Ellenzéki vélemény a devalvációról — A költségvetési vita második napja
A Ház csütörtöki ülését délután négy óra tíz perckor nyitotta meg Almásy László elnök. Az ülésen megjelent Imrédy Béla pénzügyminiszter, Lázár Andor igazságügyminiszter és Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter.
Lakatos Gyula beszélt elsőnek. Szerinte nem kívánatos, hogy a parlamenten belül pesszimistábbak legyünk, mint maga Royal Tyler. Nem osztja azok nézetét, akik túlzott pesszimizmussal ítélik meg a költségvetést. Helyesnek tartja, hogy Károlyi Gyula gróf két főelvéhez minden körülmények között ragaszkodott: a takarékosság végrehajtásához és a pengő tartásához. Imrédy túlzott óvatosságból nem követ el mulasztási bűncselekményeket. A társadalom teljesítőképessége tekintetében már elment a legvégső határig. Több adót nem szabad kivetni. A magyar nemzeti bruttójövedelem alig több mint két és fél milliárd, s erre van építve 1100 millió közületi költségvetés, plusz az adósságok tőketörlesztése és kamatja. Mindenesetre erősíteni kell a középosztályt, de föltétlenül csökkenteni kell a rá súlyosodó közterheket. Legelsősorban le kell faragni a társadalombiztosítás költségeit és ezt az intézményt vissza kell fejleszteni. A társadalombiztosítás körülbelül 100 millióval terheli az ipart, ez a teher az iparon keresztül közvetlenül kihat a mezőgazdaságra, így hát ezt a 100 milliót kell tekinteni a hírhedt agrárolló egyik okának. A takarékosságot az államnál rigorózusan véghez vittük, de nem hajtottuk végre az autonómiáknál, pedig egy 700 milliós állami költségvetésre nem szabad 350 milliós közületi költségvetést ráfektetni. Kifogásolta az egyházi adóknak közadók módjára való behajtását.
Farkasfalvy Farkas Géza: Hiszen az egyházak tartják el az állam helyett az iskolákat, meg a tanítókat is!
Lakatos Gyula ezután a pengő vásárlóerejét nem lehet már tovább csökkenteni, azonban igenis le kell csökkenteni az állami szervezetet, egyszerűsítenünk kell a közigazgatási területeinket, tehát az egész állami apparátust. Be kell vallani, hogy Magyarország nyugdíjterheit nem bírja és a nyugdíjak leszállítására föltétlenül szükség van. Takarékoskodni kell kultusztárcánál is. Indokolatlanul túl soknak tartja a négy, teljes fakultásokkal felruházott egyetem fenntartását. Teljesen felesleges a három jogakadémia, túl sok a humanista irányú középiskola is. Esetleg meg lehetne a kérdést úgy oldani, hogy ha az egyetemek fenntartása mellett döntünk is, több fakultást szüntessünk be s maradjanak csonkán ezek az intézmények egyelőre. Szerényebb igényű emberekét kell nevelnünk és nem szabad évenkint oly nagyszámú diplomát fiatalemberek kezébe adni.
Lakatos Gyula ezután a pengő vásárlóerejének színvonalon tartásával foglalkozott. A követett politikának elméleti szempontból lehettek hibái, a gyakorlati eredmények azonban igazolják ezt a politikát. Kérte a pénzügyminisztert, hogy tartson ki tovább is a kompenzációs megtérítés tekintetében követett politikája mellett. Tegnapi állásfoglalásában a parlament egyik pártja (és itt átmutat a kisgazdapártra) a közgazdasági csodadoktorok nyomába szegődött, akik folyton az inflációról beszélnek. Ezek azt állítják, hogy az inflációval egyenes arányban csökkennének adósságaink. Ebben van valami, de mi tudjuk, hogy a pénzeszközök szaporítása a szédületes drágulással elvesztené tulajdonképpeni célját, s csak óriási bajokat okozna. Külföldi adósságaink szempontjából az angol fontnak és a dollárnak értékcsökkenése kedvező tény, mert adósságaink leginkább ezekre a pénznemekre szólnak. Sajnos, ezek az értékcsökkenések még nem teszik a magyar közgazdaságot fizetőképessé. Az a benyomása, hogy a hitelező államok közvéleménye már teljesen tudatában van annak, hogy a kelet-európai államokban valamilyen mértékű adósságrendezés elkerülhetetlen. Külföldi hitelezőinkkel létesítendő egyezmény alapján lehetne hozzányúlni a gazdaadósságok nehéz kérdésének végleges rendezéséhez. Óvja a kormányt, hogy tovább menjen az adóvédelmi intézkedésekben. Nem szabad a gazdák egy töredéke kedvéért az egész gazdaközönség hitelét tönkretenni. Lehetetlen lesz ezt a kérdést a hitelezői jogok valamelyes csorbítása nélkül megoldani. A belföldi adósságokról szólva rámutatott arra, hogy a szerződések megtartása tovább nem óvható meg, és be kell vezetni itt a kommerciális kényszeregyezségi rendszert. Tehát az a fontos, hogy megoldjuk radikális intézkedésekkel az adósságok kérdését, de mindenesetre óvakodni kell az inflációtól. A kisgazdapárt néhány jelenlévő képviselője nagy lármával fogadta ezt a kijelentést. Azoknak, akik a mai helyzetbe kényszerítettek bennünket, vagy finanszírozniuk kellene legalábbis időnként, amikor államcsődhelyzetek állnak elő, vagy pedig újabb szerződésekkel az életképesség lehetőségeit kell nyújtaniuk számunkra, különben Európának ez a része állandó viharsarok marad.
