Az influenza — amely hivatalos közlemények szerint nincs Budapesten — ágyba kényszerített, és könnyű olvasmányul kezembe vettem E. I. P. Benn szellemes kis könyvét, amelynek címe: „Modern kormányzat: kotnyeles beavatkozás más emberek dolgaiba”. Amikor bemutatja, milyen mértékben hatalmasodott el az állam beavatkozása a magánember életébe, elmondja, hogy egyik nap a Times egy egész oldala tele volt olyan hírekkel, amelyekben még csak célzás sem volt arra, hogy ember egyáltalán létezik, hanem az egész úgy festett, mint egy olyan világ, amelyet személytelen gépezet, a kormány és a hatóságok irányítanak.
Alighogy ezt elolvastam, hozzák a Magyarország tegnap (kedd este) megjelent számát, amelyet Benn angol tapasztalatainak szemüvegén át kezdtem olvasni. A következő közleményeket találtam, amelyek az állami omnipotencia (nem tévesztendő össze az impotenciával) szörnyű elhatalmasodását igazolják:
-
Erdélyi Loránd alispán a fővárosi vámkérdés ügyében nem akar a fővárossal tárgyalni, hanem a kormány közbelépését kívánja.
-
Napi nyolcórás munkaidő a textiliparban.
-
Vizsgához akarják kötni a vadászjegy kiadását. (Ettől valószínűleg a külföldi vadászok fokozott beözönlését várhatjuk.)
-
Bornemisza döntése az Árelemző Bizottság kibővítéséről. (Ajánlatos volna az eddigi német birodalmi árszabályozó biztossal, Goerdelerrel kibővíteni, aki most vesztette el németországi pozícióját azért, mert egy előadásában kimondta, hogy a hatósági árszabályozás lehetetlen.)
-
Fordulat a németországi zsírszállítás terén.
-
Gyorsabb elintézést kérnek a déligyümölcs-importőrök a narancs- és citrombehozatalra. (A vámházban heverő árut a romlás veszélye fenyegeti — mondja a közlemény.)
-
Újabb terv a postai csomagszállítás megdrágítására. (Ezt a közönség nyilván külön jutalmul kapja azért, mert az állami jövedelmek olyan szépen emelkedtek.)
Íme, látható: elég buzgalmat mutat nálunk is a „modern kormányzat”. Egy napra éppen elég jele ez az intervencionizmus atyai gondoskodásának. Előkereshetjük a Magyarország egy 25–30 éves kötetét: egy egész év alatt nem volt benne annyi közlemény hatósági beavatkozásról, mint most egyetlen napon. Csakhogy akkor feleakkora volt a közületi apparátus, a köztisztviselők jól voltak fizetve, és a közteher a fele sem volt a mainak. Ami pedig a leglényegesebb: „Az egész világ életszínvonala — mondja Benn — állandóan emelkedett a szabadság idejében, és állandóan süllyedt a korlátozások idejében.”
