Hogy a NEP megválasztotta bizottságát a zsidókérdés tanulmányozására, logikusan fel kell tennem, hogy ennek a kérdésnek mibenlétét a NEP most már tárgyilagosan, politika és agitáció nélkül meg akarja állapítani. Nem utasít el tényeket, melyek a propagandának s előre eltökélt eredményeknek ellentmondanak s elvégre fel kell tenni, hogy ez a bizottság nem kész véleménnyel ül össze, melynek szolgálatában csak forma szerint ugy tesz, mintha szorgos szakértővizsgálat alapján erre ki kellett lyukadnia.
A bizottság a NEP autonóm testülete, melyhez kívülállóknak semmi közük nincsen. Ha országos bizottságról lenne szó, ajánlhatnám, hogy benne szakemberek, gazdaságiak és kulturálisak egyaránt szintén vegyenek részt és hallgassák meg, mint általánosan szokásos, az érdekeltséget ebben a kérdésben is. Egyetmást megtudnának, amit mint jóhiszemü tájékozást kereső kívülállók nem igen észlelhetnek.
A zsidó kérdés egyik ága a jövedelem aránytalan eloszlása, másika a kulturális életben való tulságos részvétel. Ezuttal csak az elsővel akarok foglalkozni, nem mint szakértő, aki nem vagyok, hanem mint valóságkereső, aki vagyok. Na és mint egyike ama néhány százezernek, aki a zsidókérdésben érdekelve van, a jövedelem eloszlásának ügyéhez semmi köze nincsen.
Mint statisztikában és közgazdaságban laikus, Matolcsy Mátyás tavaly megjelent A jövedelemeloszlás Magyarországon c. könyvében, mely ujabb adatok hijján az 1931-i statisztikai kimutatásokkal dolgozik, találom, hogy tizezer pengőn felüli jövedelme összesen 16.169 személynek volt. 1931 után beállt a katasztrofális válság, mely a fizetéseket alaposan leszállitotta s a vállalati jövedelmeket ugyancsak megcsappantotta. Nem tehető föl, hogy ma is annyian volnának. De hadd tegyem föl, hogy igenis mind a 16.000 tizezer pengőn felüli ember mind zsidó, akkor is 450.000 zsidó kérdezheti: mi közünk a tizenhatezerhez, hogy zsidókérdést csinálnak miattuk? Ha igazságtalan az ő jövedelmük, az igazságtalanságban vagyunk részesek, de a nagy jövedelemben nem.
De a Matolcsy Mátyás száma ugyebár nem 16.000 zsidót jelent, hanem 9 millió magyar polgár között 16.000 mindenféle felekezetbelit. Nem inkább a szegénységnek, mint a gazdagságnak a jelzése ez a szám? Ebben benne van Esterházy Pál herceg, az ő 220.000 holdjával, a miniszterelnök és a hercegprímás is, akiknek a fizetését senki sem tartja aránytalannak és nem mérik hozzá az országnak legalább is 8 millió lakosához, akiknek mérhetetlenül kisebb a jövedelme. Jó néhány ezret le kell vonni a tizenhatezerből, hogy a zsidóság részesedése a nagy jövedelmekben aránytalannak mutatkozzék.
De hadd ne menjek ennyire. A sérelem a jövedelmek aránytalan eloszlásáról szól, tehát személytelenül előállt jelenségről. A megoldás viszont a jövedelmek elosztására gondol, tehát intézkedésekről. Itt félreérthetetlen, hogy nem valami kommunisztikus elosztásra gondolnak, hogy az aránytalan sokból több jusson az aránytalanul sokaknak. Inkább arra, hogy a tizenhatezer maradjon meg tizenhatezernek, de ne legyenek zsidók, vagy zsidó származásuak. Ki kell cserélni a tizenhatezren felüli jövedelmek részeit másokkal, de a jövedelmek maradjanak meg. Bankok és gyárak vezetői csak huzzák tovább a sokallott fizetéseket és tantiémeket, de legyenek keresztények.
