Ellenzéki vélemény a devalvációról — A költségvetési vita második napja
A Ház csütörtöki ülését délután négy óra tíz perckor nyitotta meg Almásy László elnök. Az ülésen megjelent Imrédy Béla pénzügyminiszter, Lázár Andor igazságügyminiszter és Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter.
Lakatos Gyula beszélt elsőnek. Szerinte nem kívánatos, hogy a parlamenten belül pesszimizmussal ítélik meg a költségvetést. Helyesnek tartja, hogy Károlyi Gyula gróf főelvéhez minden körülmények között ragaszkodott: a takarékosság végrehajtásához és a pengő tartásához. Imrédy túlzott óvatosságból nem követ el mulasztási bűncselekményeket. A társadalom teljesítőképessége tekintetében már elment a legvégső határig. Több adót nem szabad kivetni. A magyar nemzeti bruttójövedelem alig több, mint két és félmilliárd s erre van építve 1100 millió közületi költségvetés, plusz az adósságok tőketörlesztése és kamatja. Mindenesetre erősíteni kell a középosztályt, de föltétlenül csökkenteni kell a rásulyosodó közterheket. Legelsősorban le kell faragni a társadalombiztosítás költségeit és ezt az intézményt vissza kell fejleszteni. A társadalombiztosítás körülbelül 100 millióval terheli az ipart, ez a teher az iparon keresztül közvetlenül kihat a mezőgazdaságra, így hát ezt a 100 milliót kell tekinteni a hírhedt agrárolló egyik okának. A takarékosságot az államnál rigorózusan véghez vitték, de nem hajtották végre az autonomiáknál, pedig egy 700 milliós állami költségvetésre nem szabad 350 milliós közületi költségvetést ráfektetni. Kifogásolta az egyházi adóknak közadók módjára való behajtását.
Farkasfalvy Farkas Géza: Hiszen azokat tartják el az állam helyett az iskolákat, meg a tanítókat is!
Lakatos Gyula ezután a pengő vásárlóerejét nem lehet már tovább csökkenteni, azonban igenis le kell csökkenteni az állami szervezetet, egyszerűsítenünk kell a közigazgatási területeinket, tehát az egész állami apparátust. Be kell vallani, hogy Magyarország nyugdíjterheit nem bírja és a nyugdíjak leszállítására föltétlenül szükség van. Takarékoskodni kell kultusztárcánál is. Indokolatlanul tulsoknak tartja a négy, teljes fakultásokkal felruházott egyetem fentartását. Teljesen felesleges a három jogakadémia, tulsok a humanista irányu középiskola is. Esetleg meg lehetne a kérdést ugy oldani, hogy ha az egyetemek fentartása mellett döntünk is, több fakultást szüntessünk be s maradjanak csonkán ezek az intézmények egyelőre. Szerényebb igényü emberekét kell nevelnünk és nem szabad évenkint oly nagyszámu diplomát fiatalemberek kezébe adni.
Lakatos Gyula ezután a pengő vásárlóerejének színvonalon tartásával foglalkozott. A követett politikának elméleti szempontból lehettek hibái, a gyakorlati eredmények azonban igazolják ezt a politikát. Kérte a pénzügyminisztert, hogy tartson ki tovább is a kompenzációs megtérítés tekintetében követett politikája mellett. Tegnapi állásfoglalásában a parlament egyik pártja (és itt átmutat a kisgazdapártra) a közgazdasági csodadoktorok nyomába szegődött, akik folyton az inflációról beszélnek. Ezek azt állítják, hogy az infláció egyenes arányban csökkennének adósságaink. Ebben van valami, de mi tudjuk, hogy a pénzeszközök szaporítása a szédületes drágulással elvesztené tulajdonképpeni célját s csak óriási bajokat okozna. Külföldi adósságaink szempontjából az angol fontnak és a dollárnak értékcsökkenése kedvező tény, mert adósságaink leginkább ezekre a pénznemekre szólnak. Sajnos, ezek az értékcsökkenések még nem teszik a magyar közgazdaságot fizetőképessé. Az a benyomása, hogy a hitelező államok közvéleménye már jelesen tudatában van annak, hogy a kelet-európai államokban valamilyen mértékű adósrendezés elkerülhetetlen. Külföldi hitelezőinkkel létesítendő egyezmény alapján lehetne hozzányúlni a gazdaadósságok nehéz kérdésének végleges rendezéséhez. Óvja a kormányt, hogy tovább menjen az adóvédelmi intézkedéseken. Nem szabad a gazdák egy töredéke kedvéért az egész gazdaközönség hitelét tönkretenni. Lehetetlen lesz ezt a kérdést a hitelezői jogok valamelyes csorbítása nélkül megoldani. A belföldi adósságokról szólva, rámutatott arra, hogy a szerződések megtartása tovább nem óvható meg és be kell vezetni itt a kommerciális kényszeregyezségi rendszert. Tehát az a fontos, hogy megoldjuk racionális intézkedéssel az adósságok kérdését, de mindenesetre óvakodni kell az inflációtól. A kisgazdapárt néhány jelenlévő képviselője nagy lármával fogadta ezt a kijelentést. Azokat, akik a mai helyzetbe kényszerítettek bennünket, vagy finanszírozniuk kellene adósságainkat is, legalábbis időnként, amikor államcsőd hozta helyzetek állnak elő, vagy pedig újabb szerződésekkel az életképesség lehetőségeit kell nyújtaniuk számunkra, különben Európának e része állandó viharsarok marad.
