Igaz-e azon panasz, hogy erőművek alkalmazása és mind a száraz, mind a vízi közlekedés könnyebb helyreállítása által a dolgozó nép és a kézi munkások napi bérénél élők élelem- és keresetmódjuktól megfosztatnak?

A köztársaságoknak általános, annál fogva tehát annak minden egyes tagjainak is testi jólétét közvetlenül két feltétel eszközli: az élet javainak bősége, és azoknak könnyen szerezhetősége. Az elsőbbnek előmozdítását széles értelemben iparnak, a másikét közlekedésnek nevezzük. Akármelyikre függesszük figyelmünket mind egyiknek előhozására kétféle megkívántató erőt lehet megkülönböztetni: egyiket a természeti és állati erőknek összetét, mely munkára fordítatván ipart és közlekedést szül, vagy azt feltartja és elébbre segélli; másikat a lelki erőt, vagy az emberi leleményes észt és találékonyságot, mely munkálatainak véghez vitelére eszközökkel él, mind a természetben mind az állatokban létező erőket felkeresi, s azokat, sőt a tulajdon maga testi erejét is, minél nagyobb munkálat előállítására, leghaszonvehetőbben alkalmazni igyekezik. Minthogy pedig éppen a testi erőket is, elmebeli erő, vagy kifejtett értelem fordítja az emberiség javára, látnivalóképen boldogságunknak forrása, az emberi lélekbe adott okosságba van letéve, s a mint az, világos megfogások, hasznos isméretek, tudomány és tapasztalás által gazdagul, helyes alkalmazás és munkatételre intézett szorgalom által felnyittatik, vagy ellenkezőleg balfogatokkal terhelve, minden jótevő kieredezéseiben megdugul, sőt talán vétkes szenvedelyektől vakítatva, éppen a köz jó ellen küzd, vagy akármi okból eltévedvén, száraz bizonytalan szemléletek vagy a képzelgés tüneményes országaiban tébolyog, s a valódi tudományok pályáját megveti: a szerint leszen az emberiség boldogságára nézve, vagy azt tetemesen elősegítő, vagy hátráltató eszközzé, vagy éppen csekély, sőt semmi befolyásúvá. Annak okáért ha valódi jólétünk mind előmozdításának mind hátráltatásának eszközeiről, főképppen világos ismereteket kell elsőben szerzenünk, s egyedül azután várhatjuk a kifejlett köz értelmességnek segedelmező feltűnését: nem leszen sem a köz jótól idegen, sem a köz jót mind tehetségük szerint előmozdítók, mind előmozdítni óhajtók előtt érdektelen tárgy, megvizsgálni a mit értekezésem céljának tettem:

Igaz-e azon panasz, hogy erőművek alkalmazása és mind a száraz, mind a vízi közlekedés könnyebb helyreállítása által a dolgozó nép és kézi munkájuk napi béréből élők élelem- és keresetmódjuktól megfosztatnak?

Azon okoskodás, mellyel a feltett véleményhez ragaszkodók állításokat erősítik, röviden ez: Erőművek alkalmazása, és a közlekedés könnyítése által egy ember, egy ló, vagy igás állat kétszer, háromszor, s általában akármi arányosságban sokszorta több munkát végezhet mint különben; innét azt hozzák ki, hogy: mivel ugyanazon munkatételnek végzésére, erőművek s új találmányok köz divatba jövetele után kevesebb emberi és állati erő kívántatik, mindazok, kik eddig valamely terméknek vagy kézműnek előhozásánál, készítésénél és tovább szállításánál foglalatoskodást találtak, ezentúl a munkásság köréből egészen kirekesztetnek. Ugyan ezen állításukat pedig tapasztalásból is igyekeznek bebizonyítani:

Azon nemzetek, úgy mondanak, kiknél az ipar leginkább kifejlett, az erőművek haszonvétele mindinkább közönségessé lesz, s közlekedésük könnyebbítésére legtöbbet elkövettek, az angol és francia nemzet. Ha az ott történő dolgoknak éppen mostani miben létére figyelmezünk, mikor naponként más meg más találmányok születnek, a régiek pedig mind untalan újabb meg újabb javításokkal tökéletesítetnek, úgy találjuk hogy: az ottani lakosok más népek felett békételenek, zúgolódók, s a munka nélkül szűkölködők sokaságakik hangos szóval kenyérért és dologért kiáltnak, nyilvánosan az erőművek által foglalatosságaikból kiszorított napszámosokból állván, ezen szembetűnő körülmény által tettleg be van bizonyítva: hogy erőművek használása által valóban a dolgozhatás alkalma és kenyér-kereset módja a munkás nép osztályából naponként mindinkább kivétetik.

Más részről az ezzel éppen ellenkező állítást, röviden összefoglalva így lehet védeni:

Erőművek használása által bizonyos emberi vagy állati erő munkájának kétszer háromszor, vagy akármi arányosságban sokszor több foganatja van mint különben; ezen nagyobb foganat nem szülhet egyebet, hanem azon termékeknek és kézműveknek, melyeknek előhozására vagy könnyebben szerezhetésére alkalmaztattak, megbővülését s könnyebb szerezhetőségét, mind ezeknek pedig semmi esetben, sem az egész közönségre, sem annak egyes tagjaira nézve ártalmas befolyása nem lehet, sőt inkább a köz jólét ezek által eszközöltetik.

A mi a tapasztalást illeti: Erőművekkel kiváltképpen pedig egyszerű erőművekkel, vagyis munkáiknak könnyebbítésére, s azok foganatának nagyobbítására feltalált eszközökkel, eleitől fogva, mindenféle nemzetek éltek és élnek, s ha éppen ezen okból, mivel azoknak segedelme által is, egy ember vagy állat többet tehet mint különben kettő három stb a társaságokra semmi veszedelem nem következett, azoknak tagjai egyenként, egymás után, élelem-keresetüktől megfosztatva végső Ínségre nem jutottak, sőt inkább azoknak segedelme által közöttük a jobb lét naponként láthatóképpen terjedez: éppen maga a tapasztalásból vett okoskodás azt hiteti el velünk, hogy valamint az egyszerű erőművek használása a munka foganatosabbá tétele által nagyobb bővölködést, és az élet több javaival élhetést szerzett; hasonlóképpen az összetettebb erőművek köz divatba jövetele is, a szerint fog a köz jóra nézve hasznos befolyással lenni, a mint azok a célba vett munkát könnyítik, és azoknak foganatát nagyobbítják.

Már, az első okoskodást vizsgálat alá vévén, könnyen által fogjuk láthatni, hogy annak mind szemléleti mind tapasztalási részéből az előrebocsátottakhoz képest igen széles és tág következés van kihúzva. Mert, erőművek alkalmazásával bizonyos munkatételnél tetemes emberi és állati erő megkíméltetik ugyan, de hogy az ismét más munkára alkalmaztassék semmi akadály nem ellenzi. Az okoskodás csak úgy állhatna meg, ha az emberi s állati erőnek természetében feküdnék, hogy amely egyszer bizonyos munkára fordítatott, ugyan az más nemű munkára teljeséggel ne alkalmaztathassék, s legfeljebb akkor lehetne meggyőző; ha nyilván bebizonyítaná, hogy midőn valamely erőmű tetemesen több munkatételt eszközöl, ugyan az, további hatása következésében semmivel több emberi kezeket mozgásba nem tehet, szélesebben terjedő ipart és kereskedést nem éleszthet, egyszóval a külszintesen első tekintetre látszó veszteséget semmi esetre ki nem pótolhatja, sőt az emberi szorgalomnak akadályt vet ellenébe. De ha viszont megmutattatik, hogy az erőművek hatása az egész közönségre kiterjed, körökbe több több ámbár különböző munkákkal foglalatoskodó dolgosokat vonnak, s azoknak mind könnyebb, mind fáradságot inkább jutalmazó életmódot nyújtanak, akkor ama, nem teljesen bizonyító okoskodás ellenére, a kihozottakkal éppen ellenkező következmények fognák helyt találni. Hasonló kifogás tétethetik az okoskodásnak tapasztalati részére. A békételenség, elégedetlenség s dologtalanságnak sokféle különböző okai lehetnek és vannak. Es ha itt is ugyan a tapasztalásból szembetűnőképpen mutattathatik meg, hogy az első eredeti sanyarú szükségből egyedül eszközök s erőművek használása által verekedheténk ki; ha megmutattathatik, hogy mind e mai napig, azoknak haszonvétele miatt a társaságok elpusztulásra s azoknak egyes tagjai élelem-keresetüktől megfosztatván végső Ínségre nem jutottak, sőt általában az egész emberi nem között mindinkább szétáradó jólét terjedez, melyben köznépünk több élet javaival él mint a régi hajdankor vagy a mostani miveletlen vad népeknek fejedelmei; különösebben pedig azon nemzeteknél, kik erőműveket leginkább használnak, a kézimunkának mind nagyobb kelete, mind nagyobb becse van: nyilvánosan az fog kitűnni, hogy a megelégedetlenségnek, dologtalanságnak s némelly lázadásoknak okát, inkább akarmiben másban, mint az erőművek elterjedésében s a miatt a dolgozó nép élelem-keresetének megcsökkenésében kell keresnünk.

Ha tehát a már eddig érintetteknél fogva is, elegendő okunk van a feltett állítás igaz voltáról kételkedni, nem állapodván meg a legelső szembetűnő jeleneteken: ereszkedjünk be az erőművek hatások következéseinek vizsgálatába, és azokat igyekezzünk nem gondatlan megvetéssel vagy ráhagyással, hanem felállított józan elvek után elitélni. Minekokáért az előbocsátott okoskodásnak az lévén fő gyengesége, hogy abban az eszközök, erőművek és találmányok által megnevekedő fogyasztás és annak következései tekintetbe nem vétettek, kísérjük mind ezeknek lépcsőnkénti elterjedését méltó figyelemmel.

