Szombaton délután tartotta meg Éber Antal dr., a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar–Olasz Bank vezérigazgatója, Nyíregyháza város országgyűlési képviselője, a magyar közgazdaságtani tudomány egyik legfőbb büszkesége a Bessenyei Körben meghirdetett előadását a kapitalizmus válságáról elterjedt felfogás kritikájáról. Az előadáson, amely a vármegyeháza nagytermében folyt le, nagyszámú hallgatóság jelent meg, amelynek soraiban ott láttuk városunk szellemi életének kiválóságait, a gazdák, iparosok, kereskedők népes táborát.
Az illusztris előadót Mikecz Ödön dr. főispán, a Bessenyei Kör elnöke üdvözölte, aki meleg hangon köszöntötte a megjelent hallgatóságot is. Rámutatott a főispán megnyitójában a közgazdasági tudomány terén megnyilvánuló érdeklődés jelentőségére és Éber Antal dr. előadását a Bessenyei Körben folyó tudományos aktivitás megnyitójaként üdvözölte.
Éber Antal dr. az üdvözlést és az élénk érdeklődést megköszönve, azzal kezdte magas színvonalú, rendkívül érdekes és klasszikus retorikával felépített előadását, hogy ma mind gyakrabban halljuk és olvassuk, hogy a világválság egyik oka a kapitalizmus struktúrájában rejlik. Azt halljuk, hogy a kapitalizmus reformra szorul, mert gyáva a válság napjaiban és nem lép fel erélyesen a válság leküzdése érdekében. Ennek a kérdésnek ma már egész irodalma van. Ha azonban megkérdezzük azokat, akik a bajokért a kapitalizmust okozzák, mit értenek ők a kapitalizmuson, száz közül alig akadna egy is, aki definiálni tudná a kapitalizmus fogalmát. Ez a definíció nem is könnyű, maga Werner Sombart élete felét töltötte azzal, hogy a kapitalizmus fogalmát igyekezett definiálni.
Annyi bizonyos, hogy a kapitalizmus fogalma nem származik a közgazdasági tudomány kutatásaiból, hanem a szociáldemokrácia konstruálta meg a harcra gyújtó fogalmat, hogy ezzel jelölje meg azt a gyűlölt gazdasági rendszert, amely ellen küzd, hogy így a tömegben ellenszenvet keltsen ez ellen a rendszerrel szemben. A kapitalizmus fogalma tehát nem tudományos, hanem agitatív politikai forrásból ered. A közgazdasági tudomány individualizmusról és kollektivizmusról beszél, ezeket a fogalmakat kritikailag feldolgozta és definiálhatja. Az individualizmus rendjében a tőke, a termelési eszköz magántulajdon, a kollektivizmus rendjében az állam tulajdona. A kollektivizmusban nincs meg az egyén kezdeményezése, kockázatvállalása, mindez az individualisztikus termelési rend kimagasló tulajdonsága. A kollektív rendben a kockázatvállaló a bürokrácia, az állam.
Éber Antal dr. gyakorlati és elméleti adatokkal érdekesen alátámasztott okfejtéssel kimutatta, hogy az individualisztikus termelési rendszer egoisztikus, de kihatásaiban egyetemes érdekeket szolgál, a szociális és kulturális jólét biztosítéka. Csak az individualisztikus rendszerben fejlődhet ki a takarékosság, amely a gyermekekről való gondoskodás hatalmas rugójától nyer erőt. A szociális és kulturális haladásra nem káros az egoisztikus rend, ezt mutatják a mammutvagyonok államának, az Egyesült Államoknak kapitalistái, akik közül Rockefeller és Andrew Carnegie az élete folyamán szerzett vagyont nemcsak saját nemzete, hanem az egész emberiség szociális és kulturális érdekének szolgálatára áldozta fel. A svájci, holland pénzemberek voltak a tőke legkíméletlenebb képviselői a hitelügyi tárgyalásokon, de Hollandia volt az a nemzet, amely 30 000 éhező magyar gyermeknek otthont nyújtott és Svájc az az ország, ahol nincsen koldus, ahol nincsen sápadt gyermek.
