A Ház ezután áttért az interpellációkra. Az elnök jelentette, hogy Kenéz Béla kereskedelmi miniszter Éber Antalnak a devizakérdéssel kapcsolatban elmondott interpellációjára kíván válaszolni.
Kenéz Béla kereskedelmi miniszter: A legutóbbi interpellációs napok egyikén Éber Antal javaslatokat terjesztett elő a kötött devizagazdálkodás kárainak megszüntetésére. Minthogy a devizapolitika hatással van az ipari termelésre és a kereskedelemre is, az interpellációkban érintett egyéb minisztériumok nevében is én adom meg a választ.
— Éber Antal indítványa az volt, hogy a devizaforgalom olyan értelemben tétessék szabaddá, hogy az exportőrök az exportból szerzett valutát a tőzsdén szervezendő forgalomban szabadon adhassák el az igazolt importőröknek. Arra hivatkozott, hogy az idegen valuta árfolyama a tiltott magánforgalomban magasabb a hivatalos árjegyzésnél és hogy ez a különbözet ösztönzőleg hat az importra, viszont megbénítja az exportot.
Az exportőrök ugyanis a hivatalos árfolyamon kénytelenek beszolgáltatni a valutát és így veszteséget szenvednek a nem hivatalos árfolyammal szemben, ellenben az importőrök, akik a valutát a Nemzeti Banktól, tehát alacsonyabb áron kapják meg, ezáltal nyereséghez jutnak.
Nem csökkent a pengő vásárlóereje
— Ezzel szemben utalok arra, hogy az indítvány és az abból levont következtetések tévesek, sőt a javaslat elfogadása esetén kevésbé kívánatos következmények állanának be a valuták értékállására és a kereskedelmi mérlegünkre is.
— Azt mondotta Éber Antal, hogy a pengő belső vásárlóereje csökkent. Száz dollár egyenértéke ma 572 pengő körül van. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy ennek az 572 pengőnek van Magyarországon olyan vásárlóereje, mint a környező államok bármelyikében 100 dollárnak.
— Hogy ez csakugyan így van, azt mutatja az, hogy számottevő drágulás nem következett be. A pengőben kifejezett létfenntartási index a szakszervezeti értesítő szerint mindössze 0,8 százalékkal emelkedett.
Ha egyes cikkekben állott is be drágulás, az nem a pengő vásárlóereje csökkenésének tulajdonítható, hanem annak a következménye, hogy a mai korlátolt forgalom mellett ezekből az árukból kevesebb jutott ide. Ugyanez a helyzet a valutáknál is, amelyek a kötött devizagazdálkodás következtében, ami Európaszerte általános, csak kisebb mértékben jutnak ide, főleg a tiltott magánforgalomban. Ennek következtében az ártörvény alapján emelkednie kell az idegen valuták árának, főleg ha figyelembe vesszük azt a tömeghisztériát, amely mindig ráveti magát azokra a cikkekre, amelyek ritkábbak és keresettebbek. Okozza az idegen valuták áremelkedését az a türelmetlenség is, hogy olyan igények is keresnek kielégülést, amely igényeket a Nemzeti Bank devizakészletéből még nem lehetett kielégíteni. Igazat kell adnom Éber Antalnak abban, hogy a szabad forgalom mellett emelkedni fog az export, csökkenni fog az import, ez a hatás azonban csak ideiglenes lenne és csak addig állna fenn, amíg a valutakereslet és kínálat közötti egyensúly nincsen túlságosan megzavarva.
Mihelyt azonban a diszparitás nagy, kénytelenek vagyunk a kamatlábat rendkívüli mértékben felemelni, ez pedig emeli a termelési költségeket, bágyasztja az exportot és megnyitja az import lehetőségét. A valutaárak emelkedése nem a pengő értékcsökkenésének következménye, hanem egyéb okok miatt áll elő, nevezetesen az idegen valuták beáramlásának megszűnése révén is. Hivatkozik ezután arra, hogy kereskedelmi mérlegünk akkor vált aktívvá, amikor életbeléptettük a devizakorlátozó intézkedéseket.
