Hölgyeim és uraim, van-e róla tudomásuk, hogy Magyarország kereskedői között komoly vita folyik a fölött, hogy a kereskedői pályát képesítéshez kössék? Az eddigi „szabadság” megszüntetésének komoly pártja és sok kitűnő szószólója van, akik közül egyik-másik bámulatra méltó éleselméjűséggel kardoskodik a képesítés mellett és valóságos lenézéssel tekint alá arra a molyette és szúrágta roskatag akadályra, amelyet már csak fitymáló gúnnyal lehet a maga elkopott nevén nevezni: a liberalizmusra. A korszellem magaslatán álló ember fülében már úgy hangzik ez a szó, mintha azt mondanák: nem lehet megcsinálni, mert ellene szól a horoszkóp. Sőt a horoszkópnak ma már újabb hitele van, ha nem is akkora, mint a 14-ik század asztrológusai körében, de mindenesetre nagyobb, mint a liberalizmusnak, amelyre már a kritikát se pazarolják, hanem meghatott egyetértéssel vallja teljesen levitézlett ideológiának a moszkvai baloldalról és mindenfelé a jobboldalról hirdetett diktatúráimádat.
Természetesen szó sincsen róla, hogy a képesítéshez kötést azért kérik, hogy nagyobb legyen a kereskedők képessége. Ez nagyon is groteszk magamegfeledkezés volna, mert hiszen akik követelik, azoknak a kereskedőknek minden képesítés nélkül van meg a képességük, miután ezideig ismeretlen dolog volt a kereskedők pályájának képesítéshez kötése. Miután tehát ma mindenki eleven bizonyíték az ellen a tétel ellen, hogy képesítés nélkül nem lehet valaki jó vagy kitűnő kereskedő, ennélfogva bajos volna a képesítést kvalitásjavító követelménynek feltüntetni. Annál is kevésbé, mert hiszen elenyészően csekély azoknak a kereskedőknek a száma minden szakmában, akik minden törvényes intézkedés nélkül is, egyedül az élet parancsa alapján meg ne szerezték volna a maguk szakmájában szükséges ismereteket, akik ne inaskodtak, segédkedtek volna, mielőtt önálló kereskedőkké lettek. A képesítéshez kötés követelményének kimondottan az a célja, hogy nehezebb legyen az embereknek az a becsületes szándékuk megvalósítása, hogy mint önálló egzisztenciák, arcuk verejtékével megkereshessék kenyerüket. Moszkvában az elv: mindenki proletár legyen, kivéve az emberek nyakán urizáló hivatalnokokat. Másutt meg, ahol a legádázabb gyűlölettel acsarkodnak a moszkvai tételek ellen és éppen azoknak a körében, akik ennek a gyűlöletnek a leghangosabban szeretnek kifejezést adni, az elv lényegében ugyanolyan irányú: minél kevesebb önálló egzisztencia, minél több egyénnek a leszorítása a gyékényről és boldog birtokban lévőknek lehető mentesítése a konkurencia veszedelmeitől. Már sokszor volt alkalmam rámutatni és most újból rámutatok, hogy az a vörös gyerek és az a fekete gyerek, akik két halálosan ellenséges családból származnak, mily feltűnően hasonlítanak egymáshoz!
A Véletlennek, ennek a nagy tréfacsinálónak kegyetlen vicce, hogy éppen ennek az épületes vitának a kellő közepébe durrantotta bele a Röser-iskolának, ennek a nagyszabású jótékonysági intézménynek a botrányát. Eddigelé csak valami 1500 hamis bizonyítványról van szó, de éppen úgy lehetett volna 15.000 is. És máris kiderült, hogy egész sereg olyan polgártársunkról tudnak, akik ilyen bizonyítvány alapján elfoglalt pozíciójukban kitűnően megállják a helyüket: valóságos áldásai annak a vállalatnak vagy hivatalnak, amelybe nem juthattak volna be a hamis bizonyítvány nélkül. És a jótékonyság e földi angyalát mégis becsukják a hamisítások miatt. Mert a bizonyítványok és képesítések alapján kialakult és berendezkedett társadalomnak fenn kell tartania és féltékenyen őriznie azt a hitet, hogy akinek nincs meg a bizonyítványa, annak nincs meg a képessége sem. És miként Isten felszentelt papjai a felszentelő főpap útján egyenesen Istentől nyerik a rájuk ruházott szentségét, azonképpen a bizonyítványokban, amelyek valódiak és nem hamisak, maga a hatóság az, amely a képesítés szentségét az emberek fejére árasztja. Az egész világ végveszedelembe döntetnék, ha ez a fikció felborulna: az embereknek nem szabad azt megtudniuk, hogy bizonyítvány nélkül is lehetnek képességek és azt kell hinniük, hogy mindenki, akinek bizonyítványa és képesítése van, egy különös misztikus erő birtokába jutott, amely szükségszerűen hiányzik a képesítés nélküli emberekből. E hitnek kivesztése szétrombolná a társadalom alapjait.
A misztikus erőben való hit mindegyre terjed a liberalizmus halálharangját kongató világban és a képesítés, a hivatalnokkéztől való felszentelés a csodaszer, amelytől várjuk, hogy meggyógyítsa a beteg társadalmat. A beteg társadalmat, amely annál betegebb, minél kevesebb szabad levegő áll a rendelkezésére a képesítések és a hatósági engedélyek miatt. Álomszerűen csodás és a napkeleti mesék fantáziáját megcsúfoló pompában ragyogó világot varázsolt az emberek részére a földre az egyéni képességeknek az a szabad érvényesülése, amely teljesen ismeretlen volt az előbbi évezredekben. Most bajok vannak és a bajok oka szemmel láthatóan az, hogy mindenféle korlátjai támadtak ennek a szabadságnak. Az egész mai világ minden berendezkedésében a liberalizmus produktuma, mint ahogy a madár egész szervezete a repüléshez való alkalmazkodás terméke. Most akadályai vannak a repülésnek és jönnek a bölcsek, akik nem azt mondják, hogy el kell hárítani az akadályokat, hanem hogy a madárból teknősbékát kell csinálni és akkor újból minden rendben lesz a világon. Mily szerencse, hogy ez a bölcsesség már az előbbi generációk gondolkodását és életét is nem irányította! Az északamerikai prériken, ahol ma a leglüktetőbb élet virul, aminőt valaha emberi szem láthatott, még ma is bölénycsordákat űznének indián nyilasok, ha a hatósági képesítés irányította volna Amerika életét. Ama frankfurti Rothschild Amsel sohase kapott volna iparigazolványt és ha elgondoljuk, hogy Edison találmányai nélkül szinte ijesztő módon szegényebb és sivárabb volna az életünk, akkor gondoljuk hozzá azt is, hogy az emberiségnek ez a legnagyobb jótevője, aki országhatárok, fajok és felekezetek abszolút negligálásával boldogítja az emberek száz- és százmillióit, ha hatósági képesítés lett volna működésének az előfeltétele, sohase ajándékozhatta volna meg a világot azokkal az adományokkal, amikkel a Gondviselés ennek a süket embernek az agyvelején keresztül akarta megáldani az emberiséget. Ha pedig az egész történelemből összegyűjtene valaki mindent, ami egy vonallal vagy egy hatalmas lendüléssel előbbre vitte az embereket ismeretlen cél felé való fejlődésükben és haladásukban, egész bizonyos, hogy a hivatalos képesítés nélkül megnyilatkozó képességeké volna az érdemek oroszlánrésze.
