Éber Antal a közterhek lefaragásától és a kölcsönkamatok csökkentésétől várja a gazdasági élet javulását
Csütörtök délután teljes ülést tartott a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, amelyen Éber Antal elnök hosszabb beszédben ismertette a világgazdasági helyzetet és szembeszállott azzal a felfogással, mintha a gazdasági bajok egyedüli gyógyszere a külföldi kölcsönök felvételében volna s rámutatott a kölcsönfelvételben rejlő eladósodás súlyos gazdasági veszedelmeire.
— Az a feltevés — mondotta —, hogy az év végén a gazdasági válság mélypontján a világ túljutott s hogy a világgazdasági konjunktúra javulására lehet számítani, egyelőre helytelennek bizonyult. A válság elmélyült. Pusztító hatására jellemző, hogy a világ leggazdagabb államának, az Egyesült Államoknak külkereskedelmi forgalma két év alatt a felére esett vissza és külkereskedelmi mérlegének aktívuma, amely 1929-ben még 841 millió dollárt tett, az év végéig — az év első négy hónapjának adataiból kiindulva — 513 millió dollárt tesz mindössze. Világjelenség az állami háztartások deficites volta. Nagy-Britannia múlt évi zárszámadása 1100 millió pengő hiányt mutat, az Egyesült Államok deficitje mintegy 6 milliárd és Németországé 1900 millió pengő. Megdöbbentő a pusztulásnak az a mérve, amely ezekből a számokból kitűnik.
— A gazdasági helyzetnek az év elején történt kedvezőbb megítélését megokolták azok a várakozások, amelyeket a sűrűn megtartott nemzetközi konferenciákhoz fűztek. Sajnos, ezek a remények nem igazolódtak be, a konferenciák a legnagyobb csalódást hozták. A londoni búzakonferencián a felfogásokban olyan hasadékok jelentkeztek, amelyeknek áthidalása lehetetlennek látszik. Az Egyesült Államok képviselői elzárkóztak a termelés kontingentálásának gondolata elől és Oroszország csak egy oly kiviteli kontingentáláshoz adta hozzájárulását, amelynek alapján békebeli exportját bonyolíthatná le. A londoni konferenciának az a határozata, hogy clearing-bizottságot állítanak fel a termésről, valamint az áralakulásról szóló adatok kicserélésére — a konferencia teljes csődjét jelenti. A másik csalódást az Európa-bizottság genfi tanácskozásának lefolyása hozta. Ismét csak homályos határozatokat hoztak a preferenciáról, amelyeket csak sok idő múltán lehet a gyakorlatba átültetni. A konferenciák sikertelensége szomorú kilátásokat enged a jövőre. Magunk számára azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy nekünk nagyobb energiával, kevesebb diplomatizálással kell a konferenciákon részt venni. Ha mindezekben a kérdésekben nem lesz eredmény, komoly veszélyek következhetnek be közgazdaságunkra nézve.
Németországban most hozták nyilvánosságra a Brauns-bizottság jelentését a munkaalkalmak szaporításának kérdéséről. Ez a bizottság a hosszú lejáratú külföldi kölcsönöknek beruházás útján való felhasználásában látja a gazdasági élet élénkítésének lehetőségét. Komoly német közgazdasági körökben máris szembeszállanak a javaslattal. Nálunk, ahol a közvélemény hajlamos arra, hogy ugyancsak ezen a téren keresse a megoldás eszközeit, hasonlóképpen állást kell foglalni a gondolat ellen. A külföldi kölcsönök a kereskedelmi mérleg megrontására vezetnek. Minden külföldi kölcsön utalvány újabb külföldi behozatalra. A külföldi hitelek — amint a német gazdasági élet utolsó hatévi története mutatja — csak addig hatnak, amíg felhasználás alatt állanak. Amikor az invesztíciók befejeződnek, beáll a válság. A külföldi kölcsönök egymás utáni felvétele hasonló ahhoz, amikor egy betegnél addig folytatják az injekciókat, amíg a szervezet elpusztul. Állandó gazdaságpolitikai rendszabállyá tenni a hitelek felvételét — a legsúlyosabb tévedés. Európa egyetlen országában sem követtek olyan invesztíciós politikát, amely biztosította volna azt, hogy a beruházások maguk lássák el a kamatszolgáltatást. Nem rentábilis és nem produktív beruházásokat létesítettek politikai és szociális meggondolások alapján. Az átmeneti hatások után megmaradt a súlyos kamatteher.