A küszöbön álló londoni világgazdasági konferencia kérdésével foglalkozva, hangsulyozta, hogy Magyarország itt érdemleges és kezdeményező szerepet játszhatna és jól tenné, ha a kölcsönös búza-kérdésnek nemzetközi egyezség szerint történő sürgős rendezését. Követeli a kormánytól a magyar mezőgazdaság terményeinek akceptábilis áron való elhelyezésének intézését, esetleg oly kereskedelempolitikai intézkedéseket, amely különböző preferenciák utján a magyar terményeknek piacot biztosítva, a revízió ügyét is hathatósan szolgáljuk. A költségvetést elfogadja.
Kié a pénzügyminiszter?
Rassay Károly beszédének elején hangsúlyozza, hogy sohasem volt olyan nagy szükség a nemzeti összefogásra, mint ma. Elismeréssel adózik a kormány külpolitikájának. A miniszterelnök saját múltjának nyomása ellenére távol tartotta magát a szélsőségektől. A német eseményekkel kapcsolatos magatartása, a kormány passzivitása a németekkel szemben ellensúlyozta azt a hangulatot, amit a kormánylépése keltett. Amennyire kész elismerni, hogy a kormányzat külpolitikai szempontból az elmúlt félév alatt semmi kifogásolnivalót nem hagyott maga után, nem tudja ilyen elismeréssel fogadni a kormány belső és gazdasági politikáját. A költségvetésnek kifejezésre kellett volna juttatnia, hogy a kormány likvidálja a nagy, homokra épített intézményt, amelyet 1931-ben a magyar államnak írtunk. A kormánypárttól nem szabad rossz néven venni, ha az ellenzék most is kételkedik a költségvetés realitásában, hiszen az előző kormányok éveken át költségvetésekkel jöttek a Ház elé. Örömmel látja, hogy a pénzügyminiszter igen sok olyat végrehajtott, amit az ellenzék követelt.
Friedrich István: Tulajdonképpen a mi pénzügyminiszterünk. (Derültség.)
Rassay Károly: A csökkentés azonban nem történt addig a mértékig, amely az ország teherviselő képességével összhangban állna. Ha a közterheket hozzászámítjuk a szociális terhekhez, az egyházi adót, a bolettát, ami külön teher, akkor azt látjuk, hogy a magyar nemzeti jövedelem ezeket a terheket nem bírhatja el. Kétségtelen, hogy csak a szervezet átalakítása hozhatna lényeges eredményt. Itt van a nyugdíjak kérdése. A trianoni nyugdíjterhek nyomasztják az országot. Valóban, ezek a terhek nyomják az országot, azonban a mi hibánk, hogy elvállaltuk őket, anélkül, hogy viszonzásul valamit kaptunk volna. Ellene van egy generális nyugdíjleszállításnak, azonban helyesnek tartaná, hogyha elvonnák a nyugdíjat olyanoktól, akiknek életstandardja bizonyos mértéken felül van. Nem tudja elképzelni, hogy a Collegium Hungaricumok csak 120 000 pengőbe kerülnek. A londoni konferenciához nem fűz sok reményt. Nem hiszi, hogy olyan határozatokat hozna ez a konferencia, amelyek a mi válságunkat megoldanák. Foglalkozik Tyler három kedvező megállapításával, amely szerint a kivitelünk 11 százalékkal emelkedett és olyan piacokra is elért, ahová eddig nem, valamint azzal a megállapítással, hogy a mezőgazdasági áraknál árnyalati emelkedés, az ipari áraknál pedig árnyalati esés tapasztalható és így az olló összecsukódó tendenciát mutat. Csak az első megállapítást tudja a magáévá tenni, ami valóban kedvező jelenség. Egyébként a gazdasági élet összesugorodása tovább tart. Ez annyival inkább szomorító, mivel a tőlünk nyugatabbra fekvő államoknál már látszanak a javulás jelei. Szerinte az állami intervencionizmus hosszabbította meg a gazdasági válság tartamát. A devalváció sem célravezető, sem igazságos lenne. Nem egyetlen járható út egy kényszerrendszabályokkal történő hatósági intézkedés, a kiszélesített általános kényszeregyezséghez hasonló eljárás.
Bethlen István gróf ebben a pillanatban felkötött karral, fekete selyemkendővel átkötött karral megjelenik a terem korlátjánál, majd helyet foglal a Putnoky Móric háznagy mellett. Megjelenése figyelmet kelt és többen odasietnek, hogy üdvözöljék.
Rassay Károly ezután a nemzeti összefogásról beszélt. Ezek a problémák sokkal mélyebbek, semhogy egy párt felelősséget vállalhatna értük. Hosszan fejtegeti, hogy mi az igazi nemzeti öncélúság.
Jánossy Gábor: Történelmi függetlenség!
Rassay Károly mosolyogva mondja Jánossynak: Bevallom, rövidebben megfogalmazva. Wolff Károly tegnapi kijelentéseivel foglalkozik ezután, aki szerinte tulszigoruan értelmezi a keresztény nemzeti öncélut, amikor a keresztényeknek birtokba kell venni a kereskedelmet és ipart.
Petrovácz Gyula, Müller Antal: Azt akarjuk!
Rassay Károly ezután egy szélesebb nemzeti összefogást sürget. A költségvetést nem fogadja el.
