Az asztalos kerekasztala…

Az Asztalosmesterek Ipartestületének székházában 40–50 budapesti és környékbeli asztalosmester gyűlt össze az este és súlyos panaszokban fordultak az IOKSz iparpártolása ellen. Oh, mert mindenki az ipart pártolja. Iparpártoló szervezetekben valóban nincs hiány, e téren többtermeléssel, sőt túltermeléssel állunk szemben, hogy úgymondjuk, többtermelés, sőt túltermelés néz farkasszemet az iparral. Mindenki ipart pártol — még a kartel is. Az IOKSz legalább a tegnapi panaszok szerint, — amelyeket az IOKSz érdekében is meg kell vizsgálni — az iparpártolás terén nem áll meg az iparosnál, nem, ő kiterjeszti azt az ipart termelvényire is, az asztalosipar — bútoraira is, az asztalos bútort gyárt, az asztalos bútorát pedig, követelése fejében elárverezteti az iparpártoló, sőt iparospártoló IOKSz. Ismételjük: ezeket a panaszokat mindenesetre meg kell vizsgálni — de minden különösebb vizsgálat nélkül is nyilvánvaló s ez már egyáltalán nem IOKSz ügy, hogy az intervencionizmus nem segítség s rengeteg „szervezet” van, amely csak hátráltatja fejlődésében azt, amit szervez. Igen, az iparos támogatásra szorul, a lehető legmesszebbmenő támogatásra, de támogatásra: minden intervencionizmussal szemben is. Nem minél több szervezet, hanem minél több munka, — ez támogatja a kisipart. Iparpártolás? Nem akarjuk, hogy jelszó légyen. A kisipar pártolásának jelszavai olyan régiek, mint a titkos választójog, a magántisztviselők szolgálati pragmatikája, vagy, mondjuk az óbudai Dunahíd; képviselőválasztásokon — no és a községi választásokon — nem lehet eleget hallani a kisipar pártolásáról, néha szinte sajnáljuk, hogy olyan ritkán van választás — ha több választás volna talán többet is valósítanának meg a kisipar pártolásának programjából, — a program jórészt — program marad s sokszor épp az valósul meg belőle, ami nem is volt benne: az intervencionizmus, amelynek szomorú gyűjteményes kiállításában tárultak fel az asztalosmesterek panaszai, a kisipar kerekasztala körül — az asztalos kerekasztala körül…