— Ha azonban mindezek ellenére — folytatja a kereskedelmi miniszter — elfogadnók Éber javaslatát és szabaddá tennénk a devizaforgalmat, ebből egy meglehetősen nagy diszázsió következnék. Hivatalosan is konstatálnunk kellene, hogy diszparitás van az aranypengő és a papírpengő között. A növekedő diszázsió megrontaná közönségünknek a pengőben való bizalmát. A betevők kivonnák betéteiket, megrohannák a bankokat, melyek nem tudnának fizetni. A bankokat vagy sorsukra kellene hagyni, vagy pedig a Nemzeti Bank lenne kénytelen segítségükre sietni. Ennek a bankjegyszaporítás lenne a következménye, valamint az inflációnak minden nyomorúsága. Végül Éber javaslatának elfogadása nem jelent egyebet, mint az aranypengő feladását, aminek végzetes következményei lennének, mert a pénzrendszerünkbe vetett bizalom megrendülését vonná maga után.
— Pedig az aranypengő volt az, amely helyreállította a bizalmat és lehetővé tette a bankzárlat feloldását. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy Éber javaslatát magamévá tehessem. A kötött devizagazdálkodás kárairól vallott felfogásában sok tekintetben egyetértek vele. A kötött devizagazdálkodás csak átmeneti intézkedés lehet, szükséges rossz, amely tehát nem jelenti azt, hogy devizagazdálkodásunkon nem kellene javítani. Szükség van bizonyos könnyítésekre. Így meggondolandó, nem lehetne-e meghonosítani a devizahatárüzletet, vagy az exportból származó váltó leszámítolását alacsonyabb kamatláb mellett eszközölni.
— Lelkiismeretesen átvizsgáltam a lehetőségeket és meggyőződéssel jelentem ki, hogy Magyarországon minden előfeltétele megvan annak, hogy exportkereskedelmi mérlegünket aktívvá tegyük. Iparunk nyersanyaggal való ellátása biztosítva van. Egy-két napon belül örvendetes jelentést tehetek e tekintetben a Háznak, amikor erre vonatkozó, részletesen kidolgozott programomat a Ház elé terjeszthetem.
Éber válasza a miniszternek
Éber Antal viszonválaszában reflektál a miniszter beszédére. Lehetetlen olyan devizakorlátozásokat fenntartani, hogy fiktív kurzusokon veszik át a pengőt az exportőrtől és adják át az importőrnek. Ebben az a lényeges, hogy ilyen módon termelési politikát fenntartani nem lehet.
Megemlíti, hogy mielőtt saját sokévi gyakorlati tapasztalatainak leszűrése után a Ház elé állt, igyekezett az egész kérdéskomplexumot pénzteoretikusokkal is megbeszélni, akik kivétel nélkül az ő álláspontjára helyezkedtek. Felolvassa ennek illusztrálására Heller Farkas egyetemi tanárral folytatott konzultálását, amelyet Heller Farkas azután neki írásban is átadott. Felolvassa Heller nyilatkozatát, amely teljesen egyetért Éber megállapításaival.
— Egy bécsi utazásom alkalmával beszéltem Mises-szel is, aki szóról szóra ugyanezeket mondta. A kereskedelem mesterséges elrontása a mostani devizaforgalom kötöttségének következménye, ezzel szemben a miniszter arra hivatkozik, hogy kereskedelmi mérlegünk az elmúlt hónapban aktívan zárult. Ez annak tulajdonítható, hogy a mi közönségünk vásárlóereje oly mértékben szállt alá, hogy itt tulajdonképpen egy kényszereladás folyik.
— A legjobban látható ez abból, hogy a búzaexportnál körülbelül 5 pengőt kaptunk métermázsánként, mert kénytelenek voltunk exportálni a kereskedelmi mérleg feljavítása érdekében. Néhány hónap múlva ki fog derülni, hogy Magyarország kereskedelmi mérlege milyen nagy mértékben romlott. A luxuscikkek behozatalával kapcsolatban, amiről a miniszter megemlékezett, az a véleményem, hogy ha a kormány annyira programjának tartja a luxuscikkek behozatalának csökkentését, akkor miért nem intézkedik az Országos Közélelmezési Részvénytársaságnál — amely egészen közel áll hozzá és a legsűrűbben vesz igénybe valuta-igényléseket a kereskedelmi és iparkamaránál — hogy csökkentse a külföldi cikkek, mint például a szardínia, tea, mazsola, mogyoró, dió behozatalát.
