Libertárius írások a kapitalizmus témájában

Az emberek még napjainkban sem esnek gondolkodóba, amikor kijelentik a szocializmushoz való elköteleződésüket koktélpartikon, bőséges ételeket felszolgáló éttermekben vagy az emberi történelem legkényelmesebb apartmanjaiban és otthonaiban pihenve. Igen, még mindig divatos szocialistának lenni és - a művészetek és az akadémia bizonyos körein belül - társadalmilag egyenesen elvárt. Senki nem fog megbotránkozni. Lesznek, akik nyíltan gratulálni fogn

Közkeletű nézet manapság, hogy a közelmúlt gazdasági válsága a kapitalizmus végét jelenti. A kapitalizmus állítólag megbukott - bebizonyosodott, hogy képtelen megoldani a gazdasági problémákat, így az emberiségnek – ha fenn szeretne maradni - nem maradt más választása, mint átállni a tervutasításos gazdaságra, a szocializmusra. Ez aligha új gondolat. A szocialisták mindig is azt bizonygatták, hogy a gazdasági válságok a kapitalista termelési mód

A szabadpiac a társadalomban lezajló cserék sokaságának összefoglaló kifejezése. Minden csere egy önkéntes egyezség két egyén között vagy megbízottak által képviselt csoportok között. Ez a két egyén (vagy megbízott) elcserél két gazdasági jószágot: vagy egy kézzelfogható árucikket, vagy egy immateriális szolgáltatást. Tehát amikor veszek egy újságot az újságárustól ötven centért, én és az újságos elcserélünk két árucikket: én átadom az ötven cent

A következő esszék mind ugyanazt a kérdéskört járják körbe libertárius szemszögből. Arra a kérdésre próbálnak választ találni, hogy mégis mi a fene az a neoliberalizmus – ha lehet egyáltalán definiálni – és miért neveznek „neoliberálisnak” a vállaltan kommunistákon kívül lényegében mindenkit Hillary Clintontól és Orbán Viktortól kezdve Milton Friedmanon és F.A Hayekon át Ludwig von Misesig.  A soron következő fejezetek szerzői lényegében ugyanaz