Éber Antal elfogadja a törvényjavaslatot, elsősorban azért, mert a kibocsátott rendelkezések elkerülhetetlenek voltak.
Propper Sándor: Ez bankárszempont!
Az elnök: Itt nincsenek bankárok, sem semmiféle foglalkozásuak, csak képviselők vannak.
Éber Antal: Nem bankárszempontból, hanem a valuta szempontjából, amely mindnyájunk szempontja. Tudatában van azoknak a súlyos bajoknak, amelyeket a pénzforgalom korlátozása előidézett, de könnyebb a felelősséget ezekért a bajokért elviselni, mint azért, ha a német események után szabadon hagyták volna a bankforgalmat. Önmagában hiába korlátozták volna a devizaforgalmat. Ha a betétek tíz százaléka került volna kifizetésre a német események nyomán támadt pánikban, ez súlyos pengőinflációt idézett volna elő. Legfontosabb olyan helyzet előidézése, amelyben a korlátozásokat meg lehet szüntetni.
A kormány pénzügyi és közgazdasági politikáját elítélni nem lehet. Éppen a mai időkben helyezi a legnagyobb súlyt arra, hogy a kormányzat Bethlen kezében maradjon. A tárgyilagos bírálónak el kell ismernie, hogy a mai gazdasági világválság hátrányaival és következményeivel majdnem tehetetlenül álltunk szemben. Mi szegény ország a gazdasági világválság miként elintézésében vajmi kevés szerepet játszunk. A háború után minden állam közgazdasági politikájának gerince a vámpolitika volt. Elismeri, hogy a mai közgazdasági politika mellett lement a termények ára és nehézségekkel küzd az export, de Anglia exportja is az 1931. év első felében 44, az Egyesült-Államoké 50 százalékkal csökkent. Nagyon nehéz magyar jelenségnek feltüntetni azt a gazdasági politikát, amely nem tudott a vámkérdésben eredményeket elérni. Magyarország külkereskedelmi forgalma az egész világénak mindössze háromnegyed százalékát jelenti. Valami döntő szerepünk tehát a kereskedelmi szerződések politikájának irányításában nem lehet.
Ami a pénzügyi kérdéseket illeti, utalt arra a tíz év óta hangoztatott meggyőződésére, hogy Magyarországon túlméretezték egész társadalmi életünket. Amikor ezt a főváros közgyűlési termében elmondta, számtalan szemrehányást kapott azoktól, akik itt a takarékosság lelkes szószólói. (Fábián Béla: Kitől?) A szociáldemokrata párttól és a demokrata párt részéről is. Nem múlt el közgyűlés, hogy a demokrata párt újabb építkezéseket ne sürgetett volna, aminek eredményeként valóban ott vannak a díszesen fölépített és nagyon sokba került bérházak, amelyek a főváros tulajdonai.
Pakots József: Lillafüredet nem tartja ön fölöslegesnek?
Éber Antal: A fővárosnak annyi Lillafürede van, hogy erről kár beszélni. (Zajos felkiáltások a szocialistáknál: Ki kormányoz a városházán? Az ön vezére, Kozma.) Tegyük fel, hogy deficitünk van és ebből a szempontból pénzügyi politikánk fogyatékossága konstatálható. Amikor azonban Franciaország államháztartása 450, Ausztriáé 200, Németországé 1300, az Egyesült Államoké 5165 millió pengő deficitet mutat egy évben, nem lehet a legsúlyosabb felelősség vádját emelni a kormánnyal szemben.
Fábián Béla: Ott nincsenek becsukva a bankok.
Büchler József: A bankvezéreket csukják be.
Éber Antal: Tagadhatatlan, hogy fizetési mérlegünk nincs egyensúlyban. Külföldi adósságaink után egy évben körülbelül 180–200 millió pengőre volna szükségünk; ez a mi fizetési mérlegünk passzívája. Cassel, a legnagyobb közgazdák egyike, tanulmányában említette, hogy a háború elmúltával nem térnek vissza a régi boldog kamatlábak, mert a szociális és kulturális igények a gazdasági törvényektől nem feszélyezetten, nagymértékben törnek majd előre. Nálunk is jelentkeztek ezek a tünetek. A háború után nem úgy gazdálkodtunk, nem úgy érvényesítettük a szociális és kulturális igényeinket, hogy levontuk volna annak tanulságait, hogy szegényebbek lettünk, mert elvesztettük a háborút. Az egész társadalom szociális és kulturális igényekkel ostromolta a közületeket és az államot. (Zajos felkiáltások a szocialistáknál: Hiába ostromolta!)
Fábián Béla: Szegény magyar társadalom, amely jövedelmének 22 százalékát adóba fizeti!
Éber Antal: Nincs egyetlen politikai párt sem, amely ezen a téren ne követte volna el a legnagyobb bűnöket.
Rassay Károly: Ez nem áll!
Éber Antal: A képviselő úr volt az, aki azt mondta a Házban, hogy nem elég a Bécs felé kiépített autóutunk, hanem Kelet felé is legyenek ilyen utaink.