Ha ez megtörtént, mi változott a kilenc millió lakosság helyzetében? A gyári dijnok és a törpe földbirtokos, a munkás és gazdasági cseléd meg kubikus boldogabb lesz-e abban a tudatban, hogy 16.000 tiszta árjának van az a jövedelme, mely miatt az agitátorok szerint az övé olyan kicsi?
Ezek alapján gondolom, hogy a jövedelmek aránytalan eloszlása zsidók és keresztények között éppenséggel nem olyan körülmény, mely általános zsidókérdéssé tehetné meg az antiszemitizmust. 450.000 zsidónak ebben semmi része nincsen és a nagy jövedelmek élvezőinek behelyettesítéséből keresztény boldogokkal a kilencedfélmilliónyi magyarságnak semmi haszna. Nem zsidókérdés tehát és nem is keresztény kérdés egyetemes szempontból!
Ellenben az izgatás a nagy jövedelmek ellen, ha felhasználják izgató anyagul antiszemita irányban, megmarad izgatónak az élvezők kicserélődése után is. Elvégre az antiszemita tömegek, ha meggyarapítják, maguknak antiszemiták, nem néhányezer utódnak. Megmarad és zsidók híján átalakul le a vagyonos osztállyal! kiáltássá. Akkor magyarázni, hogy jólétben élőkre és gazdagokra szükségük van a szegényeknek, mert kell legyenek olyanok, akik foglalkoztatják. Az iparnak nagyon is sok fényűző fajtája van, mely arányosan sorvad a jómódúakkal. Szőnyeg és selyem, pipere és ötvösmunka, nem szólva a művészetekről, prémáruk és drága gyümölcsök, hízott marha és idei liba, nagy lakás és berendezésre kívánkozó bútorzat, építőipar a sok ezer munkással — sajnos, nem elméleti tapasztalat, hanem keserves tapasztalat, mind munkanélküliséggel és mezőgazdasági termékek árzuhanásával jár éppen a tőkevagyon apadásával, az apadó jólét arányán túl menően is.
A demagógia ezzel nem számol és nem hagyja abba a szólamot, hogy a tízezrek dőzsölnek, míg a milliók éheznek. Akkor sem, ha a tízezrek megszűntek zsidók lenni. A demagógia nem ismer megállást. Már nekiment a grófoknak és arisztokrata vagyonoknak és neki tud menni a kisgazdáknak is. Ma a jelszó: néhányezer zsidóé a tőke és a zsíros állás, néhányezer nagybirtokosé a hat millió hold. Mi állja útját a bicskát nyitó oroszlánnak, hogy hárommillió magyar gazda földjét 50—100 holdas 13.000 kisgazda bitorolja! Mikor a demagógia földosztást hirdet, kár csak a grófokra gondolni, hanem arra is, akinek egy holdja sincs, a százholdas kisgazda is gróf.
Mellesleg hadd emlékeztessek az orosz példára. Nagyon nyomatékosan hangoztatják, hogy a bolsevizmust a zsidók vezetik. Hadd emlékeztessek arra is, hogy a cári Oroszországban a nép elégedetlenségét szervezett és időnként engedélyezett pogromokkal vezették le. Orosz zsidónak lenni nem volt kívánatos: a pogrom pusztította a zsidókat, és mikor a cári uralom megdőlt, már szokásjoggá vált tőlük függetlenül az élet- és vagyonirtás. És akár zsidók a vezetők, akár grúzok, ami a zsidókon kezdődött, folytatódott az egész polgári és arisztokrata társadalmon. A vérszemet kapott antiszemitizmus nem ismer megállást, mert nem elégül ki soha. A keresztény kézre került nagy jövedelem sem jelent immunitást és édeskeveset, ha nálunk a felfordulás módszere más lesz, mint az oroszoké.
Nem mondok ezzel újat és azzal sem, hogy éppen ebből a szempontból nagy jelentősége van az alkotmányvédelemnek, mely mellett az országnak 99 százaléka áll és törvényuralmat akar, mely mellett — nem bánom, tekintsék önzésnek — a magyar zsidóság egyetemesen sorakozik.