— Gazdasági intervencionizmus az, ha a gazdasági élet életképessé tétele céljából a közületek kölcsönöket vesznek föl. A közületek adósságcsinálása a betegség további fokozása. Hogy a gazdasági élet életképessé váljék, annak két előfeltétele van. Először a közterhek leépítése, másodszor a kölcsönök kamatlábának leszállítása. Mind a kettő ellen dolgozik az intervencionizmus politikája. Nem lehet a közterheket lefaragni, amíg fennmarad a közületek túlfokozott ambíciója és megnövekedett akciórádiusza, és a kamatláb nem csökkenhet, ha minden közület, mint kölcsönt kereső, ott áll a pénzpiacokon. Sajnos, hogy közvéleményünk irányzata olyan, mint azt a Brauns-bizottság jelentése kifejezi. Helyesen csak akkor járunk el, ha a gazdaságtudomány régi és helyes elveit követjük és semmiféle mesterséges injekció kedvéért azoktól nem térünk el.
A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Éber Antal megemlékezett Apponyi Albert grófnak, a kamara levelező tagjának 85. születésnapjáról. Méltató szavait a teljes ülés állva hallgatta végig és elhatározta, hogy üdvözlő táviratot intéz Apponyi Alberthez. Beszámolt az elnök az OKISz tehetségversenyéről és elparentálta Glück Frigyest, a kamara volt alelnökét, majd áttértek a napirend tárgyalására, amelynek során a kamara Kemény Dezső dr. előterjesztésére többek hozzászólása után úgy határozott, hogy a vasárnapi üzleti záróóra tekintetében a végleges rendezésig a kérdés a vidéken és a fővárosban egységesen szabályoztassék. — Fischer Ödön előterjesztésére a külföldi kölcsönök ügyét a kamara pénzügyi csoportja fogja tárgyalás alá venni.
Az új társadalombiztosítási törvényjavaslatot ismertette Bertalan István dr. és a teljes ülés Dános László, Füredy Lajos és mások hozzászólása után hozzájárult ahhoz az előterjesztéshez, hogy a biztosítási intézmény pénzügyi egyensúlyát a javaslatban foglalt intézkedések nem fogják biztosítani, mert nem burkolt járulékemelésre, hanem a terhek apasztására van szükség, valamint arra, hogy az önkormányzat szabadon vezesse az intézet ügyeit, figyelemmel a pénzügyi lehetőségekre. — A városi vámok ügyében Gyömrei Sándor tett előterjesztést, amelynek lényege, hogy a főváros készítsen új vámtervezetet azon az alapon, hogy az új vámteher ne legyen nagyobb a háború előttinél. — Hallossy István a nemzetközi vásárról nyújtott beszámolót. Éber Antal elnök bejelentette, hogy a kamara a vásár ellen támadást intéző Reggeli Újság ellen sajtópert indított, amelyben a lap főszerkesztője bocsánatot kért és beismerte vádaskodása alaptalanságát. Elmondotta, hogy a kormányzó és a miniszterelnök milyen elismeréssel nyilatkozott a vásárról, méltatta Magyar Pál, Gyulay Tibor és Vértes Emil, valamint Hallossy István érdemeit, akit javaslatára a teljes ülés soron kívül kamarai titkárrá léptetett elő.
Foglalkozott még a teljes ülés az ügynökök jogviszonyának törvényhozási szabályozásával, a nemzetközi munkaügyi hivatal egyezménytervezeteivel, a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény végrehajtási utasításával és a revízori kérdéssel is.
