Éber Antal szerint az összes állami és városi üzemek nyolcvan milliót vonnak el a magángazdaságtól
A főváros pénteki közgyűlése az üzemi problémával foglalkozott és ekkor kellett eldőlni az egyes üzemek további sorsának. Végleges döntés azonban nem jött létre, mert mindössze az Élelmiszerüzem megvitatásáig jutottak el. A sok üzem közül különben csak az Élelmiszerüzemnél, a Házinyomdánál, a Kátrányozó és Bitumenező Telepnél csapnak össze az üzempártiak és az üzemellenesek. Mert a többire vonatkozólag csaknem az egész közgyűlés magáévá teszi a polgármester javaslatait. Az Élelmiszerüzemre vonatkozóan a tanács kimondta, hogy a kórházakat nem láthatja el monopolisztikusan élelmicikkekkel, hanem a kórházak nyilvános versenytárgyalás útján tartoznak fedezni az élelmezést.
Sipőcz polgármester a pénteki közgyűlésre készített újabb javaslatában ragaszkodik ahhoz, hogy a Községi Élelmiszerüzem továbbra is változatlanul szállítson a kórházaknak. Megváltoztatta a tanács a polgármester javaslatát a Házinyomdánál, ahol a munkakör megszűkítését kívánták és a Kátrányozó és Bitumenező Telepnél, ahol a költségvetési keretet redukálták.
Ilyen előzmények után ült össze a pénteki közgyűlés végső összecsapásra. Ez azonban elmaradt. Érdekes megfigyelés volt, hogy a szélső bal és a szélső jobb mennyire összetart az üzemi kérdésben és mennyire kitart az üzemek változatlan fenntartása mellett. Éber Antal volt a fő ellenzéki szónok, aki az üzemi probléma rendezésére vonatkozóan ezúttal a tanács által módosított javaslatokat tette magáévá, vagyis például a Községi Élelmiszerüzemre vonatkozólag megelégedett azzal, hogy ne szállítson a kórházaknak.
Éber hosszabb fejtegetésében rámutatott arra, hogy a közüzem amellett, hogy káros a kereskedelemre és az iparra, nem jelent különösebb hasznot a fogyasztóközönségnek sem.
Individualista gazdasági rendre van szükség és a termelést az egyéni érdek és egyéni felelősség szem előtt tartásával kell irányítani. A mai kapitalista világrend nem hajlandó bevezetni a kollektivizmust, a magángazdasági alapon nyugvó gazdasági életet éljük és minden vonalon az érdekeltség szempontjait kell döntőnek elfogadni. — Az üzemekbe — mondotta a továbbiak során Éber — az idők folyamán behúzódott a pártpolitika is, holott üzleti vállalatokat csak a magángazdaság megszokott elvei szerint lehet fenntartani. Elvi álláspontja az, hogy az Élelmiszerüzemre semmiféle szükség nincsen. Hajlandó azonban belemenni a tanács által javasolt megoldásba, vagyis abba, hogy az üzem a jövőben a kórházaknak és a karitatív intézményeknek csak akkor szállíthasson, ha a megbízáshoz nyilvános árlejtés útján jutott.
A Községi Élelmiszerüzem működése — úgymond Éber — két részre oszlik. Az egyik a szabad piaci tevékenység. Itt versenyképesnek kell lenni az üzemnek. A másik a kórházi és a karitatív intézményeknek való szállítás. Az üzem e kettős működését csak úgy fejtheti ki, ha a nem védett piacon harcot folytat az iparosok és a kereskedők ellen, azokból a hasznokból, amelyeket a zárt piacon konkurrencia nélkül szerzett. Kétségtelen, hogy az üzemek megszüntetése esetén tényleg keresetnélkül maradnának a munkások. Ez nem közömbös.
Peyer Károly: Vállalja ön a kenyérnélküliek bérét saját zsebéből?
Éber Antal: De ha a kispolgári osztály lemorzsolódását meg lehet ezzel akadályozni, úgy vállalom az ódiumot! (Nagy zaj a szocialistáknál.) Gazdasági szabadságra, vámhatárok lebontására és elsősorban a gazdasági intervencionizmus megszüntetésére van szükség, mert a gazdasági intervencionizmus legfőbb tényezői éppen a közüzemek.
Végül azt fejtegette, hogy a különböző hatósági üzemek, úgy a városiak, mint az államiak. ideértve a dohányjövedéket is, évente nyolcvan millió pengő kárt okoznak a magániparnak és a kereskedelemnek. Az összes közüzemeket magánkézre kellene adni. (Óriási vihar a kereszténypárton és a szocialistáknál.)
Éber Antal azzal fejezte be beszédét, hogy a polgármester javaslatával szemben a tanács előterjesztését fogadja el.
Peyer Károly volt a következő szónok. Előljáróban persziflálta Éber megállapításait és a többi között azt hangoztatta, tévedés azt hinni, mintha a válságban lévő kapitalizmust részben meg lehetne menteni azzal, hogy ha a Községi Élelmiszerüzem nem szállítana a kórházaknak.
Beszéde további során cáfolta Éber állításait. Peyer szerint a mai merev vámrendszerre éppen a rideg tőkének van szüksége, mert az a gazdasági elzárkózottságtól több hasznot remélt. A munkanélküliség elharapódzásáért is — úgymond — elsősorban a tőke felelős, amely elzárkózott és nem teremtett kereseti lehetőségeket. A kereskedők és az iparosok túlzott száma és a fogyasztóközönség erősen visszaesett felvevőképessége okozza, hogy a kereskedők és iparosok megélhetési nehézségekkel küzdenek.