A fogyasztást vagy emésztést (consumtio) neveli az illető áruknak olcsóbbsága, könnyebb szerezhetősége, azoknak mindinkább szükségessé létele s a nevekedő népesedés. Az olcsóságot a könnyebb szerezhetéstől, noha közbevetve egyik a másikat eszközli, itt különösen azért kell megkülönböztetni, mert a körülmények szerint hol- egyik hol másik érdemel különösebb figyelmet, sőt néha egyik a másik nélkül is helyt találhat. így: Közlekedés könnyítése által inkább a könnyen szerezhetés mozdítatik elő, s az olcsóság ugyan azzal csak közbevetve eszközöltetik: ellenben az erőknek foganatosabb alkalmazása, az emberinek állatival, vagy mind kettőnek, azokénál tetemesen több munkát tehető természeti erővel pótlása, közbevetlenűl olcsóbbságot hoz elő, a könnyebb szerezhetést pedig csak közbevetve eszközli. Ezenkívül, hogy egyik a másiknak nem is mulhatlan feltétele, a nagyobb s kisebb közlekedésben lévő helyek példájából láthatni. Egy helyütt, honnét például Bécsbe, esztendőnként kétszer háromszor bizonyos alkalom jár, meglehet valamely kézmű nem kerül drágábba mint Pesten, csak hogy annak megszerzésére amott alkalmat kell várni, itt pedig minden pillanatban kapható lehet.

Miképpen eszközöljön mind az olcsóbbság mind a könnyebb szerezhetés akar külön, akar együtt véve nagyobb fogyasztást, könnyű általlátni. Az élet javaival élhetésnek, azoknak drágasága és nem kaphatása lévén két fő akadályai, azon szerint kell ugyan annak és így a fogyasztásnak is előállani, a mint ezen két akadályok elháríttatnak. Mind azok, kik valami kézművet vagy terméket, egyedül azon okból nem szerzettek meg, mert körülményeikhez képest ennyit vagy amannyit érettek kiadni sokallottak, ellenben ennyit vagy amannyit örömest adtak volna érettük; a megolcsuláshoz képest többen vagy kevesebben azoknak megvételére indíttatnak. Hasonló ok és alkalmazás talál helyet a megkönnyített közlekedésre nézve, mely különösebben az illető áruk könnyebb megszerezhetését elősegíti, mivel ismét sokan vannak kik ezt vagy amazt, csak azért nem szerzették meg, mert mikor éppen szükségük lett volna rá, vagy módjuk annak megvehetésében, ugyan azt, és ugyan akkor meg nem kaphatták: ezen akadály ismét elmaradván, a közlekedés könnyebbé tétele által hasonlóképpen a fogyasztás nevekedik. Már most:

Az olcsóbbságból és könnyebben szerezhetésből eredett nagyobb fogyasztás miatt bizonyos terméknek vagy készítménynek közönségesebbé létele következvén annak egyszersmind szükségesebbé is létele fejlik ki, és leszen érezhetővé. Csak műveltségünk mostani, és az ezredek lefolyta után leendőhöz képest ki tudja micsoda alacsony álláspontját vévén is gondolóra, a köznépnek már ekkorig szükségessé vált élelme s ruházata módja, a természeti csekély szükségekhez, az eredeti félig mezítelenség és készítetlen bőr ruházathoz, a gyümölcs és nyers hús ételéhez, a fa-, odu vagy barlangbeli lakáshoz, sőt a még most is találtató vad népek több ezreken uralkodó fejedelmeinek háztartásához hasonlítva, csupa kényelem és pompázó fényűzés. Mindenki szereti a könnyű és kényelmes életet, mindenkiben rejtve van a tudomány vágya, a szép ízlés ösztöne, és az élet gyönyörei éldeletének kielégíthetlen édes ingere, mely benne lassanként fejledezvén, akképpen emeli jobb létét magasabb lépcsőre a mint egyszersmind vágyai körét és szükségeit szélesíti. Ezek szerint:

Nevekedvén az olcsóbbá, könnyebben szerezhetővé, és a köz haszonvétel által mindinkább szükségessé lett áruk fogyasztása, annak ide oda küldözgetéséhez, számban tartásához, gondviseléséhez, sőt maguknak az erőműveknek, vagy a közlekedést könnyítő utaknak, csatornáknak s egyéb eszközöknek készítéséhez; nem csak, hanem mivel különösen egy nemű erőmű, csak egy nemű munkát többszöröztethet meg, a többieket pedig, melyek továbbra is emberi kezek által tétetnek, ismét megkívántatólag többszörözve nem más hanem csak több emberi kéz végezheti el, az ezen tekintetből tetemesen megszaporodó más nemű munkákhoz, azontúl, minden bizonynyal több emberi kéz fog megkívántatni; s mindenesetre azon képzelt felesleg, mely a munka vagy közlekedés könnyebbítése által a dolgozhatás alkalmától s élelem és keresete módjától megfosztani látszott, igen könnyen a már most nagyobb mennyiségben előhozandó termékeknek s kézműveknek más nemű, egyedül emberi s állati erővel végezhető munkájához s egyéb kezeléséhez fog fordítatni. De még itt is az erőművek foganatosabb munkatételének s a közlekedés könnyebbítésének jótevő kihatása meg nem állapodik. Ugyanis:

Több lévén a fogyasztás, ugyan az, egyszersmind több termesztést kivan, vagy a megkívántató termékeknek jobb keletét eszközli, s ez által a földművelés és termesztésbeli ipart előmozdítja, s így csak egy áru nemének is köz keletbe indulása, minthogy a társaság minden munkálatai, egymással szoros kapcsolatban állanak, az egészbe új életet és elevenséget önt. Annyival inkább mivel ha ismét:

Visszatekintünk a gazdagokra, kiknek még nagyobb ár mellett is a most olcsóbbá lett termékeket vagy kézműveket megszerezni módjokban vala, ezentúl ugyan ezen szükségeikre kevesebbet költenek, a fentmaradottat ismét más nemű szükségeikre fordítják s az által újonnan más egyéb kézműveknek és termékeknek nagyobb keletét eszközlik. Maguk is pedig viszont a nyers termékek elkészítői, mind azon okból mivel munkálkodásaik egy részét könnyebben végezhetvén, a többire nagyobb figyelmet és szorgalmat szánhatnak, melyre őket egyszersmind a könnyebb készíthetés, eladhatás, és nagyobb fogyasztásból származó nagyobb haszon serkenti, ugyanazon célnak elérésére összefogva segítő kezeket nyújtanak; mind pedig más részről mivel az elkészített termékek becsesebbek a nyerseknél, azon arányosságban a mint többet készítenek, egyszersmind a nemzeti gazdagságot és jólétet felemelik. Ezeken kívül:

A külső viszonyokról se felejtkezzünk el, melyek kereskedési összeköttetés tekintetéből kétfélék. Vagy a szóban forgó termék és kézmű másutt is előhozatott még pedig olcsóbban, és annál fogva kisebb nagyobb arányosságban bejövén a belső fogyasztást akadályozta. Ezen esetben a mint idebent azon árunak becse alább száll, azonképpen a külsők a vásárból kimaradoznak,s nyereségeinknek, melyet közülünk kihordták, mindig tetemesebb részét kénytelenek kezeink

között hagyni, ez által mind a kiszorult idegen jószágoknak belföldiekkel szükségessé lett kipótlása, mind a bent maradott nyereségnek közlekedésbe (circulatio) jövetele, a mesterségek, kereskedés, földművelés élesztésére és a fogyasztás nevelésére, újabb jótékony behatással lesznek. — Másik eset (mert a tökéletes egyensúly alig képzelhető) midőn a belső termékenység vagy szorgalom a külsőt felülmúlván, bizonyos termékek és készítmények külföldre kivitetnek. Ekkor hasonló okoknak hasonló következményei lévén, szintúgy mint fentebb előadatott, mind a külső kivitel mind a belső fogyasztás együtt nevekedik, s mivel már eddig a nagyobb fogyasztásnak egyszersmind a nagyobb munkásságot is előmozdító befolyása bőven kifejtetett, a mondottakat könnyű újra alkalmazni. Minekokáért hogy az okoskodást berekesztvén végső következést húzzunk, így:

Az egyszer olcsóbbá lett áru, keresztül forogván a társaság minden részein, sőt a külső viszonyokra is kihatván, olcsóbbsága által mindinkább nagyobb keletet, s munkásságot, a nagyobb kelet által ismét, mivel akármi készítmény ha nagy műbe űzetik, mind a munka helyesebb osztályozhatást, mind a száztól kevesebb nyereségvétel mellett is tetemesen nagyobb olcsóságot hoz elő; körbe forogva, valamíg ha semmi körülmények nem változnának, a maga állandó becsére leszállván a több szükséges dolgokhoz képesti megállapult árát azontúl folyvást megtartaná. Azonban:

A terjedező jobb lét érzése, a munkához, szorgalomhoz, kereskedéshez, mesterségek üzéséhez több több kedvet, ingert és ösztönt ád, az elme tehetségeinek kifejtéséhez több több s hathatósabb eszközöket, kinálkozóbb alkalmakat nyújt, egyszersmind a népesedést is szaporítja, mind addig, míg a nagyobb tömegbe összegyűlt testi, lelki, szorgalmi és értelmi erő a köz jobb léteinek szüntelen más meg más forrásait fedezgetvén fel, ekként a mindig tökéletesedésre, és mindig boldogabbá léteire teremtetett emberi nem, ha csak valami véletlen csapás fel nem tartóztatja, előhaladása pályáján soha meg nem állapodik.