A kollektivista bürokrácia elsorvasztja a gazdasági életet. Megszűnik az egyén felelősségérzete, sikerambíciója, vállalkozási kedve. Az individualisztikus rendszerben a szabad piac szabályozza a gazdasági termelést, a szabad verseny szabad játéka biztosítja a termelés zavartalan rendjét. Gustav Gustav Gustav Cassel az atomisztikus társadalmi rendet tartja a legideálisabbnak, amikor szabad cserekereskedés egyenlíti ki a termelést. A régi liberális iskola szerint az államnak nincs egyéb teendője, mint a jogrendre felügyelni. A szocialista Ferdinand Lassalle gúnyolja azt a „bakterállamot”. De vajon nem inkább nevetséges az állam, amikor káposztát savanyít és nadrággombot árul?
Az előadó a kompenzációs elmélettel cáfolja meg azt az állítását, hogy tökéletesedő gépek okozzák a gazdasági válságot, a munkanélküliséget. — Szenzáció erejével hatottak Éber Antalnak a szovjet jelentésekből idézett adatai, amelyekből kitűnik, hogy a kollektivista termelés nyomorba döntötte a munkásságot.
Megállapította azonban az előadó, hogy a kapitalista termelési renddel is baj van. Már a szovjet képviselői hangoztatják, hogy elvesztette rugalmasságát a világválságában. Ezt ők kárörömmel szögezik le. mi azonban tudjuk, hogy sajnos, igazuk van ebben. A főbaj abban van, hogy ma az individualisztikus és a kollektivista termelési rend közé az intervencionalizmus, az állami beavatkozás rendszere ékelődött, amely a munka és a vámprotekcionizmussal megbénítja a szabad verseny szabad játékát. Rendkívül érdekes volt az előadásban a komparatív számok elméletnek szemléltetése és az idevonatkozó közgazdaságtani fejtegetések ismertetése. Kitűnt, hogy ha pl. Ausztria 100 munkanappal termel búzát és 100 munkanappal pamutot, mi pedig 200 munkanappal termelünk pamutot és 150 munkanappal búzát, akkor amennyiben Ausztria olcsóbb termelése mellett is tőlünk veszi a búzát, mi pedig Ausztriától a pamutot, mi is jól járunk és Ausztria is nyer. Az is megragadta a hallgatóság figyelmét, hogy amikor egy tudós a szovjetmunkások között járt és konstatálta, hogy vannak nagyszerű üzemek, de nincs mérleg és a munkások kenyérjegyen tengődnek, a szovjetmunkásoknak arra a kérdésre, hogy Svájcban mikor kiáltják ki a proletárdiktatúrát, azt felelte, hogy majd ha a mi munkásainknak is olyan sorsuk lesz, mint néktek. A munkabérek a legnagyobb százalékot Oroszországban érik el, de nem azért, mintha talán ott jobb dolga volna a munkásnak, hanem azért, mert hiányzik a munkás egyéni ambíciója, ami rugó az individuálisztikus rendszerben.
Éber Antal dr. fejtegetésének konkluzióját abban foglalta össze, hogy nincs szó az individuálisztikus termelési rend válságáról, hanem arról van szó, hogy az állami intervenció túlságos és a protekcionizmus elsorvasztja a szabad kereskedelem szabad játékát. Az államnak meg kellene maradni a jogrend és az ethosz biztosítása mellett és szabad utat kellene biztosítani a termelés és fogyasztás számára. A politikusok addig nem érnek célt, amíg elzárkóznak a közgazdaságtudomány igazságaitól és ellenkezőjét csinálják annak, amit a közgazdaságtani tudás hirdet.
Éber Antal dr. meggyőző erejű és mindvégig lebilincselően érdekes előadását lelkes éljennel fogadta a közönség, Mikecz Ödön dr. főispán meleg szavakkal mondott köszönetet az értékes és élvezetes előadásért, továbbá a nagyközönség intenzív érdeklődéséért.
