Harminc sor közgazdasági

Valóban szemben áll a gazdasági liberalizmus „dogmája” — amint a GyOSz kitűnő elnöke hirdeti — azzal, hogy keresetet és munkát biztosítsunk kétszázezer éhező embernek? Valóban csak „a termelés természetes rendjébe való beavatkozás” segít? A minap mutatta ki Frowein, hogy a gazdasági liberalizmus korszakában a munkabérek 4–5-szörösükre, a termelés hatszorosára emelkedett, míg az élelmiszerárak változatlanul maradtak. Mit tud ezzel szemben a „beavatkozási” politika felmutatni? Oroszországban, a tervgazdálkodás hazájában, új nagy gyárakat — ezek mindenütt az intervencionizmus jelzőtáblái —, éhező munkásokat és parasztokat, romló valutát és passzív kereskedelmi mérleget. Az Egyesült Államokban prohibíciós vámokat, a bevándorlás korlátozását és 12½ millió munkanélkülit, Németországban ár- és munkadiktátorokat és 6 millió munkanélkülit. A beavatkozás lehet érdeke annak a néhány vállalatnak, amelyek a kötött gazdálkodás vámszedői; a többinek, a millióknak csak egy az érdekük: az áruk, a hitel és az emberek szabad forgalma.