Eddig elé megmutattatott, a mennyire csupa szemléletek után lehetséges vala, hogy mind a közlekedés könnyebbítése, mind az erőművek által dolgoztatás, nem hogy a kézi munkák megfogyatkozását vonná maga után, sőt inkább azoknak szaporodását segíti elő, és a dolgozó nép osztályának kezébe élelme keresete módjához több több alkalmakat és segéd eszközöket szolgáltat. Még pedig az egész okoskodás azon alapra épült, mivel előadott okok miatt, az illető készítményeknek nagyobb olcsosága és kelete eszközöltetvén, ha szintén egy részről valamely kézmű előállításához megkívántató munkának egy neme megfogyni látszik is, minden más nemű ugyanazon kézmű előállításához kívántató munkáknak, sőt az annak adásával vevésével egybe kötött munkának is szaporodni kell, azon kívül hogy még a szükséges készületek, intézetek felkészítetése, az iparnak egészen új s még addig nem ismert forrását nyitja fel. De ha egy részről ezen okoskodás után indulván, valóban annak általlátására vezéreltettünk, hogy a dolgok ilyetén természetes egybe függése szerint a kézi munkáknak fogyatkozniok lehetetlen; más részről nem kevésbé figyelmet érdemlő körülmény az is, hogy éppen ezen eszközök- és a dolgoknak éppen ezen természeti egybe függése szerint a dolgozó népnek valódi jobb léte lépcsőnként elébbre halad. Ugyanis:

Hogy általában az élet javainak minél többen hasznát vehessék, azoknak az egészben szét kell terjeszkedniük és arányosan eloszlaniok. Vegyük fel, hogy bizonyos kézmű vagy termék a közlekedés könnyebbítése vagy erőmű alkalmazása miatt, teszem száztól öttel lett olcsóbbá, és száztól öt nyereség ismét, felteszem azoknak tíz mérföldnyi, tovább szállítására elégséges. Ezen esetben a termesztés közép pontjától ugyanazon termék vagy kézmű tíz mérfölddel nagyobb távolságra kerül ugyan annyiba, a mennyibe ez előtt tíz mérfölddel kisebb távolságban került, az addigi ki nem terjeszkedett körben pedig mindenütt alább fog szállani, mely által látnivalóképen részint a kiterjeszkedés köre, részint az addigi kiterjedésben a vevők tömege nagyobbodván, azoknak használhatásában mindinkább nagyobb közönség fog részesülhetni. Továbbá még különösebben a közlekedési viszonyok miatt, ugyan ezen esetben mint felvettük, a termesztés vagy készítés közép pontjától annak kiterjedésének köre tíz mérfölddel nagyobbodván, annyival nagyobb kiterjedés egymással összeköttetésbe jön, melynek különbféle javakkal bővölkedő helyei és lakosai, a nálok bővebben találtatókat egymással kicserélik, s így azok helyébe, melyekkel addig felesleg bírtak, más rájok nézve szükségesebbeket szerezhetnek. Így az élet javai, még pedig lassanként azok is melyeket különben csak gazdagoknak lehető vala megszerezniük, a nép alsóbb osztályába szivárogván, ha igaz az; hogy jólétünk mértékét egyenesen az élet több vagy kevesebb javaival élésből kell vennünk, tagadhatatlanul mind a közlekedés könnyítése mind az erőművek haszonvétele által, kiváltképpen a köznép jobb léte is azon arányosságban mozdítatik elő, a miben neki az élet javaival élhetésre több több alkalom nyújtátik. Említsem-e még ezen kívül belső jobb létünkre nézve a nevekedő szorgalom, a munka megszokása, a testi lelki erők cselekvésre intézett irányzatának, a kifejtett értelemnek, Ízlésnek, a műveltség s általánosabb bővölködés előmentén örvendő s így a honszeretetnek szivgyönyörködtető érzéseit, melyek lassanként a jobb léttel együtt ébredeznek kebleinkben? A gazdagok és tehetősek örömeinek nagy része egyszersmind a köznép legalsó osztályaival is közös. A pompára épült kastélyok, mulató helyek, kertekké varázslott elébb sivatag vidékek szemlélése, a rend és szépség bájos kellemei, a népes városok élénk, zajosan változó tolongásai, az öltözet s minden bennünket külsőképpen körülvevő készületek csínossága, tisztasága, bizonyos kedves érzést gerjeszt az alsóbb néposztályban is; és ha valaki ellenvetésül hozná fel, hogy éppen az teszi sorsával elégedetlenné s boldogtalanabbá; azt kérdem egy részről: ki fogja, ezen ellenvetéssel egyezőleg, a mivelt nemzetek szegényebbjei közül irígyleni a szebb- ösztön, vágy és remény nélkül élő eszkimók tehetetlen megelégedését? Kérdem: az-e természeti rendeltetésünk, hogy minden szebb gerjedelmeket megfojtsunk magunkban, vagy azokat szebb és kényelmesebb élet keresésére ösztönül tekintsük, s ha a természet boldogtalanságra vivő vágyakat sziveinkbe bizonynyal nem oltott, nézhetjük-e azokat rendeltetésünktől félre csábító üres hiú káprázolatoknak? más részről bátran az ellenvetést egész kiterjedése és ereje szerint Ítéljük meg.

A szebb és nemesebb feléledt vágyak tehát, magukban nem csak senkit boldogtalanabbá nem tesznek, sőt inkább mindenkiben természeti hathatós ösztönül szolgálnak jobb létinek eszközlésére, a munkára és szorgalomra. Arra hogy vágyaink megelégedetlenséget szüljenek, két más körülménynek van kiváltképpen való befolyása, melyek közül egyik az: ha az azoknak betülthetésére szükséges eszközök kezeinkből elvétetnek, másik ha értetlenség- vagy erkölcstelenségből a betölthetés akadályait nem magunkban, sem nem a természeti meggyőzhetlen akadályokban, hanem másokban keressük és látszunk feltalálni. Lássuk akár egyik, akár másik okból származható elégedetlenségre az értekezésünk alá vett tárgy nyújt-e okot vagy alkalmat.

Közvetlenül mind a közlekedés könnyebbítése, mind az erőművek használása által származott nagyobb olcsóság, bővölködés, könnyebb szerezhetés, egyiránt nyújt mindenkinek több több és kínálkozóbb alkalmat, az élet több javaival élhetésben, azoknak vágyaink, szükségeink kielégítésére fordításban; más részről ugyanaz, közvetve az emberi fáradozás emelkedő jutalmazása, vagy több pénzkeresethez juthatás által

