Éber Antal beszéde Balassagyarmaton
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vasárnap Balassagyarmaton tartott kerületi értekezletet, Nógrád és Hont vármegye iparos és kereskedőtársadalma képviselőinek bevonásával. Horváth Sándor polgármester üdvözölte Éber Antal kamarai elnököt és a budapesti kamarának kíséretében megjelent funkcionáriusait. Rámutatott arra, hogy Balassagyarmatnak, mint határvárosnak osztályrészül jutott ki az elszegényedés és az a kormányzati elvvé átment jelszó, hogy a határmenti városokat nem lehet fejleszteni, ezek elpusztulásra vannak ítélve. Balassagyarmat város ez ellen a felfogás ellen veszi fel a harcot és át akarja vinni a köztudatba, hogy a határmenti városokon igenis lehet segíteni. Köszöni a kamarának, hogy Balassagyarmatot ebben a törekvésében támogatni kész, amint azt a mai értekezletnek Balassagyarmatra való összehívása bizonyítja.
Éber Antal a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kijelentette, hogy a kamara kötelességet teljesít, amikor az érintkezést a kamara kerületével feltartja és panaszairól közvetlen formában vesz tudomást. Különösen fontos ez a közvetlen érintkezés, amikor egy határváros gazdasági érdekeiről van szó. Beszédében arra a kérdésre kíván feleletet találni, meddig tart még a világgazdasági válság, mik lehetnek a kilátások a legközelebbi jövőben. Azt hiszi, hogy mutatkoznak oly jelenségek, amelyek arra vallanak, hogy végén vagyunk a legsúlyosabb időknek. Két fontos külpolitikai esemény: az olasz-francia flottaleszerelési egyezmény létrejötte és az angol-indiai megegyezés, a világpolitikai súlyos nyomás enyhítésére alkalmas. Ezeknek az egyezményeknek kiszámíthatatlanul kedvező hatásuk lehet nem csupán a közvetlenül érintett országok politikai viszonyainak megjavulására, hanem egyben siettethetik a gazdasági viszonyok megjavulását is.
Azok a gazdaságpolitikai tárgyalások, amelyeket Bethlen István gróf miniszterelnök berlini és bécsi útjai érleltek meg, új alapra helyezik Ausztriával, Németországgal és Olaszországgal való kereskedelempolitikai viszonylatunkat. Ha az egyezmények létrejönnek, akkor a magyar mezőgazdaság legnagyobb gondja eloszlana, megindul a kivitel és az így alakuló árak megélhetést biztosíthatnak a gazdaközönségnek.
Számszerű adatokból is lehet bizalmat meríteni a tekintetben, hogy a világgazdasági helyzet javul. A nyersanyagárak zuhanása, amely két év óta tartott, megállott, sőt az utóbbi két hónapban emelkedés mutatkozik. Így különösen a pamut, ón és ólom jegyzései több mint 10 százalékkal javultak. Szilárdulás állott be a búzában is. Egyszóval megindult valami, amit még egy évvel ezelőtt hihetetlennek gondoltunk, ugyanígy megjavult a helyzet az értéktőzsdén. A New York-i tőzsdén jegyzett papírok indexe az év két első hónapjában 90-ről 102-re emelkedett. Megjavult a magyar hosszú lejáratú kölcsönök árfolyama New Yorkban és a Speyer-kölcsön, amely január elsején 67-en állott, március 4-ig 85-re emelkedett. Budapest 6%-os kölcsöne pedig 66-ról 76-ra emelkedett. Mindez jele annak, hogy a nemzetközi politikai helyzetben beálló enyhülés rátereli a figyelmet az értékpapír-vásárlásra.
Hogy gyors vagy lassú lesz-e a javulás — ebben nehéz jóslásokba bocsátkozni. A válság észrevétlenül jött, lehetséges, hogy a javulás is váratlan lesz. A nagy készletek arra engednek következtetni, hogy a javulás folyamata csak lassú lehet. Ha azonban a politikai helyzet tisztulása folytán a Kinában Indiában és Oroszországban élő egymilliárd ember fogyasztóképessége néhány árnyalattal emelkedik, abban a pillanatban megszűnik a diszharmonia a termelés és a fogyasztás között.
