ember szerencsétől is kísért akciója révén menekült.
Ha az építési válságot orvosolni akarjuk, a bajok gyökeréig kell elmennünk. Ez pedig nyilvánvalóan a következő. A házak forgalmi értéke egy töredéke annak, amibe felépítésük kerülne. Vagy megfordítva: mihelyt egy bérházat felépítek, az csak egy töredékét éri annak, amibe került. Az ingatlanpiac a fővárosban megdermedt. Nincs vevő, csak eladó van. Kell ennek magyarázatát adni? A zürichi kanton ház- és telektulajdonosai múlt hó végén gyűlést tartottak. Keményen tiltakoztak az ellen, hogy a házbérkorlátozásokat fenntartják, holott ez meggátolja a bérházépítkezést, ezen pedig szubvenciókkal segítenek, ami eladósítja az államot és a városokat. „Úgy van — mondotta az előadó —, hogy az állam mankókkal látja el azokat, akiket előzőleg kényszerrendszabályaival nyomorékokká tett.”
Mit szóljon akkor a budapesti háztulajdon? Olvassa el a fővárosi III. sz. ügyosztálynak az „életveszélyes házak ügyében intézkedések megtétele” c. alatt most kibocsátott rendeletét? Ez ti. kimondja, hogy a hatóságok állapítsák meg, mi a teendő a veszély elhárítása érdekében és „a hatósági rendelkezések eredményes végrehajtását fontos közérdekből megfelelő összegű pénzbírság kiszabásával is segítsék elő.” Az „is”-ből arra lehetne tán következtetni, hogy más úton is elősegítik. De erről szó sincs a rendeletben. A nagylelkű és bőkezű segítség, amelyet felkínál: a pénzbírság. Azt nem kérdezik, hogy van-e a háztulajdonosnak miből helyreállítani a károkat. Azt sem nézik, vajon, ha egész bérjövedelmét in toto feláldozza, abból képes-e a károkat kijavítani. Segítségül csak egyet ajánl: a pénzbírságot. A svájci mankó itt a pénzbírság.
Kossuth Lajos emlékirataiban annak illusztrálására, hogy a közösügyes kormányzás milyen költséges Magyarországnak, elmond egy anekdótát a pozsonyi szabómesterről, akit a buzgóság megszállott, hogy háziúr lehessen. Építtetett is magának házat, de mikor készen volt, ezt íratta ajtaja fölé:
„Hausherr seyn ist eine Lust Ich armer Schneider hab mich gewust Dass es soviel Kust.”
Így, körülbelül így jártak azok, akik Budapesten házat építettek, vagy vettek. Ezért akarja az, akinek háza vagy telke van, azt eladni, ezért nem akarja az, akinek pénze van, azt házba vagy telekbe fektetni. És ezért nem akar senki sem építkezni, mert nem akar arra a tapasztalatra jutni, mint a pozsonyi szabó.
Tehát végre is miből építsünk? Semmiből? Ne építsünk? Ez lehetetlen. Igenis kell építkeznünk. De ennek az az előfeltétele, hogy állítsuk helyre a bizalmat a házbirtok iránt. „Ambícióm a bizalom helyreállítása — mondta Casimir-Périer —, amellyel minden könnyű, de amely nélkül semmi sem lehetséges.” Amíg nem állítjuk helyre a bizalmat, hogy a bérházba fektetett tőke, a régi és az új bérházba fektetett tőke, mérsékelt és nyugodt jövedelmet hozhasson, addig nem indulhat meg egészséges építkezési tevékenység. Mihelyt ez a bizalom helyreállt, az építkezés minden hatósági támogatás nélkül is megindul.