Ismét hasonló következményeket eszközöl. Semmi eddig eléadott okok, és a nemzeti iparnak összefüggésben kifejtett feléledése, szorosan megvizsgálva még csak távolról sem folyhatnak be arra, hogy általok az emberi munkának becse alább szállítassék, sőt inkább minden körülmények azt kívánják, hogy minél becsesebb az emberi okos munka, az állati és természeti oktalan erők munkálatai felett, azon szerint annak becse emezekhez hasonlítva mindinkább emelkedjék. Legelébb is annakokáért az emberi elme igazgatja a természeti és állati erőket a maga kívánt céljainak elérésére, a természeti nagy, de oktalan erőknek ama csudatévő munkatételeire, melyek az ember testi erejét végetlenül felülmúlják ugyan, de az elme mindenhatóságának alája lévén vettetve, annak felséges voltát annál inkább magasztalják. E szembe tűnő jelenet egyszersmind figyelmezteti belső tehetségeinek méltóságára az embert, egyszersmind ösztönözi lelki erejének újabb meg újabb próbálgatására, a természet törvényeinek vizsgálatára, a különféle adatokhoz és körülményekhez képest alkalmazására. Ekként a tudományok apadhatatlan forrása és tágas térmezeje nyilik fel, melyeknek megnyitói és mivelői annál inkább tiszteltetnek, minél inkább szembe tűnik azoknak az egész köztársaság jólétére kiáradó hasznos munkálkodása. — Az erőművek csupán értelem nélküli, örökké egyforma munkákat végezhetnek, hol pedig a munka nemének okos belátással kell igazgattatni és különbféle változásokat felvenni, ott nem egyéb mint észszel párosított emberi erő alkalmaztathatik. Ezen körülmény miatt, egy részről soha az emberi okosság és erő a munkásság köréből ki nem rekesztethetik, más részről, ugyan csak a munkásság köréből, a semmi elmebeli tehetséget nem kívánó dolgozások mindinkább kimaradván, lépcsőnként az egész emberi nem, mindinkább lelki méltóságához illő okos foglalatosságokra szorítatik, hogy értelmét mindinkább kifejtvén, rendeltetésének kiszabott pályáját föllelje, és azon elébbre haladjon: mely kifejlés minél tündöklőbben mutatja magát, az értelem erejének is más erők felett annál nagyobb díszt, becset és jutalmat szerez. — Az erőművek a testi erők hiányosságát pótolják ki, hogy azoknak segedelmével vagy éppen olyan munkák is teljesítessenek, melyeket emberi erőnek vagy lehetetlen volna elvégezni, vagy azokat, egyedül egészségének káros, és a nemesebb tehetségeket, az okosságot s erkölcsiséget leverő, megakadályoztató nagy erőködéssel, igen tartós testi sanyarú munkássággal kellene meggyőzni; azért is ha mind azon kemény munkákat erőművekkel teljesítetjük, nem nyomatik le a lélek durva testi erőszakos munkalódással, s annak minden tehetségei szabadabban kifejtődzve emelkedhetnek magasabbra, az elmét nem foglalatoskodtató, unalmas, a mellett fárasztó dolgozásokat kényelmesebbekkel válthatjuk fel, melyeket a test könnyebben tűr, s bennük egyszersmind a lélek öntehetségeinek gyakorlásával együtt mulatságot talál. — A megkönnyített munkák intézéséhez s felvigyázásához gyakran igen csekély testi erő elégséges, annál fogva azok mellett a gyenge asszonyi nem, és gyermekek, kiknek a köztársaság jobbléte előmozdításához járulhatások különben használatlanul oda vész, hasonlóképpen munkássághoz alkalmazásokat s élelem-keresetök módját föllelhetik; végezetre pedig, mivel az értelem és erkölcsiség kifejlése emberi rendeltetésünk, és segéd eszköze boldogságunknak, mely által létünk valóságos célját, valódi boldogságunk miben lehető feltalálhatását, s az oda vezető eszközöket mindinkább általlátjuk, ismét azon okból, mert erőművek szaporodása által a durva testi munkák helyébe mindinkább értelmiek állanak elő, azoknak közönségesbbé létele a köznépben nagyobb értelmességet, erkölcsiséget, békés egyet értést, szorgalmat, nemesebb vágyakat, ösztönöket gerjeszt, s általában külső belső jobblétet, érdem szerinti előmenetelt, s úgy mindig teljesebb belső megelégedést eszközöl. Melyeket tehát együtt véve: Ha az erőművek szélesben elterjedő használata, az emberi munkának sem becsét alább nem szállítja, sem a dolgozhatás alkalmát senkitől el nem veszi, sőt becset szerez az elme és tudományok közhaszonra intézett törekvéseinek, alkalmat nyújt pedig még azoknak is mind a maguk élelmök megkeresésére mind a közjóra nézve hasznosan munkálkodhatásra, kik különben testi gyenge erejöknél fogva, mind kettőre tehetetlenek volnának; ha bővölködést áraszt el szerte széjjel a népesedés minden osztályai között; közössé teszi egymással a távol eső vidékek és tartományok különbféle javainak feleslegét; ha az embert a durva állati munkák terhes nyomása alól felmentvén, lelki méltóságához képest foglalatoskodtatja, s az által terjeszti a köz értelmességet, józanabb gondolkodást, és így semmi tekintetben megelégedetlenségnek szülője nem lehet: nyilván által kell látnunk a sokaktól elfogadott hibás vélemény ellenére, hogy a közlekedés könnyebbítése hasznait, s az erőművek sokat tehető munkálatainak hasonló okokból származott hasonló következéseit most már egy nézet alá foglalván: sem egyiknek sem másiknak a köznép és dolgozó osztály boldogtalanságára s megelégedetlenségére ártalmas kihatása nem lehet, sőt annak valódi, mind testi, mind lelki jólétét igen tetemesen elősegíti.

Mind eddig készakarva mellőztem el tapasztalásbeli adatok felhordását, és azt tenni okaim voltak. El akartam kerülni okoskodásim szemléleti részének a tapasztalásból vett bizonyításokkal lehető összezavartatásokat; fel akartam gerjeszteni az okok nyomozásának ingerét, s a gondolkozó tehetséget a látszó külszínről a körülmények belső összefüggésébe vezetni; előre bocsátván az okokat, természeti renddel akartam általmenni a következményekre; s így egyszersmind éreztetni és tapasztaltatni, hogy a balítéletektől el nem foglalt józan elme okoskodásainak elébb kell járni a tétovázó, s gyakran megsirathatatlan hátra maradást maguk után vonó káros tapasztalgatásoknál; s hogy az élet s munkásság köréből vett adatok a józan elveket soha meg nem cáfolják, sőt azoknak mindenkor ellenmondhatlan megerősítésökre szolgálnak. Már most értekezésemnek tapasztalati részére térek s állításimat azoknak bővebb felvilágosításával külön külön előre bocsátván, azokat együl-egyig tapasztalati adatokkal kívánom bebizonyítani. Tehát mindeneknek előtte azt állítottam: Hogy a közlekedés könnyítése s erőművek használása a műbe vett áruknak megbővülését, olcsóbbságát, könnyebben szerezhetését, annál fogva nagyobb keletét vagy fogyasztását eszközli; és hogy: az olcsóbbságból s könnyebben szerezhetésböl eredett nagyobb fogyasztás miatt, bizonyos terméknek vagy készítménynek közönségesbbé létele következvén, annak egyszersmind szükségesebbé létele fejlik ki és leszen érezhetővé.

Arra hogy erőművek használása által a készítmények mind kevesebb költséggel, mind bővebb menynyiségben hozassanak elő, több kiváltképpen való okoknak van befolyások.

1. erőművekkel a munkálat foganatja tetemesen nagyobbítathatik, elannyira hogy azoknak haszonvételével egy ember kétszer háromszor, sőt százszor és azon felül több készítményt állíthat elő mint sem azok nélkül.

2. Az erőműveknél fő célul tétetik, hogy akármi kész erőnek minél nagyobb része munkatételre fordítassék, a tökéletlen eszközökkel dolgozásnál és kézi munkáknál pedig, legtöbbnyire a kész erőnek nagy része tehetetlenül vesztegel, vagy éppen idegen és a munkálatot semmi tekintetben elő nem segítő végekre cél iránytalanul vesztegettetik. Hasonló kimélés talál helyet a nyers termékeknek elkészítésében, midőn a munkálatok úgy intéztetnek, hogy a nyers termékeknek minél kevesebb része menjen egészen kárba s minden haszontalannak látszó hulladékok különféle szükséges célokra használtassanak; úgy a szállításbeli költségek is a készítményeknél sokkal kisebbek, mint az el nem készített nyers termékeknek ide s tova szállításához megkívántató költségek.

3. Az emberi és állati erők, melyek elfáradás alá vannak vettetve, erőművek alkalmazásával természetiekkel pótoltathatnak, a gyakran félbe szaggatott dolgozások helyébe, folyvást fáradhatatlanul egy forma erővel dolgozó munkálkodás állítathatik, melynél fogva a munkának is, egyéb egyenlőkkel annál több sikerének kell lenni, minél több idő fordítathatik reá.

4. Némely eszközökkel s erőművekkel bánáshoz és kézi munkákhoz több emberi vagy állati erő és ügyesség, másokhoz kevesebb kívántatik. Ezen tekintetből a munkákat különbféle osztályok alá lehet rendelni, hogy a nagyobb erőt és ügyességet kívánók erősebb s ügyesebbek, a kisebb erőt s ügyességet kívánók, gyengébbek s kevésbé ügyes személyek által végeztessenek, melynek következésében valamely készítményhez szükséges többféle munkák közül, némellyeket tetemesen olcsóbban lehet elvégeztetni, mint ha különben az egész munka minden részei körül, általánosan egyenlő ügyességű s egyenlően magasabb napi bérért dolgozó kézművesek foglalatoskodtak volna.

5. Ezeken felül a munka ilyetén osztályozásával még több más, igen szembe tűnő hasznok vannak egybekötve. A kirekesztőleg különböző eszközökhöz és különböző munkákhoz alkalmazott egyes személyek, kiki a maga munkájában, s a maga eszközével bánásban, mindinkább nagyobb ügyességet nyer; azon munkát jobban megszokja, és tovább győzi; a különböző munkáknak s eszközöknek cserélgetésével időt hasztalanul nem veszteget; figyelmét csak egy nemű munkára fordítván a többfélékről gondoskodás miatt zavarba nem jő; az ügyesebb és iparkodóbb a restebbet s ügyetlenebbet előre űzi; mely okokból a jó renddel osztályozott munkának ismét sokkal nagyobb sikerének kell lenni, mint ha valami készítmény körűi ugyanazon személyek hol egyik hol másik munkához és eszközhöz kapkodva, illő rend és egybefüggés nélkül forgolódnának.

6. Ugyan csak a munkának helyes osztályozhatása megkívánván, hogy valamely készítmény minden külön munkáihoz, külön külön egy vagy több személyek alkalmaztassanak, már csak ennél fogva is a készítető hogy nagyobb foganattal dolgoztathasson, kénytelen több egyeseket segédül felvenni, és művei készítetését nagyban űzni. Ez által ismét a készítetés gondja, mind tehetősebb, mind szélesebb ismeretekkel bíró polgárok kezébe jut, kik annál inkább képesek több több ismeretek összegyűjtésére, próbák tételére, újabb javítások behozására s általában a mesterség tökéletesítésére, s az ipar felélesztésére.

