Éber Antal közgazdasági írásai vezércikkekben, tanulmányokban, előadásokban és közéleti viták sajtóbeszámolóiban maradtak fenn. Ez a kötet ezeket a szétszórt forrásokat rendezi egybe. Nem teljes életrajzot ad, hanem azt mutatja meg, hogyan érvelt Éber a gazdasági szabadság mellett, és hogyan alkalmazta elveit a két világháború közötti, majd a második világháború utáni magyar gazdaságpolitika kérdéseire.
Bankvezetőként, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként és országgyűlési képviselőként nem pusztán elméleti problémákról írt. A tőkeképződés, a hitel, a devizagazdálkodás, a vámok, az adóztatás és a közületi vállalatok működése napi tapasztalatként jelent meg előtte. Írásaiban ezért az elvi állításokat rendszerint egy rendelet, egy költségvetési adat, egy árfolyam, egy vállalati mérleg vagy valamely termelési ág helyzetének vizsgálata követi.
A gazdasági szabadság tartalma
Éber érvelésében összetartozik a magántulajdon, a verseny, a szabad csere, az értékálló pénz, a takarékosság és a nemzetközi munkamegosztás. A vámvédelemben nemcsak külkereskedelmi eszközt látott: azt vizsgálta, ki kap általa kiváltságot, és ki fizeti meg a drágább termelés árát. A devizakorlátozásnál azt kérdezte, miként bünteti a mesterséges árfolyam az exportőrt, és hogyan teszi hatósági döntéssé az importhoz való hozzáférést. Az állami és községi vállalatokat pedig azért bírálta, mert költségeik és veszteségeik nem ugyanúgy láthatók, mint a saját tőkéjével felelő magánvállalkozóéi.
Az intervencionizmust nem egyetlen intézkedésként, hanem egymást követő beavatkozások rendszerének tekintette. Ha egy szabály eltorzítja az árakat vagy az ösztönzőket, következményeire újabb szabállyal válaszolnak; a termelők és kereskedők számításait pedig mindinkább engedélyek és kivételek váltják fel. Rövidebb cikkeiben ezt gyakran iróniával, egyetlen friss rendelet vagy gazdaságpolitikai jelszó felől mutatta be. Hosszabb szövegeiben — mindenekelőtt a Deviza-gazdálkodás, a Kérdések az arany körül és A hatósági üzemek ellen című írásokban — részletes adatokkal és számításokkal fejtette ki ugyanezeket a kérdéseket.
Éber nem az egyes ágazatok gondjait tagadta. A mezőgazdaság, a kisipar, a kereskedelem és a munkanélküliség problémáit rendszeresen tárgyalta. A segítség módját vitatta: azt kérdezte, vajon a vám, a kontingens, az ármegállapítás vagy az állami vállalat valóban megszünteti-e a bajt, vagy csupán másokra hárítja a költségét. A Liberalizmus és agrárizmus és az Irányított mezőgazdaság különösen világosan mutatja ezt az érvelést.
Éber és Mises
A kötet két, forrással dokumentált epizódot őriz Éber és Ludwig von Mises találkozásairól. Az 1931. november 25-i devizavitáról fennmaradt tudósítások Éber parlamenti kijelentéseként közlik, hogy Bécsben Misesszel is megvitatta a kötött devizagazdálkodás kérdését. Egy 1932-es fényképaláírás pedig Misest, Ébert és Nagy Dezsőt együtt azonosítja a Magyar Közgazdasági Társaság budapesti ülésén, ahol Mises előadást tartott.
Ezek a dokumentumok személyes találkozást és intézményi kapcsolatot tanúsítanak, de a kapcsolat gyakoriságáról vagy közelségéről nem mondanak többet. Ébert ezért nem nevezzük Mises tanítványának vagy magyar követőjének. Saját írásai önálló, magyar gazdaságpolitikai tapasztalatokból építkező érvelést mutatnak; Mises egyike azoknak a kortárs közgazdászoknak, akikre Éber hivatkozott.
A kötet felépítése
Az első hét rész Éber saját írásait tematikusan rendezi. A gazdasági liberalizmus és az intervencionizmus általános vitáját a pénz, a hitel és a tőkeképződés kérdései követik, majd a szabadkereskedelemről, a közületi gazdálkodásról, a válságpolitikáról és a közgazdasági műveltségről szóló írások. Külön részben kaptak helyet Éber elődeiről, kortársairól és olvasmányairól írt szövegei.
A nyolcadik rész az 1946 és 1948 között megjelent cikkeket időrendben közli. Éber ezekben az újjáépítés tőkefeltételeiről, a külföldi kölcsönökről, az államigazgatás és a fővárosi üzemek méretéről, a takarékosságról és az adóztatásról írt. A történelmi környezet megváltozott, de a korábbi írásokból ismert kérdések és mércék visszatérnek.
A kilencedik rész sajtódokumentumokból követi Éber közéleti szerepléseit. Ugyanarról a beszédről vagy ülésről több lap beszámolója is fennmaradhatott; ezek közül a legtartalmasabb, legösszefüggőbb változatot közöljük. A tudósítások nem Éber saját kéziratai: egyes mondatokat szó szerint idéznek, más részeket a tudósító foglal össze, ezért csak az egyértelműen jelölt idézeteket kezeljük Éber szó szerinti szövegeként. A tizedik rész Ébernek a fővárosi közüzemekről elmondott teljes felszólalását közli a hivatalos ülésjegyzőkönyvből.
A szövegközlés elvei
A kiadás minden fejezetét az eredeti lap- vagy könyvoldalak képével ellenőriztük. A nyomtatott hasábok és oldalak tördelését nem másoltuk át: a szöveget folyamatos könyvfejezetté rendeztük, a valódi belső címeket, felsorolásokat, táblázatokat és felszólalóváltásokat viszont könyvszerű tagolásban őriztük meg.
A helyesírást és a központozást óvatosan korszerűsítettük. Javítottuk a biztos betűfelismerési és szedési hibákat, helyreállítottuk az egyértelműen azonosítható idegen neveket, de megtartottuk a korabeli szóhasználatot, a mondatok gondolatmenetét és a szerző állításait. Bizonytalan vagy fizikailag hiányos szöveget nem egészítettünk ki találgatással. A Gazdasági liberalizmus fennmaradt példányának vége sérült; ezért töredékként közöljük, az utolsó biztosan olvasható mondatnál lezárva.
Az így összeállított kötet nem oldja fel előre Éber minden állítását és ellentmondását. Ehhez inkább ellenőrzött, olvasható forrásanyagot ad: saját írásait, a róla és felszólalásairól szóló korabeli tudósításokat, valamint azt a dokumentációt, amely megmutatja, hol ér véget a forrás és hol kezdődne a találgatás.