Az üzemek megszüntetését hirdető jelszavakba a politika is belejátszik, holott mindenki igen jól tudja, hogyha a Községi Élelmiszerüzem megszűnnék, Budapesten egyetlen hentesnek vagy mészárosnak sem emelkednék egyetlen fillérrel sem a jövedelme.
Egyre-másra nyílnak meg hentesgyári fiókok, amelyek márványpalotákban dolgoznak a kisipar tönkretételére. De így van ez más cikkeknél is. Sok gyár közvetlenül bocsátja áruba cikkeit. (Zaj.) A kisiparosok sorában nem a közüzemek viszik végbe a pusztításokat. Az üzemeknek szociális kötelezettségük is van. A szociáldemokrata párt élesen tiltakozik az ellen, hogy a legnagyobb fogyasztót, a kórházat, ne a Községi Élelmiszerüzem lássa el.
Peyer végül hangsúlyozta, meggyőződése, hogy versenytárgyalás esetén sem a kisipar kapná a kórházi élelmiszerszállítást, hanem a bankok és a kartelek. Katasztrófa lenne — mondotta —, ha a közgyűlés nem a polgármester javaslatát fogadná el, amelyhez pártja őszintén csatlakozik.
Szőke Gyula dr. a keresztény községi párt álláspontját körvonalazta. Arról beszélt, hogy Éber Antal öt nap előtt a Vigadóban az összes üzemek megszüntetését követelte, most pedig elfogadja a tanács javaslatát, amely bizonyos korlátozások mellett fenntartja az üzemeket.
Ugyanakkor, amikor az üzemek megszüntetését kívánja Éber, azt az ortodox pénzügyi felfogást védelmezi, amely azt hirdeti, hogy a tőkének mindent, a munkásnak semmit, a hitelezőnek mindent, az adósnak semmit.
Az individualizmust hirdeti, de azt a gazdasági rendszert védi, amit a kartelek és a trösztök jelentenek és amely rendszer Amerikát is válságba sodorta. A főváros adminisztrációjának csődjét jelentené, ha azokról az erőkről, amiket a községi üzemek jelentenek, lemondana. Megszüntetni az üzemeket csak akkor szabad, ha azok helyett valami jobbat lehet alkotni. Eljöhet az idő, amikor nélkülözhetők lesznek az üzemek. Erről elméletileg akár már most is lehet tárgyalni. Az üzemekre nyilván a nagybankok és a nagyvállalatok szeretnék rátenni a kezüket. Azt, hogy az üzemek megszüntetése mennyire nem szolgálja a kívánt célt, legjobban bizonyítja a faárugyár esete. A községi faárugyárat megszüntették, de ez nem segített a kisasztalosok helyzetén, hanem életre hívta a koporsókartelt. Szőke dr. a polgármester eredeti javaslata mellett foglalt állást.
Zimmermann Dezső, a szabadelvű párt tagja, azt hangoztatta, hogy a jobboldal azért védi az üzemeket, mert azok révén a maga politikai pozícióját erősíti meg az üzemekben elhelyezett emberek révén.
Számos indítványt terjesztett elő és a többi között azt kívánta, pontosan szabják meg, mit árusíthat a Községi Élelmiszerüzem, továbbá tiltsák el az üzemet büffék fenntartásától. A kórházaknak versenytárgyalás útján is csak mint a legolcsóbb ajánlattevő szállíthasson.
Közüzemeknél se aktív, se nyugalmazott fővárosi tisztviselő fizetést ne élvezhessen, nyugalmazott városi tisztviselőket az üzemek ne alkalmazhassanak, versenytárgyalások esetén az Élelmiszerüzem is köteles legyen kauciót, bánatpénzt, illetékeket, stb. letenni és végül új árusítóhelyeket az üzem ne létesíthessen.
Bornemissza Géza szerint az üzemek egyesítése igen helyes, de vigyázni kell arra, hogy csak azonos célú üzemeket egyesítsenek. A háziműhelyek közül csupán azok tarthatók fenn, amelyek az üzem biztonsága szempontjából nélkülözhetetlenek. Az üzemek sorsa felett nem szavazással kell dönteni, hanem ki kell termelni azt az atmoszférát, amelyben önmaguktól megszűnnek a felesleges üzemek.
Hoffmann Mihály a kereskedelem érdekében emelt szót érdekes beszédben és főként a kiskereskedelem és kisipar nehéz helyzetét ecsetelte. A tanács előterjesztését tette magáévá.
Tauffer Gábor dr. véleménye az, hogy az üzemi bizottság előterjesztése nem oldja meg a problémát, mert az üzemeknek csak a nevét, címét szünteti meg, de az üzem megmarad.
A bürokrácia maradjon meg az adminisztrációnál, de a gazdasági tevékenységet bízza a magángazdaságra.
Vitéz Aladár, a demokrata párt hivatalos szónoka, hosszú és tartalmas beszédben azt fejtegette, hogy ha az üzemeket már hat év előtt megszüntették volna, mint azt minden polgári párt ígérte a választásokon, nem jutott volna idáig az ipar és a kereskedelem. Segíteni kell a kisiparosok és a kiskereskedők táborán, mely a polgári társadalom egyik legértékesebb rétege, mert különben hamarosan összeroskad. Ámbár nem elégíti ki a tanács javaslata, de mégis mint kompromisszumot elfogadja.
Itt a vitát félbeszakították és annak folytatását szerda délután öt órára halasztották, amikor is nyilván létrejön a döntés az üzemi kérdésben.