Ezen pontokban a készítmények megbővülésének két fő okai, az erőművek használása és a munka osztályozása, egy nézet alá foglaltattak, s csak azon körülmények számláltattak elő, melyek a mondott végre nézve tagadhatatlan befolyással lenni látszanak. Adam Smith úgy látszik mindent kiváltképpen a munka osztályozásának tulajdonít, még pedig az újabbak, nevezetesen a tudós Say véleménye szerint is, feleslegesen. Adam Smithnek ide tartozó szavai ezek: „The great increase in the quantity of work, which, in consequence of the division of labour, the same number of people are capable of performing, is owing to three different circumstances: first, to the increase of dexterity in every particular workman; secondly, to the saving of time, which is commonly lost in passing from one species of work to another; and, lastly, to the invention of a great number of machines, which facilitate and abridge labour, and enable one man to do the work of many.” — „A készítmények mennyiségének nevekedése, melyet a munka osztályozása következésében ugyan annyi számú emberek előállíthatnak, három különféle körülményeknek tulajdoníttathatik először, minden egyes munkás ügyessége nevekedésének; másodszor, az idő kímélésének mely egyik munkától a másikra általmenetelében közönségesen hasztalanul vesz; s végezetre a sokféle erőművek feltalálásának, melyek a munkát könnyítik s megrövidítik tehetőssé tévén egy embert, többek munkájának végre hajtására. Babbage ide számlálja még, hogy az elosztott egyszerűbb munkának megtanulására kevesebb idő kívántatik, azért is mind a tanulásban kevesebb idő, mind a tanulás ideje alatti munka közben kevesebb nyers anyag vesztegettetik el. Nehéz volna azonban bebizonyítani hogy újabb eszközök feltalálására főképppen a munka osztályozása nyújtana alkalmat, sőt többször visszafordítva, éppen új eszköz vagy erőmű feltalálása vonja maga után a munkák más nemű osztályozását; nem különben ha a munka többfelé osztatik, igaz hogy annak egyes részeinek megtanulására kevesebb idő kell, de mivel ismét ezen esetben, több egyes munkákhoz több személyek alkalmaztatnak, s ugyan azok adott idő alatt több nyers anyagot dolgozhatnak fel, kétségbe hozhatni, hogy a többeknek együtt vett tanulások ideje, mint szintén az azok által történhető nyers anyagbeli vesztegetés, nem egyenlíti-e meg a többfélékkel foglalatoskodó egyesekét, ha csak másként a munkálat erőművek által előlegesen meg nem könynyítetett. Mely okokból fenntebbiekben ezen körülményeket elmellőzvén 5) sz. alatt, az osztályozott munka nagyobb foganatja, Babbage és Adam Smith által felhozottakon kívül még más két körülményeknek tulajdonítatott, hogy t. i. a lehető legegyszerűbb munkáknál az elme meg nem zavartatik, a figyelem többfelé széjjel nem vonatik; azon kívül az ügyesebbek iparkodása a lassúbbakat is erejöknek szüntelen tartó megfeszítésében tartja és előbbre űzi: annyival inkább mivel maga Babbage is a „The Times” hírlap nyomó intézetéről ezen szavakban „that the tranquillity which they admired was the result of intense and regulated occupation”; hogy a bámulandó csendesség a figyelembe merült s jól rendelt foglalatoskodás következménye” és: „the quarter of an hour may cause a failure in the delivery of a thousand copies” — egy óra negyedrész ezer példányoknak sajtó alól kikerülését tarthatja fel (lásd Economy of Machinery p. 270), noha előszámlálásaiban fenntebb p. 170 ezen körülményeket kihagyá, az intézet bámulandó foganatját főképp ezeknek látszik tulajdonítani. *

Mind ezek után szabad legyen a mondottakat, ugyan csak Adam Smith és Babbage után a gombostűk készítésével mint igen szembetűnő példával felvilágosítani. A gombostűk készítése tehát, mind az eszközökre mind a munka osztályozására nézve, következő különféle dolgozásokra oszlik.

1. Az érc fonal (Draht) elkészítése a) Hogy a gombostűk minél erősebbek legyenek, szükség azoknak megkívántató vastagságánál jóval vastagabb érc fonalat venni elő, mely egymás után 10—12 mindig kisebb átmérőjű acél likakon keresztül húzatván, a mindenkori megszorulás közben mindinkább tömöttebbé és keményebbé lesz, hogy pedig nagyon parázszsá és töredékenynyé ne váljék, az alatt kétszer háromszor megtüzesítetik. b) Az így elkészült s megkívántató vékonyságra kinyújtott érc fonalak, azután bő vízzel feleresztett kénsavba beáztattatván, s egy kövön a rájok ragadt salaktól kiveretvén, megtisztíttatnak.

2. Az ércfonál kiegyenesítése. Az alatt míg a fenntebbi kinyújtások tartanak, mivel mintegy 3 lábnyi érc fonal, az utolsó kinyújtás alkalmával körül belől 144 lábnyira hosszabbodik, a nagy hosszaság miatt származó többféle alkalmatlanságok elkerülhetése végett, a kinyújtott érc fonalak gombolyagokba tekertetnek, minekokáért haszonvétel előtt ki kell azokat egyenesíteni. Ily végre egy fapadon húzott egyenes vonal mentiben, mintegy hét sima vasszegek veretnek le, hogy az elsőbbek az egyenes vonaltól, váltogatva egyik és másik oldalon távolabb álljanak, a két utolsók pedig csak nem a vonal mentiben essenek; így az elkészített érc fonál ezen szegecskék közt keresztül húzatván, mindinkább kevesebb görbületű irányt veszen fel, az utolsó két szegecskék közt pedig kiegyenesedik, ekkor az egyenes darab elmetszetvén, a hátra lévővel újra azon munkálat folytattatik.

3. Hegyezés. A kiegyenesített érc fonalak már most összeszedetnek, mintegy 300 össze vétetvén valamivel nagyobb darabokban mint 6 gombostű hossza, egy lábbal nyomható ollónak segedelmével szét metéltetnek. Ezen darabok egy reszelő módjára elkészült acél hengeren mind két felől meghegyeztetnek, s a két meghegyzett végek egy gombostű megkívántató hosszában ismét meg ismét elmetszetnek, míg nem a hat gombostű kitelvén, az apró darab maradékok félre rakatnak hogy újra összeolvasztatván kárba ne menjenek.

4. Gombkészítés. Elővételvén a készítendő gombostűk vastagságával egyenlő vastagságú vas rudacska, arra egy a jobb kézzel forgásba indítatható eszköz segedelmével, vékony réz fonál tekertetik, ezen tekercsek leszedetnek, s egyszerre 10—20 az olló élealáugy alkalmaztatván hogy két két fordulat mind egyikből kiálljon, a gomboknak szükséges apró darabocskák belőlük kimetéltetnek.

5. (lombozás. Az erre szolgáló eszköz egy kis üllő és kalapács, melyek közül mind egyikén a gombostű gombja fele részének megfelelő űregecske van. A tűre a maga gombja ráhúzatván, a kis űlő üregébe helyeztetik, mely felett a kalapács lábbal felemeltethetvén és leeresztethetvén, ezen helyezetbeli forgatás közben a tűre egymás után három négy ütések következnek, melyek alatt a tű, gombjához lapítatik, a gomb pedig gömbölyű formát kap.

6. cinezés. Az ekként elkészült tűk nagy mennyiségben (50—60 font egyszerre) kimosatnak, s minden mocsoktól, hogy a cinezést jobban megfogják, kitisztítatnak. Azután egy üstben, borkő, cin, és forró viz vegyülettel mintegy két és fél óráig főzetnek, onnan kivétetvén tekenőkbe korpa közé rakatnak, mely a reájok tapadott nedvességet belőlük kiveszi, s végezetre rostáláshoz hasonló rázogatással a korpától mindinkább külön választatván, kiszedetnek.

7. Papirosba tűzés. A kiszedett tűk tővel-heggyel össze vissza állanak. Hogy rendbe szedessenek ahhoz egy fésűforma eszköz kívántatik, mely a tűk közé merítetvén, az, a gombjaiknál fogva fogai közé fent akadottakat kiszedi, ekkor ismét két vas pléhek közé tétetnek, melyeknek egymáshoz érésénél, egyenlő távolságra elálló apró likacskák a beléjek rakott tűket magukba veszik és összeszorítják, azután az előre négy rétbe hajtott papiros a tűk felé nyomatik, melyek a papirost úgy a mint láthatni, keresztül szurdalván, füzérenként áruitatnak.

A fenntebbi elveknek ezen példára alkalmazását könnyű általlátni. Az angol kézműveseknél (Manufactur) a gombostű-készítésnek ezen különfele munkái 10 személy, még pedig 4 férfi, 4 asszony, 2 gyermek között vannak felosztva. Babbage szerint csak azon egy okból, mivel a külön munkákhoz különböző ügyességű s kevesebb bérrel kielégíthető személyek alkalmaztathatnak, a gombostűknek bizonyos mennyisége 3¾-szerte kevesebbe jön, mint ha minden megkívántató munkákat ugyanazon egy, az az szükségképpen mivel annak a legkényesebb munkát is magának kellene tenni, a legügyesebb személy végzené. El lehet pedig képzelni, hogy az előadott készületek és munka osztályozása nélkül, ha valaki csupán egy darab ércből, és csupán a legegyszerűbb eszközök, talán fogó kalapács, reszelő stb segítségével hasonló csinosságú gombostűket akarna készíteni, alig lenne képes napjában tíznek előállítására. Ellenben leírt módon 10 személy által, kik között többen asszonyok és gyermekek, 8 óra alatt mintegy 60,000 készítetik, melynek következése éppen nem az, mint ha ezen készítésmód által felette sok tűcsinálók élelmöktől megfosztatnának, hanem ellenkezőkében az, hogy az ekként származott olcsóság és megbővülés miatt, a gombostűk haszonvétele a nép legalsó osztályába is kiterjeszkedvén, alig van egy csekély boltocska, melynek a velők kereskedés valami kis hasznot ne hajtana, alig egy szegény háznép, mely durva köntösét velők ne csinosbitaná, holott különben a mellett is hogy a készítés fáradságát szűken jutalmaznák, egyedül gazdagabbak ékességei lehetnének.

Különösebben az erőművek közül alig mutathatunk fel szélesebben elterjedetteket mint a malmok és könyvsajtó.