— Sehol a világon nincs olyan devizakorlátozás, mint nálunk. A gyakorlat emberei ezt mind tudják. Felolvassa a gyárosok lapjának egy kis cikkét, amely megállapítja, hogy a nálunk lévő árfolyamkülönbözet valóságos kiviteli vámot jelent a kereskedelemnek. Ismerteti Serbán Ivánnak az írását, amely azt mondja, hogy az ábrándok világába tartozik minden olyan törekvés, amely a gabonatermelés visszafejlesztésével a takarmánytermelést igyekszik előtérbe hozni, amíg a devizakorlátozások vannak. Pillanatnyi előnyök realizálása érdekében — mondja tovább Éber — a kormány feladja a kibontakozás reményét.
A miniszter felelete nem nyugtatja meg. A pengő vásárlóereje annyival csökkent, mint a külföldi értékelése, csak az áruk ára is megcsökkent, a vásárló közönség csökkenése miatt. Az aranypengő kérdéséről beszél ezután.
— Rassay és én — mondotta — a 33-as bizottságban megállapítottuk, hogy az aranypengő fel van adva. Nem szerencsétlenség ez, mert nincs is rá szükség. Hogy a külföld megtudja a pengő exportértékét, ezért nem érdemes különböző rendszabályokat fenntartani. Tévedés, hogy az áremelkedés idézi elő az inflációt. Vagy lesz infláció, vagy nem lesz. Remélem, a Jegybanknak lesz ereje az inflációs törekvéseket visszautasítani és akkor lehetetlen lesz az árszintvonal emelkedése. A múltban előbb volt az infláció és ez idézte elő az áremelkedést. Kétségbe vagyok esve, hogy a kormány annyi tapasztalat után most mégis ezt az utat tartja követendőnek, pedig nem rövid időről, hanem nagyon hosszú időről van itt szó.
— Elképzelhető-e, hogy az ország gazdasági életét fenn lehet tartani, úgy hogy napról napra egyesek bevétessenek a kedvezmények fellegvárába, vagy kizárassanak onnan. Gazdasági életünket a teljes csőd felé fogja vinni ez az állapot. Súlyt helyezek arra, hogy a gyáripari termelés folytatódjék, de csak természetes eszközökkel érjük azt el. De hogy újból megtörténjék az, hogy az állam szavatosságot vállaljon egyes gazdasági egyedekért, kérdem, hol itt a megállás! Mért nincs joga ezt a kereskedelemnek is igényelni, vagy a mezőgazdaságnak?
— A legképtelenebb közgazdasági politika az intervencionizmus. Ezzel az ország gazdasági romlását idézik elő. Ragaszkodom ahhoz a gondolatomhoz, hogy a devizamegkötöttség rendszere a gazdasági termelésünkre halálos csapást mér, fizetési mérlegünket pedig még rosszabb helyzetbe hozza. Nem veszi tudomásul a miniszter válaszát.
A kereskedelmi miniszter a luxuscikkek teljes kizárását lehetetlennek tartja
Kenéz Béla kereskedelmi miniszter újra válaszol: A mai kötött gazdasági helyzetben is, — mondja — több luxuscikk jön az országba, mint megengedhető, ezt Éber is elismerte. Ha felszabadítanók a devizaforgalmat, az igények e téren még jobban jelentkeznének. Abszolút tilalmat a luxuscikkek behozatala elé vonni nem lehet. Egy ország sem teheti azt, hogy a kivitel szempontjából internacionalista, a behozatal tekintetében pedig nacionalista legyen. Bármennyi szaktekintélyre hivatkozik is a képviselő úr, senki sem mondhatja, hogy a devizák felszabadítása esetén tartósan fenntartható lenne a kivitel emelése és a behozatal csökkenése.
Ideiglenes előnyért pedig a nagy nemzeti érdeket, az aranypengő fenntartását nem vagyok hajlandó odadobni. A magyar ipar egzisztenciája nem egyesek magánérdeke. 250 000 munkásról van szó, az intervenciókra tehát szükség van.
Éber Antal még egyszer felszólal és kijelenti, hogy az ipari kivitelt minden legitim eszközzel elő kell mozdítani, de ha az állam szavatosságot vállal bizonytalan valutakockázatért, ez annyit jelent, hogy olyan intézkedéseket valósítunk meg, amelyek útját állják a jövő javulásának.
A Ház a kereskedelmi miniszter válaszát tudomásul vette.
