Politikai életünk egyik legkiválóbb és legtiszteletreméltóbb alakja, Gaál Gaszton, a képviselőházi kisgazdapárt vezére „A válság tényezői” címen a Pesti Napló vasárnapi számában nagyon érdekes fejtegetést közölt, amelyben a hazánkat dúló válság egyik okozójaként a jegybank szervezetét és működését jelölte meg. Szerinte a válság egyik oka, hogy a jegybank alapszabályai kizárják a hosszú lejáratú hitelek engedélyezését, és azt sem engedik meg, hogy a jegybank akár közvetlenül, akár közvetve hitelt nyújtson az államnak, a törvényhatóságoknak, a városoknak és a községeknek. Kifogásolja, hogy a bank üzletköre tisztán „merkantilista”, és azt kezdeményezi, hogy a jegybank adjon hosszú lejáratú pengőkölcsönt olyan fedezet alapján, amelyre a kormány külföldön törlesztéses kölcsönt akart felvenni, tudniillik a vám-, cukor-, dohány- és sójövedék tiszta bevételeinek zálogul lekötése ellenében.
Gaál Gaszton minden állásfoglalása a legnagyobb figyelmet érdemli, már csak azért is, mert több mint negyedszázados közéleti tevékenysége alatt olyan példáját mutatta az önzetlenségnek, a hazafiasságnak és a bátor szókimondásnak, amely joggal biztosította számára az ország egyetemes megbecsülését. Mindezek ellenére rá kell mutatnunk, hogy mostani cikkének okfejtése nemcsak a szerinte elavult közgazdasági dogmákkal, hanem a pénzforgalom élő szabályaival és törvényeivel is szöges ellentétben áll, és igen nagy hiba volna, ha a közvélemény azt gondolná, hogy mai állapotaink orvoslását valóban azon az úton kell keresni, amelyet Gaál Gaszton megjelöl.
Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy azok az országok, amelyek részt akarnak venni a nemzetközi pénz- és hitelforgalomban — erről pedig Magyarország végső soron nem mondhat le —, jelenleg nem építhetik másra pénz- és hitelrendszerüket, mint az aranyvalutára.
Nem akarunk most jóslatokba bocsátkozni arról, hogy sikerrel járnak-e a jövőben azok a tudósok, akik modern alkimisták módjára függetleníteni akarják a világ pénzforgalmát a sárga fémtől. Bizonyos azonban, hogy jelenleg a világ valamennyi kultúrországa egyedül az aranyat tekinti pénznek, így sem jegybankunk megalapításakor, sem most nem áll módunkban és érdekünkben kivonni magunkat e felfogás alól. Ha pedig ez így van, akkor a jegybank által kibocsátott bankjegyek az aranyat helyettesítik: egyrészt aranyfedezettel kell rendelkezniük, másrészt aranyra beválthatóknak kell lenniük. Ez utóbbi követelményt a jegybank csak akkor vállalhatja, ha aranykészletén kívül olyan követelések alkotják a jegykibocsátás alapját, amelyek rövid időn belül pénzeszközökben — tehát aranyban, illetve bankjegyekben — likvidálódnak.