Egy malom őröl annyit mint kézi munkával 10— 20—100 ember őrölhetne. Már ha a malmok fel nem találtattak vagy haszonvételre nem alkalmaztattak volna, minden bizonynyal az őrlésre nézve úgy kellene állani a dolgoknak mint állanának, ha minden malmokat, mint úgy is a szegénységet élelem-keresete módjától megfosztó erőműveket el akarnánk rontatni. Kétségkívül a megdrágult lisztkészítés következésében csak főbb uraságok és a gazdagabbak élhetnének kenyérrel, zsemlével, kalácscsal, s azok szükségeinek pótolására kevés kéz elegendő lévén, mind azok kik most őrléssel, a búzának s lisztnek ide s tova szállításával, kisütésével, sőt ugyan ennek következésében tűzi és malomépületi faszállítással, malmok csinálásával, s más ide tartozókkal keresik kenyeröket, attól egyenként megfosztatnának, vagy a malmok feltalálása miatt ezen nagyszámú munkás emberek nem hogy elvesztették volna élelmüket, sőt éppen az által jöttek kenyér - keresetbe. Elég legyen még felhozni

A könyvsajtót. Régi időben a könyv igen drága és becses jószág vala; olvasók, Írástudók kevesen voltak, s mind azon lelki éldelettől a nép nagyobb részének el kellett lenni, mind pedig hasznos isméretei, ízlése s erkölcsisége, ezen fő kifejtő eszközének hiával volt. A könyvsajtó feltaláltatván, az óta a tudomány némelly sugara a legalsóbb köznépre is kezd felderülni, egy két könyv majd minden háznépnél találtató, az olvasó osztály megnövekedett, s minden aki valamely műveltségre számot tart, ezen osztályba tartozik. Következése az: hogy ha különben valamely nemzetnél irás, olvasás és tudományok után legfeljebb néhány ezeren élhettek volna, most ugyan ott a nyomtatás és azzal feléledt mesterségek, papiroskészítés, könyvkereskedés, könyvkötés, prések, betűk, s a tudomány terjesztéséhez megkívántató mindennemű intézetek, szerek, készületek több száz ezereket foglalatoskodtatnak, s egyszersmind köz jólétet és boldogságot terjesztenek. Mely fonák gondolat lett volna akkor azon időben, az új találmányt azzal vádolni, hogy az Írástudók keresetét veszi el, s minő elfogultság még ma is, mintha három száz esztendei mindennapi tapasztalás bennünket okosabbakká tenni nem tudott volna, az újonnan feltalált erőművekre nézve hasonló kifogással újra meg újra előállani.

Akárki könnyen általlathatja pedig avvagy csak a felhozott néhány példákból, melyeket könnyű volna nagy számmal előhordani, hogy az említett készítmények, éppen azért mivel nagy bőségben könnyen szerezhetők, a nép alsó osztályánál is annyira szükségesekké váltak hogy azok nélkül még a szegényebb sorsuak is szinte el nem lehetnek.

Továbbá azt állítottam hogy:

A mint a fogyasztás nevekedik, azonképpen nagyobb mennyiségben szükségessé lett és mozgásba teendő termékek vagy készítmények mindennemű kezeléséhez annál több emberi munka kívántatik. Ezen állításnak igazsága ugyan már a fenntebbi példákból is eléggé kiviláglott, mind azon által lássuk még is különösebben. Hol az erőművek leginkább divatoznak, ott találtatik egyszersmind a kézműveseknek és napi bérből élőknek legnagyobb sokasága. Angliában 100 földművesre 200 nem földműves esik, míg a kevésbé kifejtett iparú és közlekedésű Franciaországban 100-ra csak 50 Olaszországban pedig nem több 31-nél. Ugyan csak Angliában 1770 óta különösen a szövéshez erőművek kezdtek alkalmaztatni és azóta időnként a szövőszékeken sok javítások tétettek, azon időben szövéssel 25 000–30 000 ember foglalatoskodott, most az újabb felszámítások után 1 200 000-től 1 400 000-ig. Az acélmetszésekről tízszerte több példányt lehet lenyomni mint sem a réztáblákról, mely miatt a metszők ezen találmánykor nagyon kezdének nyughatatlankodni, azonban a könyvárusok látván hogy kiadott könyveiket kevés költséggel felette csinosan kiékesítethetik, az acélmetszéssel ékesítést szinte minden nagy számmal eladható könyveknél el nem mulasztották, mely miatt a metsző munkák tízszeresen megszaporodtak. Sőt hogy az erőművekkel teljes Angliában a kézműveseknek a földművesek számához mért arányossága még mindig nevekedésben van, mind az alsó ház megbízottságának 1830-iki előterjesztéséből, mind az adószedő számadásokból, mind a kereskedő és műkészítő várasoknak az egész népesedéshez képest, egyebek felett sebes lépésekkel haladó szaporodásából nyilván kitetszik. Ezeken kívül, arra hogy erőművek után több ember élelem-keresetet találhasson, több körülményeknek, melyek már fenntebb előszámláltattak, nagy következésű behatása vagyon. így a szükséges erőműveknek készítéséhez ismét más meg más kézművesek kívántatnak, sőt gyakran gyárok állanak elő, melyek főképppen azoknak készítésével foglalatoskodnak, mint Angliában a gőzerőművekhez, lánchidakhoz, vasútakhoz, stb. szükséges vas készületek gyárai, hajóépítő intézetek stb. Nem különben a megszaporodott más nemű munkák ismét többeknek dologra alkalmazását teszik szükségessé; így Cornwallban midőn az érctöréshez törő malmok kezdtek használtatni, azok kik elébb ugyanazon munkát kalapácsokkal tették, minekutána ezen könnyítés következésében ugyan annyi költséggel sokkal több ércet lehető vala megtisztítani, egytől egyig azon helyben más nemű bányász munkáknál találtak alkalmazást.

Az erőművek használása és közlekedés könnyítése, a földművelést és általános termesztő ipart előmozdítja. A régi beszivárgott balvélemények maradványa némellyekben, hogy ál bölcseséggel mintha valami fontos különböztetést akarnának tenni, a nemzeteket, országokat, tartományokat termesztőkre és készítőkre (productivum et manufactoriale) osztják. Sehol sem reménylhetni a földművelés és termesztő erő egész kifejlését hol egyszersmind a készítő ipar, a közlekedés könnyűsége és népesedés elébbre nem halad. A nyers termékek készítetlen részeinek ide oda szállítása, melyeket elébb utóbb egymástól el kell választani, sok költségbe kerül s a mellett idő, munka hiába vész. Ott hol minden ember, vagy legalább a népességnek nagyobb része kiki a maga szükségére eleget termeszt s azzal beéri, semmi ok sincs hogy valaki rajta veszendő felesleget igyekezzék előállítani, annál fogva nem képzelhető a feleslegesnek szükségessel kicserélhetése vágya, nem lesz érezhetővé a kereskedés s a könnyebb közlekedés hiánya, nem fordítatik reá illendő gond, s mind a termesztés mind a műkészítés régi akadozó folyamatában marad. Ellenben hol a népesedés s kivált a kézművesek száma a földművesekéhez képest mindinkább szaporodik, ugyan ott, mivel mind élelmét, mind készítményeinek anyagát minden kézműves az anyaföld kebeléből veszi, többnek kell lenni a belső emésztésnek, mely a belső termesztő iparnak, mondhatni, egyedül egy legbiztosabb alapja. Vessük össze Britanniát Franciaországgal. Franciaországnak kiterjedése 27 440 francia négyszeg mérföld (lieu), Britanniáé 13 396, melynek még azonkívül Britanniában ⅓-ad része, Franciaországban ⅕-öd része haszonvehetetlen. Britanniában a népesedésnek ⅕-ödénél kevesebb, Franciaországban csaknem ⅘-öd része földbirtokos, még is Britannia ¼-ed résszel termeszt többet Franciaországnál. Különösebben B. Charles Dupin szerint: Angliában 7 511 682 földművelő és birtokos 21 millió hectarét mivel, s bevesz 2 681 150 000 frank tiszta hasznot, Franciaországban 19 621 000 földművelő és birtokos 41 millió hectarét s beveszen 1 344 703 000 frankot. Mivel tehát, ha Franciaországnak ugyanazon termesztő ereje volna mint Britanniának úgy annak (19 621 000 × 41 000 000 × 2 681 150 000) / (7 511 682 × 21 000 000) = 13 675 000 000 frankot kellene bevenni, az erőművekkel nagyobb kiterjedésben élő Angliának belső termesztő ipara úgy áll Franciaországéhoz képest mint 13675:1344 vagyis tizszerténél nagyobb.

