Éber Antal (pk) volt a következő felszólaló. Megköszönte Ujfalussy Gábornak, hogy olyan meleg szívvel beszélt a gazdák nehéz helyzetéről.
— Az utóbbi időben a gazdasági élet sok területén a javulás bizonyos tünetei fedezhetők fel — folytatta — és ebben a tekintetben azok a momentumok, amelyeket a pénzügyminiszter expozéjában előadott, kétségkívül helytállanak. Ha azonban a gazdasági és pénzügyi élet egész területén figyeljük meg a mai idők jelenségeit, akkor, sajnos, ezekkel a kedvező momentumokkal szemben igen súlyos mozzanatokat is találunk. Budapesten az adó fejében eszközölt érdemleges zálogolások összege 60 százalékkal emelkedett, ez év első két hónapjában a nemleges zálogolások összege 70 százalékkal, a transzferálások összege 130 százalékkal és a megtartott adóárverések száma 100 százalékkal emelkedett egy év alatt.
— Én ezekből az adatokból nem akarok döntő következtetéseket levonni, de aggodalmunknak kell kifejezést adnunk, hogy az adóbehajtási apparátus teljes erővel és az adózók fizetőképességére való tekintet nélkül végzi munkáját. A másik jelenség, amellyel foglalkozni óhajtok, a tőkeképződés kérdése. Szomorú jelenség, hogy 1930-tól 1935-ig a pénzintézeti betétállomány 20 százalékkal csökkent. Most pedig azt látjuk, hogy költségvetésünk újból 75 millió deficittel zárult.
— Én nagyrabecsülöm a pénzügyminiszter úrnak azt a munkáját, hogy 200 000 pengővel leszorította a deficitet, mégis azt kell mondanom, hogy az évről évre visszatérő nagy deficit a bizalom aláásására alkalmas. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen nehéz feladat nálunk az államháztartás egyensúlyát megőrizni. A pénzügyminiszter megérdemli az elismerést már csak azért is, mert nem folyamodott kényszerkölcsönökhöz. Mégis fenn kell tartani azt a véleményemet, hogy a 75 milliós deficit megakadályozza a bizalom légkörének kialakulását, anélkül pedig a gazdasági élet javulása el sem képzelhető. A legfontosabb feladat tehát: mindenáron egyensúlyba kell hozni a büdsénket.
Az intervencionizmus jegyében 1930 óta állandóan káros beavatkozás történik a kamatláb kialakulásánál és mostanáig minden megtörtént annak érdekében, hogy a tőkeképződés az országban ne indulhasson meg. Hiábavaló minden harc a munkanélküliség ellen addig, amíg nincs tőke. Tőke nem lehet tőkeképződés nélkül, tőkeképződés nem lehetséges bizalom nélkül és bizalom nem lehetséges mesterséges hatósági beavatkozás révén.
Rátz Kálmán: Más oka is van, például az általános nemzetközi bizalmatlanság.
Éber Antal: Elismerem, hogy sok egyéb ok is fennforog, de újra vissza kell térnem a hatósági beavatkozás kérdéséhez. Ha azt akarjuk, hogy nálunk a bizalom atmoszférája újból helyreálljon, akkor nem szabad pillanatnyi eredmények kedvéért hozzányúlni megkötött szerződésekhez és vállalt kötelezettségekhez. Addig, amíg az államhatalom nem hagy békét a gazdasági életnek, amíg nem szűnnek meg a folytonos beavatkozások, amíg a piac áralakító tevékenységét minden pillanatban lekötjük hatósági rendszabályokkal, addig senki sem tudhatja, hogy vagyonával egy esetleges újabb hatósági rendszabályozás révén mi történik. Ilyen körülmények között nagyon nehéz olyan módokról gondoskodni, amelyek teljes biztonságot nyújtanak. Amíg a mostani mentalitás nem változik meg és nem alakul úgy át, hogy megint a gazdasági erők automatikus működésének engedik át a gazdasági élet területén a vezető szerepet, addig a bizalom helyreállását, a viszonyok konszolidálását várni nem lehet. A mai viszonyok között szükséges az adóreformot keresztülvinni. Szerintem a jövedelmi adóztatás mostani rendszere Magyarországon csődöt mondott. Helyesebb volna a jövedelmi adót kikapcsolni adórendszerünkből és ezt jogosabb és méltányosabb adóval pótolni.
— Már január 21-én indítványoztam a Házban, hogy amennyiben a mezőgazda rendkívüli beruházásokat eszközöl, úgy adják meg számára azt az adókedvezményt, amelyet a háztatarozásoknál és átalakításoknál nyújtanak. Ezenkívül indítványoztam azt is: amennyiben egy mezőgazdasági üzem gazdálkodása körében több munkabért folyósít, mint amennyi az átlagosnak megfelel, a többletmunkabér után az üzem részesüljön 30 százalékos adókedvezményben. Sajnos, e két indítványom még nem vált valóra.
— Nem azért nem fogadom el a költségvetést, mintha nem lennék bizalommal a pénzügyminiszter iránt, de meggyőződésem, hogy az intervencionizmus folytonos fokozódása, ami a mostani kormány részéről újabban tapasztalható, a magángazdasági életbe való beavatkozás és ezzel a gazdasági bizonytalanság fokozása nagyon rossz hatást gyakorol egész gazdasági életünkre. Mindenütt megdöbbenéssel látjuk: amilyen arányban nő az állam gyengesége, olyan arányban emelkedik ambíciója, amilyen mértékben hiányoznak eszközei ahhoz, hogy javításokat eszközölhessen, olyan mértékben nő a törekvése abban az irányban, hogy mindenen tudjon segíteni, mindenbe tudjon beavatkozni. Itt van például az úgynevezett szövetkezetek pénzügyi szanálása is.
— Ezekben a szövetkezetekben tulajdonképpen az állam önmagával szövetkezik és azokkal, akik vezetik a szövetkezeteket. Jó volna már egyszer megállni ezen az úton és az államnak számolnia az adófizető polgárok adóztatási képességeivel. A bizalom helyreállítását, amely nélkül javulás nem következhetik be, csak akkor várhatjuk, ha a gazdasági szabadság levegője újból be fog következni a gazdasági életben. Minthogy a mostani kormány vezetése mellett a gazdasági szabadságtól eltávolodunk és a gazdasági szabadság egyedül helyes útját a költségvetésben és a kormány gesztiójában biztosítva nem látom, — fejezte be beszédét Éber Antal — minden elismerésem mellett, amellyel a pénzügyminiszter munkája iránt viseltetem, a költségvetést nem fogadom el.