A küszöbön álló londoni világgazdasági konferencia kérdéseivel foglalkozva hangsúlyozta, hogy Magyarország itt érdemleges és szép szerepet játszhatna, és jól tenné, ha a kezdeményezéstől nem riadna vissza. Javasolnunk kellene a búzakérdésnek nemzetközi egyezmény útján történő sürgős megoldását. Követelnünk kellene a magyar mezőgazdasági termények akceptábilis áron való elhelyezésének lehetővé tételét, esetleg oly kereskedelempolitikával, amely különböző preferenciák útján az európai piacokat organikus egységgé kapcsolja. Végül ajánlanunk kellene a háború után felvett adósságok csökkentését, tekintettel a megváltozott helyzetre. Úgy látja, hogy ha ezekkel a kérdésekkel a világ nyilvánossága elé jövünk, a revízió ügyét is hathatósan szolgáljuk. A költségvetést elfogadja.
Kié a pénzügyminiszter?
Rassay Károly beszédének elején hangsúlyozza, hogy sohasem volt olyan nagy szükség a nemzeti összefogásra, mint ma. Elismeréssel adózik a kormány külpolitikájának. A miniszterelnök saját múltjának nyomása ellenére távol tartotta magát a szélsőségektől. A kormány passzivitása a német eseményekkel szemben ellensúlyozta azt a hangulatot, amit a kormányra lépése keltett. Amennyire kész elismerni, hogy a kormányzat külpolitikai szempontból az elmúlt félév alatt semmi kifogásolnivalót nem hagyott maga után, nem tudja ilyen elismeréssel fogadni a kormány belső és gazdasági politikáját. A költségvetésnek kifejezésre kellett volna juttatnia, hogy a kormány likvidálja azt a nagy, homokra épített intézményt, amelyet 1931-ben a magyar államnak írtunk. A kormánypárttól nem szabad rossz néven venni, ha az ellenzék most is kételkedik a költségvetés realitásában, hiszen az előző kormányok éveken át költségvetésekkel jöttek a Ház elé. Örömmel látja, hogy a pénzügyminiszter igen sok olyat végrehajtott, amit az ellenzék követelt.
Friedrich István: Tulajdonképpen a mi pénzügyminiszterünk. (Derültség.)
Rassay Károly: A csökkentés azonban nem történt addig a mértékig, amely az ország teherviselő képességével összhangban állna. Ha a közterheket hozzászámítjuk a szociális terhekhez, az egyházi adót, a bolettát, ami külön teher, akkor azt látjuk, hogy a magyar nemzeti jövedelem ezeket a terheket nem bírhatja el. Kétségtelen, hogy csak a szervezet átalakítása hozhatna lényeges eredményt. Itt van a nyugdíjak kérdése. Azt mondják, hogy a trianoni nyugdíjterhek nyomják az országot. Valóban, ezek a terhek nyomják az országot, azonban a mi hibánk, hogy elvállaltuk őket, anélkül, hogy viszontkedvezményeket kaptunk volna. Ellene van egy generális nyugdíjleszállításnak, azonban helyesnek tartaná, hogyha elvonnák a nyugdíjat olyanoktól, akiknek életstandardja bizonyos mértéken felül van. Nem tudja elképzelni, hogy a Collegium Hungaricumok csak 120 000 pengőbe kerülnek. A londoni konferenciához nem fűz sok reményt. Nem hiszi, hogy olyan határozatokat hozna ez a konferencia, amelyek a mi agrárválságunkat megoldanák. Foglalkozik Tyler három kedvező megállapításával, amely szerint a kivitelünk 11 százalékkal emelkedett és olyan piacokra is elért, ahová eddig nem, valamint azzal a megállapítással, hogy a mezőgazdasági áraknál árnyalati emelkedés, az ipari áraknál pedig árnyalati esés tapasztalható, és így az agrárolló szárai összecsukódó tendenciát mutatnak. Csak az első megállapítást tudja a magáévá tenni, ami valóban kedvező jelenség. Egyébként a gazdasági élet összezsugorodása tovább tart. Ez annyival inkább is aggasztó, mivel a tőlünk nyugatabbra fekvő államoknál már látszanak a javulás jelei. Szerinte az állami intervencionizmus hosszabbította meg a gazdasági válság tartamát. A devalváció sem célravezető, sem igazságos nem lenne. Az egyetlen járható út egy kényszerrendszabályokkal történő hatósági intézkedés, egy kiszélesített általános kényszeregyezségi eljáráshoz hasonló eljárás. Az adósokat egyedileg kell elbírálni, csak így lehet kiküszöbölni az igazságtalanságokat.
Bethlen István gróf ebben a pillanatban fekete selyemkendővel felkötött karral megjelenik a terem középső bejáratánál, majd helyet foglal a középső padon Putnoky Móric háznagy mellett. Általános figyelmet kelt és többen odasietnek, hogy üdvözöljék.
Rassay Károly ezután a nemzeti összefogásról beszélt. Ezek a problémák sokkal súlyosabbak, semhogy egy párt elvállalná a felelősséget. Hosszan fejtegeti, hogy mi az igazi nemzeti öncélúság.
Jánossy Gábor: Történelmi Magyarország függetlenség!
Rassay Károly mosolyogva mondja Jánossynak: Bevallom, rövidebben van megfogalmazva. Wolff Károly tegnapi kijelentéseivel foglalkozik ezután, aki szerinte úgy értelmezi a keresztény nemzeti öncélúságot, hogy a keresztényeknek birtokba kell venni a kereskedelmet és ipart.
Petrovácz Gyula, Müller Antal: Úgy van! Azt akarjuk!
Rassay Károly ezután egy szélesebb nemzeti összefogást sürget. A költségvetést nem fogadja el.