A svájci Nemzeti Bank szeptemberi jelentése az ország pénzügyi és gazdasági életét ismertető statisztikai adatokat közöl. Részletesen megvilágítja a külkereskedelemben a háború óta beállott imponáns, nagy átalakulást. A béke idején Svájc többet importált, mint amennyit exportált. Fizetési mérlege azért zárult mégis felesleggel, mert külföldön elhelyezett tőkéinek kamatai, idegenforgalmi bevételei, nemzetközi bank- és biztosítási üzleteinek hozadéka nemcsak fedezte, de lényegesen meghaladta a kereskedelmi mérleg passzivitását. A háború során ez a láthatatlan kivitel nagyon megapadt. Erre Svájc most átállította magát exportországgá. 1945-ben még 305 millióval passzív volt kereskedelmi mérlege. Ez év első nyolc hónapjában ellenben a kivitel 548 millió frankkal haladta meg az importot.
Svájcnak nincs tengere, nincsenek gyarmatai, nincs ipari nyersanyaga, nincs földje, amely a lakosság élelmezési igényeit képes lenne fedezni. Hogyan képes ennek ellenére és olyan időben, amikor a nagy országok is csak exportálni szeretnek, kereskedelmi mérlegét ennyire megjavítani? Azért, mert van egy olyan előnye, amely felér tengerrel, gyarmatokkal, nyersanyagokkal és jó talajjal. Ez az előny az, hogy — Széchenyi nomenklatúrájával élve — „az értelem köréből igazgatja magát”. Nem fut fantáziák után. Nem vezetteti magát ábrándoktól. Nem fűtik nacionalista szenvedélyek. Ellenben komoly, pontos, becsületes, megbízható munkát teljesít és munkáját úgy szervezi meg, hogy az tökéletesen hatékonnyá válik.
Így adódik, hogy a svájci nép a legtakarékosabb, holott életszínvonala a világ összes népei között a legmagasabb. Minőségmunkát végez, olyant, amely világszerte keresletre talál. A svájci óra, a svájci gyógyszer, a svájci hímzés, a svájci precíziós gép, a svájci selyemszövet olyan márka, amely mindenütt a legnagyobb megbecsülésnek örvend. Emellett ez a kis ország exportja előmozdítására még kölcsönöket is tud a tőle vásárló nagy országoknak nyújtani. A svájci frank értékelése ma felülmúlja még az arany értékelését is. És ennek alapja nemcsak a nép gazdagsága, hanem feltétlen megbízhatósága, szótartása, becsületessége is. Jellemző, hogy a svéd-svájci külkereskedelem terén most azért merült fel fennakadás, mert a svédek Svájcba irányuló exportjukért arany helyett svájci frankokat igényelnek, míg importjukért arannyal akarnak fizetni.
Az idei év nyolc hónapjának adatai csodálatos egybevetésekre vezetnek. Kiszámítottuk, hogy Svájc selyemszövetexportja ellenértékéből képes összes szén-, benzin-, fűtő- és gázolajszükségletét fedezni. Vegyi- és gyógyszercikkek exportjából képes összes vasérc-, nyersvas-, acél-, nyersréz- és építővasimportját kifizetni. Órakivitelük értéke teljesen fedezi búza-, zab-, árpa-, rozs-, gyümölcs-, zöldség-, cukor-, kávé-, olaj-, tojás- és borimportjukat. Pedig az igen magas életszínvonal folytán az importok nagy összegeket emésztenek. A nyolchavi borbehozatal egymagában 117 millió svájci frankot igényelt.
De itt van a takarékoskodás kérdése is. A svájci jegybank kimutatása szerint a jegybank hivatalos bankrátája 1½%. Ellenben a 12 kanton-bank takarékbetétek után 2,4% betétkamatot térít. Nálunk a bankráta 7%, ellenben a bankok betéti kamatlába 1%. Lehet-e azon csodálkoznunk, hogy Svájcban a betétek folyton emelkednek és hitel bőségesen, olcsón áll rendelkezésre. Nálunk nincsenek takarékbetétek és nincs hitel. Viszont hitelügyi tanácsunk nekünk van és nekik nincs.
A becsületesség megvilágítására csak egy kis adatot akarunk felhozni. A latin érmeegyezmény szerint mind a svájci, mind a francia 20 frankos arany 900/1000 színaranyat kell hogy tartalmazzon. Viszont 5 ezrelék eltérést, az ún. toleranciát elnézik. Valóban tehát csak 899,5/1000 színaranynak kell lenni az ötvözetben. A francia pénzverde — mint az „Echos”-ban olvassuk — ezt a toleranciát 100 év óta teljesen kihasználja. A francia 20 frankos arany a legritkább esetben tartalmaz több mint 899,5 ezrelék színaranyat. Ez a gyakorlat teljesen korrekt, mert a megengedett keretet betartja. Ellenben a svájci 20 frankos mindig pontosan 900/1000 színaranyat nyújt. Ezen nem gondolkodnak, ez a végletekig menő, abszolút szótartás követelménye.
Mindez nemcsak a kereskedelmi és a fizetési mérleg számadataira hat ki. A jól megszervezett, feltétlenül megbízható munkának, a józan pénzpolitikának, az üzleti becsületességnek jelentős szociális következményei is vannak. A jegybank bulletinje beszámol arról, hogy Svájcban — 1939-cel szemben — az életfenntartási költség 51,6%-kal, a munkabér ellenben 59,4%-kal emelkedett. Vagyis a munkások keresete a drágulást meghaladó mértékben növekedett és így vagy emelhették életszínvonalukat, vagy fokozhatták takarékoskodásukat.
Mindezt nemcsak azért tártuk fel, hogy a svájci nép jól megérdemelt dicsőségét zengjük. Hanem azért, hogy utat mutassunk, milyen irányú pedagógiával kellene elpusztult országunk ifjúságát jobb jövő felé terelni. Ha a mi földünknek, a mi éghajlatunknak előnyeit svájci munkával, svájci szervezettséggel, svájci józansággal, svájci üzleti becsülettel használnók ki, akkor a mi kajszínbarackunk, a mi szabolcsi almánk, a mi paradicsomunk, lucernamagunk vagy borunk ugyanúgy talpraállíthatná országunkat, mint ahogy a svájci óra, csipke vagy selyemszövet Svájcot gazdagítja. Ehhez még csak az kellene, hogy népünk kétségtelenül nagy szellemi képességeit engedjük a nemzeti termelés minden ágában, iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben egyaránt bürokratikus rendszabályozás nélkül szabadon kibontakozni.
