Éber Antal meglepőnek tartja, hogy sokan ostorozzák a kapitalizmust, ugyanakkor azonban sürgetik az intervenciót, az állami beavatkozást. Sokan sürgetik a kamatleszállítást. Elképzelhetetlennek tartja, hogy ezzel méltánytalanul azokat sújtják, akik szorgalmas munkájuk gyümölcseképpen tőkéjük kamatait kívánják felhasználni. A hatósági árszabályozásokat s így a kamatleszállítást is nagyon könnyű behozni a 33-as bizottság vagy egy rendelet útján, de az ilyen rendelkezések következményei rendszerint nem felelnek meg a célnak és sok emberre nézve súlyos veszteséggel járnak. Óva int ettől azért is, mert az ország népében úgy sincs meg a túlnagy takarékossági hajlam s ez egyik akadálya a belső tőkeképződésnek. A takarékbetétek állománya a dolgozó osztályok katasztrofális tönkremenése következtében amúgy is döbbentő nagy mértékben csökkent.
A költségvetés tekintetében osztja Rassay nézetét. A mai válságos idő lelki depressziót és a lelkek egyensúlyának megbomlását hozta, amelynek eklatáns példáit Németországban és különösen Amerikában is látjuk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy Amerikában Roosevelt elnök drákói intézkedésekkel rendet csinált. A jelenlegi kormány munkájával kapcsolatban el kell ismerni, hogy működésével olyan atmoszférát teremtett, hogy fenn tudta tartani a lelkek egyensúlyát még a mai szegénységünkben és szenvedéseink között is. Készséggel konstatálja, hogy a kormány konciliáns bel-, valamint békés, de mégis méltóságteljes külpolitikájával hozzájárult a magyar lelkek egyensúlyban tartásához s külföldön nemcsak megtartotta, hanem még növelte is tekintélyét. A kormány pénzügyi politikája tekintetében azonban meg kell állapítani, hogy a fennálló bizalmi atmoszférával nem éltek gazdaságosan s ezt a bizalmi atmoszférát nem használták ki kellő mértékben a közgazdasági minisztériumok vezetői. A kormánynak hozzá kell nyúlni a pénzügyi és hitelügyi kérdések megoldásához, amelyek eddig mint megoldatlan problémák tornyosodtak előttünk. Sajnos, bizonyos mértékű befagyasztási politikát látunk érvényesülni a pénzügyi és hitelügyi téren is. Nem helyesli, hogy a belső függő adósságok rendezését még nem kezdték meg, pedig ezeket esetleg a Jegybank útján sürgősen lehetne rendezni. Az adósságok a belföldön cirkuláris úton vannak és súlyosan ránehezednek az állam hitelképességére. Ezért ajánlja, hogy a pénzintézeteknél fennálló adósságokat a Jegybank írja le s az állam is megszabadul egy súlyos tehertételtől.
Friedrich István: De a Nemzeti Banknak nem szabad kölcsönt adni
Éber Antal: Igen, kölcsönt nem szabad adni, de viszont ezt a függő kérdést mégis sürgősen el kell intézni s esetleg ilyen módon. Nincs értelme, hogy ezen rendkívül fontos problémák megoldását tovább halogassuk. Tudjuk, hogy a Jegybank váltótárcaállományának egy része befagyott, vagy behajthatatlan követelésekből áll. Ezt a részt tessék átírni kamatmentes államkölcsönné. A bécsi példa alapján bátran állíthatjuk, hogy ez nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is nagy haszonnal járna. Viszont, mint szintén a bécsi példa mutatja, egyáltalán nem okozna inflációt és pénzünk vásárlóerejére sem lenne befolyással.
– A kormány még egy mulasztást követ el. Tudniillik nem használja ki az ország lakosságának stabil lelki egyensúlyát arra, hogy megtegye a gyökeres és radikális államháztartási leépítő intézkedéseket. Ezekre is feltétlenül szükség volna, mert nemcsak évtizedekig, hanem már évekig sem tudjuk elviselni különösen a közületi költségvetések terheit. Akkor, amikor nálunk a nemzeti jövedelem 40–50 százalékát teszik ki az autonómiák és közületek kiadásai, elképzelhetetlen, hogy a mai helyzetet továbbra is fenntartsuk. A népességi és teherarányokat tekintve Európában talán csak Anglia dolgozik körülbelül hozzánk hasonló számokkal. A magyar nemzeti jövedelem az újabb közterheket tovább elviselni nem képes és a tőkefogyasztás kétségbeejtő útján feltétlenül meg kell most már állanunk.
Éber Antal ezután hangoztatta, hogy rá kell nevelni a népet, hogy pusztán az államháztartás területén mindent elérni nem lehet, annál is inkább, mert szükség van az autonómiák gazdálkodásának beszüntetésére, vagy leépítésére és a közigazgatás jelentős egyszerűsítésére. Szűnjenek meg a helyi pártkotteriák, amelyeknek költségeit nem bírjuk. Tagadja, hogy valóságos autonómia lenne a fővárosban, a vidéki városokban és a megyéknél. Ilyen autonómiákra nincs szükség, azok túldrágák és feleslegesek. A termelés érdekében át kell formálni a nevelést. A kisgazdákat rá kell nevelni az okszerű gazdálkodásra. Az egész alsó- és középfokú gazdasági oktatást át kell szervezni.
Ezután a költségvetésből vett adatokkal összehasonlító kimutatást olvas fel, amelyben bemutatja, hogy művészeti célokra sokkal több van beállítva, mint a gazdasági nevelésre. A művészetekből nem élhet meg az ország, de egy jól gazdálkodó ország eltarthatja a művészeteket. Nem lehet tovább folytatni azt a politikát, hogy évente 5000 jogász tanuljon az egyetemeken, ugyanakkor a gazdasági főiskolákon csak 800 ifjú nyerjen kiképzést nálunk az agrárországban.
Esterházy Móric gróf: Úgy van! A gazdasági szakoktatás az alapja mindennek.
Éber foglalkozott ezután az ipari és mezőgazdasági problémákkal s hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termeléssel szemben a gyáriparnak való túlságos kedvezés állami berendezkedésünk egyik legnagyobb és végzetes hibája.
Müller Antal és Petró Kálmán: Úgy van! Úgy van!
Éber Antal: Követelte, hogy szállítsák le a közszükségleti cikkek árát és csináljanak jó külkereskedelmi politikát. Mi nem a művészetünkkel, hanem mezőgazdasági terményeinkkel akarunk kereskedni. Nyissák meg a sorompókat és engedjék be a külföldi olcsó árukat, mert a jelenlegi magas közszükségleti cikkek árait csak így tudjuk lenyomni, s így megöljük a karteleket. (Nagy taps.) Végül csodálkozásának adott kifejezést, hogy Eckhardt Tibor dicséri a tervgazdálkodást, holott az intervencionizmus minden téren káros és hátrányos. Kifejti, hogy az intervención nyugvó tervgazdálkodás tulajdonképpen a fogyasztás szabályozása. Nekünk azonban ebből már elég volt, mert mi ismerjük a zsír, hús, kenyér, liszt és a többi jegy rendszerét. Beszéde végén a gazdasági szabadság mellett foglalt állást s bejelentette, hogy a költségvetést nem fogadja el.