A közlekedés könnyítése, és erőművek által dolgoztatás következésében olcsóbbá lett s megszaporodott mind nyers termékek mind készítmények nagyobb mennyisége, a külső kereskedést megindítja. Más körülményeket elhallgatván a külső kereskedésnek egyéb természeti akadályai nincsenek mint a sokba kerülő kivitel, és mind a termékeknek mind a készítményeknek szintén úgy sokba kerülő előállíthatása. Mind két akadály elhárítatik a számos emberek erejét felmúló s még is úgy szólván csak nem ingyen dolgozó erőművek használása és a közlekedés könnyítése által, annál fogva ezen tekintetből is, azon nemzet mely e két eszközöket jólétének előmozdítására leginkább használja t. i. az angol, még a más tartománybeli termékekből is maga számára tud hasznot és nyereséget hajtani. Az indiai pamut britt hajókon a fél földet bekerülve szállítatik a lancashiri gyárokba, melyekben elkészülve újra ugyan azokon, termő földére visszaküldetvén, ismét ugyan ott olcsóbban adatik el, mint az, melyet az erőművek hiával lévő bennföldi lakosok tudnak készíteni. A keletindiai Barda szigetekről nevezett kezkenők helyett, régóta glasgowiak divatoznak, s most mind a chinaiak mind a helybeliek azokkal élnek. Calcuttában a napszám csak heted része a britanniai napszámnak, még is az onnét Caliconak nevezett cicet a helybelieknek is már ma angol gyárok szolgáltatják. Nincs is egyéb módja a külső kereskedés megindításának, mint az, hogy valamely nemzet a legjobban keze ügyében eső készítményeit s termékeit minél olcsóbban és nagyobb mennyiségben hozhassa elő és szállíthassa ki, melyet egyedül könnyű közlekedés és nagy foganatú erőművek használásával lehet elérni. Azon nemzet pedig, mely termést csak a jó Isten ajándékából vár, készítményei körül a természeti s állati erőkhöz képest felette csekély, csupán emberi erejével bíbelődik, közlekedése könnyítésére s fenntartására minden lehető rendszeres gondot nem fordít, örökkön örökké a konkurencia ki nem állhatása, az alkalmatlan kereskedési helyezet, vám súlya, hitelbeli rendelkezések .... s több e félék ellen fog panaszkodni, holott ha szintén ezen akadályok közül az elhárítathatók elháríttatnának is, a tunyaságból s tehetetlenségből mindenkor az iparkodóbb nemzet húzna amannak kárával nyereséget, valamint mélyen a természet törvényében alapul, hogy az összetett elme- és testerőbeli igyekezetnek érdemlett jutalma legyen a restség és gondatlanság felett.

Erőművekkel csupán okoskodással együtt nem járó, kifejtett lelki s elmebeli tehetségeket és szabad akaratot kívánó munkákat lehet elvégeztetni: annak okáért egy részről az emberi felsőbb tehetségeknek alkalmazása munkálkodásunk köréből soha ki nem maradhat, más részről pedig annak becse az erőművek terjedező haszonvétele által mindinkább fölemelkedik. Legközelebb említettem hogy Calcuttában, a napi bér heted része a britanniainak, hasonló egybevetés talál helyet más tartományok között is a kifejtett szorgalom, közlekedés és erőművek divatozásának arányossága szerint. Londonban a legközelebb felzendült mesterlegények naponként 3½ forintot pengő pénzben kereshettek, s mivel bérük felebb emeltetését óhajtván dolgozásaikat megtagadták, könnyű vala a mestereknek a száraz földről annyi bérért örömest dolgozókat kapniok. De egyébként más adatokból is az jő ki, hogy a mint egy részről az erőművek tökéletesítésével a készítmények mindinkább olcsóbbakká lesznek, úgy más részről a munkabér vagy nem azon arányosságban száll alá, vagy megállapodik, vagy magasabbra hág. Bizonyos pamutfonó erőműnél Babbage előadása szerint 1810—1832-ig a munkások heti bére 26 shillingről 30-ra emelkedett

fel; ugyanazon értelemben fejezi ki magát az Edinburgh Review CXII, pag. 314 hogy noha azalatt a napszámok ingadozók voltak, még sem szállottak soha azon arányosságban alá, mint a termékek és készítmények árai, még azt is megjegyezvén hogy mivel a munkások az erőmű-szövőszékekhez feleségeiket s gyermekeiket is alkalmaztathatták, háznépük szűkségéhez képest több keresethez jutottak. Már a fentebbiekből pedig nyilván következik tapasztalási adatok után is következő állításomnak igazsága:

Az erőművek a dolgozó népnek valóságos áldásul vannak, s annak jobblétét eszközlik. Ugyanis ha már a fentebbiek szerint kétséget nem szenved a) hogy erőművek által a termékek és készítmények olcsóbbakká lesznek: b) hogy ugyan az erőművek szét terjedő használata következésében, hasonló nemű, vagy ugyanazon munkatételre szükséges foglalatosságoknál mindinkább több több emberi kezeknek kell mozgásba tétetniük; c) Hogy a napi bér azonban rendesen alább nem száll, sőt inkább emelkedik: ezen három körülményeknek összefüggéséből szükségképpen kell következni, hogy így mindig több több dolgozók mindig több több életjavaiban részesülhetnek, s a társasági körben valódilag boldogabbakká lehetnek. Mindezeknek pedig igen egyszerű és természetes oka ez, hogy minél többet készít, termeszt valamely társaság, s minél könnyebben közölheti egymással termékeit és készítményeit, annál több életjavaiban részesülhetnek annak egyes tagjai. „De Britannia példája ellenkezőt bizonyít — sehol sincs annyi szegény mint ott!” kiáltják némellyek. Talán inkább sehol sem annyira nyilvános és szembe tűnő a szegény mint ott, kellene mondaniok. Mi természetesb mint az, hogy miveletlenebb népeknél, hol a szegénységre semmi ügyelet nincs vagy kevés van, azok félre szegletekben elvonulva, látatlanul küzdjenek a vég Ínséggel, vagy szintén éhen veszszenek hazájok dicsőségére s annak bizonyságául, hogy Britanniának gazdagsága dacára is, az igaz jólét nálunk uralkodik. Csak hogy ám próbálnák meg ők is, közönséges pártfogással, intézetekkel, törvényekkel a maguk szegényeit rejtekhelyeikből kicsalogatni, s akkor a szegénység számát, mennyiségét, Ínségét egybe vetve hasonlítást tenni, meglátnék a próbatétel kik mellett állana. Mind eddig pedig, ha meggondoljuk, hogy Britannia a maga számára feleslegest termeszt, hogy legtöbb készítményei idegen országokban a föld egész kerekségén keresztül mindenfelé széjjel hordatnak, melyek tehát helyben nem lehetnek drágábbak mint kívül, még is a napszámosok bére nálok más nemzetekhez hasonlítva tetemesen nagyobb; hogy Britanniában akikötözést a kormány segíti elő, még is a szembetűnő kedvezéseknek is hasonlítva kevés sikere van, midőn más tartományok népei, többféle akadályok ellenére, önkényt jobb hazát kérnek és keresnek; hogy a népesedés, mely a jobblét érzésének csalhatatlan jele, a közelebb lefolyt 30 évek alatt, általánosan 52,5 procenttel, a nagyobb kereskedő városokban pedig 70től 140 procenttel nevekedett stb. lehetetlen a britanniai ínség és szükség siralmas voltának, sokak által oly fekete színekkel festett és panaszló jajgatásokkal leírt ábrázolatját, egészen, sőt csak távolról is hív előadásnak elismernünk.

Az iparnak és szorgalomnak már sokszor említett eszközei egyszersmind a polgári erényt ébresztik, és meggyökereztetik. Tapasztalásból tudjuk, hogy a legnagyobb összeköttetésekben levő gyárok, kereskedő házak s kereskedő nemzetek között lelhetni fel egyszersmind a legnagyobb simultságot, pontosságot, szolgálatbeli készséget, hitelt, az adott szó megtartását, a kötelezés teljes betöltését s általában mind azon nem annyira fényes, mint magához vonszó, az emberi nemzetet édes társasági kapcsolatba szorító szép tulajdonságokat, melyeket a polgári erény nevezete magába foglal. Minél több jót vesz az ember a társasági együttléteiből, annál inkább érezi annak becsét; az erényt jutalmazó haszon reménye sőt bizonyossága nagyobb ösztönül szolgál annak szeretésére s követésére mint ellenkező oldalról a büntető törvény fenyítékei és szigorúsága. A társasági jólétnek kölcsönös bizodalom lévén legfőbb alapja, azoknak, kik egymás között szüntelen tartó sok oldalú összeköttetésekben élnek, lehetetlen által nem látniok, hogy ön javok és boldogságok a másokéhoz van szorosan kapcsolva, hogy egymásnak kölcsönös segedelmével mehetnek elő céljaikban, s hogy a mások részvételét, viszonos részvétellel s kölcsönös szolgálatbeli készséggel kell

megérdemelniük; ellenben az olyan félrevonva élő, kinek az enyém s tied összeütközéseik felett, ritkán s kevés ideig tartó összejövetele lévén másokkal, haszonnal vétkezhetik, a nélkül hogy tette köztudatra jutván, vagy gyalázatot vonna becsületére, vagy reménylhető nyereségeit csonkítaná, hamar elhagyja magát a kísértő alkalmak ingerétől csábítatni. De különben is, ki nem fejlett nemzetnél ki hoz törvényeket, ki tartja fel azoknak erejét, s ki itél azok szerint? hanem ha éppen olyan ki nem fejlett törvényhozó test, éppen olyan kifejletlen közönséges gond, és éppen olyan kifejletlen bíróság. A törvény maga és a legjobb rendelkezések nem elégségesek erkölcsiséget hozni be, mert azokat ezerféleképpen játszsza ki az emberi ravaszkodás; a törvény holt betű a buta és tunya népnek, mely egyedül a mivelt emberiség kertében virágozhatik és gyümölcsözhetik.

