Ezzel szemben semmiféle szerepet nem játszik, hogy az állam ad-e fedezetet az ilyen adóslevelekre. Természetes, hogy a külföld bizonyos, általa megalapozottnak elismert állami jövedelmek lekötése ellenében hajlandó hosszú lejáratú állami törlesztéses kölcsönöket átvenni, mint amilyen például a népszövetségi kölcsön volt, mert itt csak arról van szó, hogy a zálogul lekötött jövedelmek feltétlenül biztosítják-e a felvett kölcsön évi törlesztését. Ha azonban ugyanezen fedezet mellett a jegybank adna az államnak hosszú lejáratú kölcsönt, akkor az így kibocsátott bankjegytömeg, amelynek automatikus, rövid lejáratú likvidálása ki volna zárva, a legegyszerűbb, a legvilágosabb, tehát a legbrutálisabb inflációt jelentené. Ez azonnal óriási áremelkedést idézne elő a belföldi forgalomban, ezáltal óriási mértékben fokozná a további inflációt, másfelől pedig lerombolná a Nemzeti Bank jegyeinek minden nemzetközi értékét, tehát egész pénz- és hitelforgalmunkat kikapcsolná a világ pénz- és hitelforgalmából. Ezzel bekövetkeznének az 1924-es rendezést megelőző anarchikus állapotok, amelyeket egy olyan magas erkölcsi alapon álló államférfi, mint Gaál Gaszton, bizonyára az ország még meglévő erkölcsi és anyagi erői megsemmisítésének minősítene.
Nem kell tehát lenéznünk a közgazdasági és pénzügyi tudomány által felállított tételeket. A jelenlegi válságos helyzet okát nem abban kell keresni, hogy túlságosan figyelembe vettük volna a közgazdaságtan tanításait, hanem — sajnos — éppen ellenkezőleg: abban kell látnunk a bajok forrását, hogy nem alkalmazkodtunk eléggé azokhoz a tudományos igazságokhoz, amelyek szigorú betartása nélkül bármely ország gazdasági életére csak bajok és veszélyek származhatnak. Ha olyan egyszerű módszerekkel, amilyenekre az illusztris cikkíró gondol, jóvá lehetne tenni az elkövetett gazdasági hibákat és mulasztásokat, akkor valóban nem volna szükség arra, hogy az ország és a közületek ügyeit a közgazdaság józan alapelvei szerint vezessék. Akkor nem járna együtt a bűnnel a bűnhődés, a józan takarékossággal és az erőforrások hideg mérlegelésével pedig a jólét és a boldogulás; akkor bármilyen elhibázott gazdasági és pénzügyi politika mellett is könnyű volna fenntartani egy ország jólétét.
Minthogy azonban ez nem ilyen egyszerű, ne soroljuk a válság okai közé azokat a tényezőket, amelyek kötelességszerűen jól működtek. Inkább igyekezzünk megszüntetni a bajokat, és higgadt, észszerű szabályok betartásával helyrehozni azt, amit eddig — sajnos — elmulasztottunk.
