— A világgazdasági helyzet — mondta Éber — ma már világosan tükrözteti vissza a kamaránk által annyiszor hangoztatott igazságot, hogy a nemzetközi munkamegosztás nagy elvének mellőzése csak pusztulásra vezethet, mert sem az autarkiával, sem tervgazdálkodási ábrándokkal nem helyettesíthető.
A gazdasági liberalizmus és főként a szabadkereskedelem negációja vezetett oda, hogy a legnagyobb országokban ma már a vámbevétel az import-értéknek mintegy negyedrészét veszi igénybe,
hogy a kontingentálási rendszer minden forgalmat meghiúsít és ennek következménye az a tény, hogy 20 ország közül 17 mutatja 1933 első felében a külkereskedelem újabb zsugorodását 1932 első felével szemben.
— Ez az autarkia-láz, a nemzetközi munkamegosztás elvének kigúnyolása vezet oda, hogy immár az összes országok, a nagyok és gazdagok éppúgy, mint a kicsinyek és szegények, óriási közületi deficitekkel küszködnek, amelyeket ideig-óráig lehet kül- vagy belföldi kölcsönnel avagy inflációval fedezni, előbb-utóbb azonban ez az államok és egyéb közületek megismétlődő, sőt fokozódó hiánya mellett nem lesz lehetséges.
— Ami pedig a tervgazdálkodást illeti, Oroszország és az Egyesült Államok példája bizonyítja, hogy a gazdasági erők automatikus érvényesülését semmiféle intervencionizmus nem pótolhatja.
Sikerült a világ legszilárdabbnak hitt és arannyal bőségesen alátámasztott valutáját mesterségesen lerombolni. Ellenben nem sikerült az arany árindex emelése, viszont az agrárolló tovább kitágult és így éppen a farmer van rosszabb helyzetben, mint azelőtt.
Két irányelvet kell betartanunk. Az egyik, hogy kalandos politikai és gazdasági kísérletek mellőzésével igyekezzünk a rendet, békét és nyugalmat idehaza minden áron fenntartani. Ebben a tekintetben elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy sokkal jobban állunk, mint akárhány nálunk nagyobb és gazdagabb ország. A másik pedig, hogy azokat a gazdaságpolitikai korlátozásokat, amelyeket a külállamok intézkedései reánk kényszerítenek, csak mint szükséges rosszat tekintsük és törekedjünk arra, hogy az ily korlátozások a lehető legszűkebb keretben érvényesüljenek,
— Kamaránk a kormánynak a politikai rend, a társadalmi béke és nyugalom fenntartására irányuló komoly törekvéseit teljes erejével alá fogja támasztani és viszont arra fog törekedni, hogy a gazdasági élet szabadsága, amennyire csak lehet, ezekben a nehéz időkben is megóvassék.
