Vágó József és Kemény György közgazdasági visszapillantásai, mint minden évben, úgy most is testes kötetbe vándoroltak át a Pester Lloyd hasábjairól. Nagy német napilapunk karácsonyi mellékletének ez a része az újév előtti csendes héten a magyar gazdasági élet elitjének olvasmánya. A könyv dús tartalma – valósággal embarras de richesse – közkincsé vált tehát, még mielőtt könyv alakjában megjelent volna. Azok közé a munkák közé tartozik, amelyeket nem lehet úgy ismertetni, hogy ezzel feleslegessé tegyük elolvasásukat.
Egyetlen részletére azonban vissza kell térnünk, mégpedig arra, amely az ipar mai legégetőbb kérdésére: az ipari numerus claususra vonatkozik. Rendkívül örülünk, hogy
a Pester Lloyd kiváló közgazdászainak nézete ebben a kérdésben teljesen egyezik a mi álláspontunkkal.
Az errevonatkozó részlet – amely Vágó József tollából eredt – többek között a következőket tartalmazza:
„Csak az erővesztéssel és a tehetetlenségi érzéssel, amely az állami intervencionizmus feltartózhatatlan diadalmenete miatt szállotta meg az ipart, lehet megmagyarázni azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy új iparvállalatok alapítását hatósági engedélyezéstől tegyék függővé. A gazdasági életben ható erők és fejlődési irányok megmagyarázzák ugyan, de nem igazolják az ipari numerus clausussal kapcsolatos törekvéseket. A kormánynak alaposan meg kell gondolnia, hogy magára veheti-e azt a felelősséget, amely a kényszer-szindikálás és az ipari zárt szám eredményeként ráhárul. Nagy kérdés vajjon megterhelheti-e magát azzal a felelősséggel, hogy egyes vállalkozókat új alapításoktól visszatartson, vagy átveheti-e a kockázatot azért, hogy az évszázadok óta bevált individualista-kapitalista gazdasági rendnek egy új, még tisztázatlan rendszerrel való harcában az egyik vagy a másik szisztéma mellett döntőleg állástfoglaljon, mielőtt még ez a harc véget ért volna. A kormánynak azt is meg kell gondolnia, hogy vérszegény gazdasági szervezetünk elbír-e ilyen kísérleteket? Állami apparátusunk ilyen feladatok elvégzésére nincsen iskolázva.
Ezek az ellenvetések természetesen nem jelentik, mintha egyes kivételes esetekben, mint például a gépipar szanálása, vagy behozatali kontingensek kötelező átvétele miatt előálló különleges helyzetekben nem kellene a belföldi ipari termelést korlátozni. Ebből azonban még mindig nem következik a numerus clausus elvének általánosítása, amelynek az ipar vezérei közül számosan szószólói voltak.”
A kiadvány Mitnitzky Márknak a gazdasági fejlődés kilátásairól szóló rendkívül érdekes fejtegetésével gazdagodott. Végső következtetése, hogy a válság likvidálásának két útja van: egyik, hogy a magángazdaság ismét visszakapja az állam által elfoglalt területeit, – amire kevés a valószínűség. A másik pedig, hogy az állam ászánja magát az elhódított új munkaterületén való racionalizálódásra. Ez nem abban állna, hogy a magángazdaságot még erősebben korlátozza, hanem abban, hogy a tömérdek egyes rendszabályt, amelyek többet ártottak mint használtak, (mert mindig közvetlen, sosem pedig távolabbi hatásuk szempontjából vizsgálták őket) racionális, rendszeres egésszé kovácsolja össze.