Rassay Károly: Ezt vállalom, ez nem luxus.
Éber Antal: … és akinek nem volt elég a sok felépített strandfürdő.
Rassay Károly: Ez komolytalan! Lillafüredet védi, de egy strandfürdőt mégbocsáthatatlannak tart.
Éber Antal: Minden lépés szociális és kulturális téren, amely látszólag előremegy, de nincs egyensúlyban az ország gazdasági erejével, álképletet eredményez. Mindezeket a hibákat az állami adminisztráció keretében is tapasztalta. Ugyanazokat a hibákat követtük el mint Németországban és Ausztriában. A főváros közgyűlési termében akár a kormány párthoz tartozott, akár nem …
Büchler József: Hol tartozott, hol nem. (Derültség.)
Éber Antal: … mindig azt az álláspontot foglalta el, hogy ha már van egy állami operaházunk — ami szegénységünkben ezt az egyet is soknak tartja —, miért kell a fővárosnak egy második operaházat fenntartania? Miért építünk állandóan luxus elemi iskolákat? Valahányszor a svábhegyi erdei iskolát vagy a Diana-utcai elemi iskolát látja, ezek a bűnök jutnak az eszébe.
Friedrich István: Nem a hat egyetemre gondol ilyenkor?
Éber Antal: Ha választania kell munkanélküli segély és improduktív munka végeztetésére szolgáló munkaalkalom között, inkább a kisebbik bajt, a munkanélküli segélyt vállalja. Stalin legutóbb eltörölte Oroszországban a munkanélküli segélyt, mert hétszázezerre emelkedett a munkanélküliek száma a segély folytán. Amikor leszámolunk a múlttal, amely a túlköltekezésnek, a társadalom példátlan túligényességének eredményeit most elénk tárta, nem kis rendszabályokra, hanem nagy intézkedésekre van szükség. A nemzet jövője szempontjából ifjuságunk közgazdasági szellemben való oktatását nem lehet tovább elhanyagolni! (Felkiáltások a baloldalon: Bodóné másról beszél!)
Fábián Béla: Ebben az országban az öregeket kell nevelni, nem az ifjuságot.
Éber Antal: Nagy örömömre szolgál, hogy a kormányzó megnyitó beszédében a gyakorlati téren való oktatás fejlesztését hangsúlyozta. Elképesztő, hogy még előkelő funkcionáriusok részéről is milyen tájékozatlanságot lehet tapasztalni. Nemrégen egy polgármester azt mondta: csak az a baj nálunk, hogy kevés a pénz, tehát több bankjegyet kell nyomatni. Nem győzi eléggé hangoztatni a takarékosság legszigorúbb érvényesítését. Új korszaknak kell következnie, amelyben le kell vonni a múltak tanulságát. Intézményeket, amelyek már fennállanak, le kell építeni, nemcsak az államiakat, de a városiakat is. Ez a szegény ország nem bírja el azt, hogy a Hold-utcában van egy közoktatásügyi minisztérium, amelynek hatásköre éppen a főváros iskoláira nem terjed ki, és van a Károly körúton is egy közoktatásügyi minisztérium; van külön fővárosi népjóléti minisztérium is és a kettő között állandóak a nézeteltérések. A legtúlméretezettebb intézmények egyike a Társadalombiztosító. Ilyen súlyos időben nem terhelhetjük meg a kereskedelmet és iparosokat az aggkori biztosítási járulékokkal.
Györki Imre: Hát a magasabb adóval igen, elnök úr?
Éber Antal: Az aggkori biztosítás 25 millióval terheli meg az ország kereskedőit és iparosait; ez lehetetlenség. Az üzemek terén is a legmesszebbmenő racionalizálásra van szükség. Minden hatósági üzemet, amely a kereskedelemmel és iparral konkurál, közgazdaságellenesnek, társadalomellenesnek tart. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Tessék megszüntetni!)
Egymás után sorolta fel az egyes közüzemeket, a baloldal zajos közbeszólásai közepette. Perceken át szakították meg a felszólalást az ellenzéki közbeszólások, az elnök egymás után utasította rendre a képviselőket, végül is Fábián Bélát az elnök javaslatára a Ház a mentelmi bizottság elé utasította.
Éber Antal: Nehéz és küzdelmes idő előtt állunk, amelynek végén az ország számára nyugodtabb jövőt kell biztosítani. Az 1929-ben Németországban tartott konferencián az elnök megállapította, hogy a tudományos és gyakorlati közgazdák között teljes egyetértés van abban a tekintetben, hogy mit kell tenni a közgazdasági élet megjavítása tekintetében. Hogy ez megvalósulhasson — mondták —, ennek csak egy akadálya van: az állam hiányzó tekintélye. Nálunk az állam tekintélye csorbítatlan erővel áll fenn, amelyet a miniszterelnöknek a legnehezebb időkben sikerült benn és künn fenntartania.
