A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tagjai az újév alkalmával testületileg fejezték ki jókívánataikat az elnökség előtt. A kereskedelmi osztály nevében Magyar Bertalan kamarai tag üdvözölte Éber Antal elnököt és elnöktársait. Németh Gyula az iparosztály nevében üdvözölte az elnökséget és hangsúlyozta, hogy csak a kamarában tömörült összes érdekeltség harmóniája és egysége lehet a sikeres küzdelem záloga.
Éber Antal válaszában hangsúlyozta, hogy meggyőződéséhez híven a gazdasági liberalizmus elveit tartja szem előtt kamarai működésében is és ezzel természetszerűleg le kell mondania arról a pillanatnyi népszerűségről, amelyet az intervencionizmus elnevezése alatt ismert incidentális intézkedések sürgetése biztosíthatna. Minthogy azonban az a hite, hogy csakis az egyetemes közérdek szempontjából felfogott és a gazdasági erők szabad érvényesülésén alapuló gazdasági politika biztosíthatja az összes termelési ágak harmonikus előrehaladását, továbbra is ezen az úton kíván működni és ehhez kéri a kamara bizalmát és támogatását.
Hogy ebben az irányban eredményeket érhessünk el, ezt nagyban előmozdítja a kamarában képviselt összes termelési ágak lehetőleg egységes frontja. Éppen ebből a szempontból nagyon sajnálja, hogy a gyáripar képviselői lemondtak kamarai tagságukról. Az a meggyőződése, hogy erre nem szolgáltatott okot, mert kifogásolt felszólalásai sohasem voltak sem a gyáripar ellen irányítva, amelynek nagy jelentőségéről a nemzeti munka szempontjából, természetesen, meg van győződve, sem egyes gyáripari vállalatok ellen, amelyek üzleti politikáját nem tette bírálat tárgyává, hanem csakis egyes oly kormányintézkedések ellen, amelyek nem voltak a közgazdasági élet egyetemes szükségleteire tekintettel, ellenben egyes érdekköröknek juttattak, ha nem is jogosulatlan, de egyoldalú kedvezéseket és ezzel fájdalmas visszatetszést kelthettek oly termelési ágakban, vagy csoportokban, amelyek ezeknek az — egyébként gazdaságilag jogos — kedvezéseknek nem lehetnek osztályosai. Az a meggyőződése, hogy amennyiben a kamara elnöke az egyetemes közgazdasági érdekek szempontjából emel szót, ez a kamara tagjai részéről, természetszerűleg, bírálat tárgyává tehető és ezzel szemben azok, akik állásfoglalását helytelenítik, saját felfogásukat bárhol és a kamarában is kifejezhetik és érvényesíthetik. Hiba lenne azonban ha erre a jóhiszemű és kizárólag a közgazdasági elgondolás eltérésén alapuló állásfoglalásra a gyáripar tényezői, akik mindenkor nagy tiszteletben álló tagjai voltak a kamarának, az egységes ipari és kereskedelmi front meggyöngítésével válaszolnának, holott a kamara egységes erejére a mai nehéz időkben nagyobb szükség van, mint bármikor. Éppen ezért ünnepélyesen felkéri a kamara gyáriparos tagjait, hogy vonják vissza lemondásukat.