Végre azt állítottam:

Hogy eleitől fogva munkálatainak könnyítésére feltalált eszközök segedelme által s közlekedésének könnyebbé tételével ment elébbre az emberi nemzet műveltségben mind ekkoráig; azt állítottam, hogy ezen úton kell neki ennek utána is elébbre menni, s hogy ugyan ezen úton járván, el kell ismét azon fő pontra jutnia, melyen a közép sorsnak több életjavaiban fognak részesülhetni, korunknak gazdagainál s hatalmasainál, valamint jelenleg a mivelt nemzetek közrendű polgárai több életjavaival élnek, mint a vad nemzetek fejedelmei. Nem célom az egész emberi nemzet kifejlését történetírási adatok szerint, különböző tartományokban és különböző évszakokon keresztül kísérni. Miként kezdett az emberi nem, minden egyes eszköz feltalálásával nagyobb jólétre fölverekedni, mi könnyítéseket hoztak be a vas és egyéb érc anyagok használásai, mennyire emelték fel a bölcsőjéből alig fejledező jobblétet a legegyügyübb eszközök, erőművek és találmányok, melyeket már ma figyelmünkre alig méltatunk. Ezek közül, az első egyszerű találmányokból csak egyet kettőt említsünk. A vas megkeményítve mind élesebbé tétethetik, mind pedig élességét tovább megtartja. Vegyük fel mind azon számtalan munkáknál melyeknél vágó vagy metsző vas eszközök használtatnak, a vasnak bizonyos tökéletességre vitt készítése és keményítése által, meggondolván, hogy jobb élű eszközökkel sokkal hamarébb lehet dolgozni, ezen kívül a keményített vas, élességét nem oly hamar veszti el mint a lágy, és így köszörülgetés miatt a munkálkodás mind untalan félbe nem szakasztatik, hogy összesen és együtt véve egy harmad részszel több művek készülhetnek el; a már eléggé megcáfolt hibás vélemény szerint azt kellene kihoznunk, hogy mivel élesített vas eszközök majd minden kézműveseknek kezeikben találtatnak, a vas keményítésének feltalálója azon igen nagy tömegnek harmad részét élelem keresetétől megfosztotta, holott ellenkezőképpen a józan ész és tapasztalás vezérlete után nyilván más igazság tűnik ki t. i. nem egyéb mint ez: hogy a vas keményítésének feltalálása által mind azon készítmények előállíthatása egy harmad részszel megkönnyítetett s ezen tekintetben a köz jólét egy harmad részszel elébbre mozdítatott. Más igen szembe tünő példája, hogy csekélynek látszó találmány által a munkatétel mennyire megkönnyebbíttessék, a kenőcs haszonvétele. Rondelet tapasztalása után ha 1080 fontot nyomó kő, egy deszka padlatra tétetett és egy másik padlaton tovább vonatott, kellett annak elébb vonhatására 606 font erő, ha pedig a két egymásra tett padlatok kenőcscsel simábbakká tétettek, 182 font, mely utóbbi szám minthogy az elsőnek csak három tized része, vagyis kevesebb egy harmad részénél, következik, hogy ugyanazon erő, mely bizonyos tehernek mozdítására egymásra fekvő fa lapoknak közbe jövetelével elégséges volt, a kenőcs használása által háromszorta nagyobb tehernek megmozditására elegendővé válik. Már ha itt is gondolóra vesszük a kenőcsnek közönségesen elterjedett használását, melynek segítségével alig van valami mozgásra indítandó erőmű vagy eszköz, hogy annak járása ne könnyítetnék, itt is azt kell állítanunk, hogy ha volna is a vizsgálat alá vett hibás állításban valami igaz, a mostani összetett szerkezetű találmányok létesítése, melyek legfeljebb is csak a mesterségeknek egyes ágaira hatnak, a munka becsének és mennyiségének nem oly nagy, sem nem oly hirtelen jövő leszállítását hozhatnák elő mint akar a vas megkeményítése akar a kenőcs feltalálása okozhatott volna. Mivel azonban a felhozott találmányoknak éppen nem káros, hanem szembetünőképen az emberi nemzet közönséges jólétére nézve igen hasznos befolyását kénytelenek vagyunk elismerni: inkább azt kell következtetnünk, hogy a mai egyes új találmányok haszna nem lehet oly szembetűnő és közönséges, mint volt az ipar első kifejlésében a legegyszerűbb és legáltalánosabb találmányoké. Hasonlóképpen Rondelet tapasztalásai szerint: ha a például felhozott 1080 font nehézség hengerekre téve vonatott, kellett ugyan ahhoz 34, ha pedig még a hengerekre felül helyheztetett deszka lapra téve vonatott, 28 font erő; azaz: aki legelébb a mozdítandó terhet hengerekre tétette, oly eszközt talált fel, melynek segedelmével öt annyi, aki pedig a kenőcsöt feltalálta, meg ismét ennél háromszorta nagyobb terhet képes vala megmozdítani, és tovább vinni. Egyébiránt, hogy többféle felvilágosításokkal hosszas ne legyek, csak ezen felhozott példákból is láthatni, hogy az ipar első kifejlése a legegyszerűbb találmányok és eszközök alkalmazásával, mely szapora lépésekkel haladhatott előre s azzal együtt az általános jobblét és bővelkedés. Tovább menvén mindenütt ügy találjuk, hogy a műveltség a tengerek s folyóvizek mentében, vagyis a közlekedésre s kereskedésre legalkalmasabb helyeken terjedett el és ment leginkább előre, mely a nemzetek műveltségének időnként magasabbra emelkedését figyelemmel vizsgáló olvasónak egy tekintettel azonnal szemébe tűnik. — A mi feltett állításomnak másik felét illeti, hogy ezen úton az emberi nemzet fel fog idővel verekedni azon pontra, melyen a közép sorsuak is több életjavaiban részesülhetnek, mint most a korunkban élő gazdagok és hatalmasok, ha kinek ezen állítás képtelennek tetszenék, vegye gondolóra azokat a véghetetlen erőket, melyek a természetben rejtekezve mind e mai napig használatlanul hevernek, sőt a helyett, hogy jól intézve a föld minden lakosaira áldást terjeszthetnének, mind eddig sok részben valóságos ártalmunkra vannak és ezerféle romlásoknak mindennapi kútfejei, nézze végig a nagy részint még az egész földön mindenütt rendbe szedetlen folyóvizek naponként pusztítással fenyegető áradásainak dagályait; vegye számba, mennyi milliókra menő károk történnek a kereskedő hajók gyakori elsüllyedései miatt, mennyit hátráltattatik a köz jólét a még alig gyermekségében létező rendszeres közlekedés helyre nem állítatása miatt; gondolja meg, hogy mind eddig a legtöbb készítményekkel az egész földet leginkább egy két nemzet gazdagította, hogy tudományukat s elméjöknek erejét a közjó előmozdításának ezen csalhatatlan pályáján mind eddig csak néhány nagy elmék jártatták; hogy a köz értelmesség és a nagyok s gazdagok pártfogása még ma is nagy részben kifejletlen, mely miatt a legszebb találmányoknak születésökben meg kell fojtatniok, s majd nem minden nevezetesebb találmányok csak több századok lefolyta után érleltethetnek meg a közönséges részvételre és elfogadásra: s akkor ítéljen részrehajlatlanul: mit kelljen nemünk jövendő boldogabb időszakától várni, midőn testi lelki törekvéseinknek célja nem ellenségesképpen egymás megrontására és boldogságának hátráltatására fog irányoztatni, midőn nem csak egyesek, hanem egész nemzetek fognak vetekedni egymással a közönséges nagy célnak elérésére, midőn erkölcsiség és tudomány fogja az összehangzó köz akaratot egyesíteni. Nem rekeszthetem be értekezésemet a nélkül, hogy ezen nézeteimnek bizonyítására a tudósok e tárgybeli véleményeik közül különösen az Edinburgh Review CXII darabjában 313 lapon olvasható sorokat eredetiképpen fel ne hozzam: „Those who investigate the history of the human race, who trace their slow and gradual progress from their lowest and most abject to their highest and most polished state, will find that it has always been accompanied and chiefly promoted by the invention and improvement of tools and engines. What, we ask, has falsified all the predictions of Hume and Smith, as to support without difficulty a load of taxes that would have crushed our fathers, as it would crush any other people? This wonderful result has not assuredly been owing to any peculiar sagacity on the part of our rulers, nor to the miserable quackery of sinking funds, custom-house regulations and such like devices. There cannot, indeed, be the shadow of a doubt that it is to be wholly ascribed to the stupendous discoveries of Hargraves, Arkwright, Watt, Wedgwood, Crompton, Cartwright, and a few others. These added so prodigiously to our capacities of production, that we went on rapidly increasing in population and wealth, notwithstanding an expenditure of blood and treasure unparalleled in the history of the world.” „Azok, kik az emberi sarj történetét nyomozzák, s annak lépcsőnkénti előmenetelét a legalacsonabb s megvetettebb állapottól fogva a legfelsőbb műveltségig kísérik, úgy fogják találni, hogy az mindig együtt járt, kiváltképpen előmozdíttatott az eszközök s erőművek feltalálásával s tökéletesítésével. Mi cáfolta meg, kérdjük Hume-nak s Smithnek a közönséges adósság nevekedése felöl tett jóslásait, s képesekké tesz bennünket erőlködés nélkül hordani oly tetemes adónak terhét, mely atyáinkat összezúzta volna s összezúzna minden más nemzetet? Ezen csudálatos következmény bizonyára nem tulajdoníttathatik az igazgatóság részéről valamely különös mély belátásnak, sem nem az enyésztö alapítványok nyomorú quackerkedéseinek, vámházak rendelkedéseinek s más hasonló intézményeknek. Nem támadhat ellenben árnyéka is a kétségnek a felöl, hogy azt egészen a Hargraves, Arkwright, Watt, Wedgwood, Crompton, Cartwright és más kevesek bámulandó találmányainak s fölfedezéseinek kell köszönnünk. Ezek emelték fel oly magos fokra termesztő tehetőségünket, hogy sebes léptekkel meheténk elő a népesedés és köz jólét terjeszkedésében, nem állván ellent vérünknek s kincseinknek a világ történeteiben példátlan tékozlása.”

GYŐRY SÁNDOR, földmérő, m. t. társ. r. tag.