Mire kellene irányulni gazdaságpolitikánknak? Elméletileg könnyű rá a válasz. Lehetetlen a gazdaságpolitikát úgy vinni, ahogy ez a szanálás óta történt. Lehetetlen, hogy a koldus Magyarországon éppúgy, mint a gazdag Angliában a közterhek a nemzeti jövedelemnek egynegyed részét emésszék fel. Angliában is tisztában vannak, hogy ilyen közterhek mellett lehetetlen a gazdasági javulás. Snowden legfontosabb feladatául ismeri el az elviselhetetlen közterhek leépítését. Nincs a magyar politikának fontosabb feladata, mint a közterheknek mérséklése. Nem képzelhető el, hogy a magyar gazdasági élet a németországinál két és félszer több forgalmi adóteher mellett versenyképes maradhasson.
Lehetetlenség, hogy Magyarország jövendő boldogulását külföldön való adósságcsinálásban keresse. Az 1927/28-as álkonjunktúra éveinek adósságcsinálásai idézték elő azt a helyzetet, hogy 150 millió pengőt ért el a magyar gazdasági életet terhelő, külföldnek fizetendő kamatteher, amelynek kiegyenlítése a mai árak alapulvételével évente 10 millió métermázsa búza kivitelét teszi szükségessé. Most megtanultuk, hogy az exportcikkek árainak esése a névleg fizetendő 6%-os kamatot 9%-os kamatteherré fokozza fel. Lehetetlen olyan gazdaságpolitika, amely a közterhek mai színvonalát akarja biztosítani, vagy pedig újabb feladatok teljesítését vállalja külföldi kölcsönök igénybevételével. Takarékosság, a feladatkörök megszorítása, az ambíciók lecsökkentése lehet az egyetlen helyes politika. A negatív módszerek mellett — mint a közterhek leszállítása és az indokolatlan hitelek felvételétől való tartózkodás — egy további orvosszer a hatósági üzemek versenyének megszüntetése. Az üzemi politika arra vezet, hogy ne legyenek önálló kispolgári egzisztenciák és a bürokraták vegyék át ezek szerepét.
Az angol Lloyds Bank elnöke a legutóbbi közgyűlésen tartott megnyitójában azt hangoztatta, hogy a mai időkben semmiféle új kitalálásokkal nem lehet orvosszert találni a gazdasági bajokra, csak háziszerekkel lehet dolgozni: türelemmel és takarékossággal. Mi is ezt a kívánságot hangoztatjuk a kormánnyal és a társadalommal szemben. Vallja mindenki ezeket a józan elveket, pillanatnyi sikerek érdekében ne áldozza fel ezeket. Sokan azt mondották, hogy a gazdasági élet megcáfolta a közgazdaságtan törvényeit. Pedig nem a törvények voltak helytelenül felállítva azonban ezek nem tehetnek arról, hogy pillanatnyi sikerek érdekében megfeledkeztek róluk.
A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után vitéz Gyarmaty Mihály a balassagyarmati kereskedőtársadalom nevében üdvözölte a kamara elnökségét és részletesen ismertette az adósérelmeket. Fontányi László az ipartestület nevében felpanaszolta, hogy tisztviselők és aktív katonák részt vesznek versenytárgyalásokon és a pályázatot el is nyerik. Ecsetelte továbbá az OTI-val kapcsolatos sérelmeket, amelyekre Bertalan István kamarai titkár adott felvilágosítást. Timaroczky Sándor (Salgótarján) a kisipari hitel nehézségeit tárgyalta. Nagy Antal kamarai alelnök felvilágosítása után Klein Andre a kereskedelem kikapcsolását panaszolja fel a gyárak közvetlen eladásai révén. Füredy Lajos azt fejtegette, hogy az üzemi kérdés és az OTI-ügy elintézése után 30–40%-kal javulhat az iparosság helyzete.
Éber Antal elnök zárószavában kijelentette, hogy az elhangzott felszólalások termékeny talajra találtak a kamara vezetőségében.
