Néhány szó a' socialismusról

Olvastatott a' m. academia' heti ülésében, dec. 19. 1842.

Svave mari magno, turbantibus aequora ventis, Ex terra magnum alterius spectare laborem. Lucretius.

„Ha azonban a' honi műszorgalom' elevenítése iránt ébredett buzgalom, 's a' felebb kifejtett nem épen remény nélküli conjuncturák daczára, Magyarország' sorsa az volna, hogy jövendőben is a' kereskedő és iparüző nemzetek' sorában aláarendelt polczot foglalna el; még azon kérdésünk maradna, ha valljon az ipar és kereskedés' igen nagy virágzása csupán jólétnek, 's nem nyomornak 's romlásnak is csiráit hordja-e magában? — A' jelennel hadd kérkedjenek 's magas állásukról hadd nézzenek le minket szánakozólag a' nyugatnak dús gyáró 's kereskedő nemzetei, de a' jövendőnek nincs okuk magukat elbízniok, a' Nemesis e' dőlyfét súlyos adósságot talála tölük behajtani! Való, hogy nálunk az ipar' emelkedésének legtöbb föltételei hiányzanak, nálunk a' dolgozó osztály még nem bir minden őt illető politicai és socialis jogokkal, de viszont biztosítva van legalább existentiája 's hazánk ment, 's reménlhető, hogy még sokáig ment fog maradni a' proletariatusnak, 's az ezt nyomon követő pauperismusnak rákfenéjétől, melly Európa' nyugati statusai' jólétének gyökerét rágja. Előre látható, hogy ezekben elébb utóbb zivataruak kell kitörni, mellynek első jelei már Anglia gyármunkásainak lázongásaiban mutatkoznak. Harcz fog támadni a' lakosok' külön osztályai közt, nem, mint eddig, politicai jogokért, engedményekért, nem egy vagy más nyelv' 's nemzetiség' supremátiajáért, hanem szomorúbb, nem-lovagias halálos harcz a' mindennapi kenyérért, a' megélhetés' —

a' jóllakhatás' jogáért: harcz, melly a' polgári társaság' eddigi alapját, a' személyes tulajdont, kérdésbe veendi. A' birtokon és birtoktalan osztályok' különböző érdekeinek méltányos kiegyenlitése, ezen a' jövendőre nézve mindezeknél fontosabb társadalmi probléma, mellynek megoldására socialisták és communisták emberteli úton eddig hiában keresték, végre gyakorlati úton meg fog fejtetni, de drága tapasztalások' árán. Magyarországnak talán, kárpótlásul a' jelen nélkülözésekért, azon szerencse fog jutni, hogy ez idegen tapasztalásoknál jókor hasznára fordithassa, 's az érintett socialis kérdés' megoldását készen találja, mielőtt ez még saját kebelében feltámadna.‟

Ezeket mondám más helyen, egy német nyelven írt czikkemben, hol hazánk' jóllétének egyéb akadályai között, kereskedési és iparviszonyainak mostoha állását fejtegetém¹. Sokoldalú hátramaradásaink közől pedig, úgy találtam, épen ezen műipari és kereskedési fejletlenségünk az, melly a' dolgok' rendes folyamata mellett legnehezebben volna orvosolható; mert csakugyan alig képzelhető, miként sikerülhetne hazánkban, annyi nem csak magunkban, de kivülünk is fekvő akadályok ellenében, a' százados úton elmulasztottakat egyhamar helyrehozni, és a' nemzetek' iparüzéi és kereskedési versenyfutásában a' már annyira előre haladtakat valaha utólérni. De ezen versenypálya nem nyúlhat végtelenre, az elébb utóbb egy örvény' széléhez vezet, hol annál, ki oda ért, bár megállapodnia vagy visszafordulnia lehetne, de ő abba mind ujabb meredsége, mind vetélytársainak tolongása vajmi könnyen sodorják! Az európai nyugat nemzetei, mellyeknek gazdagságát 's hatalmát gyakran olly irigy szemmel nézzük, közel állanak ez örvényhez. Ez irigylett gazdagság és hatalom' fényes épülete a' tömegek' nyomorúságán és szenvedésein nyugszik (akaratom ellen mi keserü gúny rí itt e' szóból) nyomorúságon, melly annál kínzóbb és lázasztóbb, mert közel szomszédai a' bőség, 's a' pazar fényüzés, a' munkás osztály' verítékének 's nélkülözésének csábitó, de rá nézve tantalusi gyümölcsei². E' gondolat vigasztaló lehetne a' magyar hazának, 's ezt joggal magára alkalmazhatná e' tekintetben Lucretiusnak e' czikkely

elejébe tüzött szavait, ha ezekben olly önző és érzéketlen káröröm nem feküdnék, 's ha olly igen szomorító nem volna minden emberbarátra nézve, nem csak az inségnek ama' roppant öszvege, melly civilisatiónk' külfénye alatt rejlik, hanem még inkább ama' vészterhes jövendő, melly az emberfaj' nagy részét várja 's a' polgárisodás' gyomjaival együtt annak legnemesebb gyümölcseit is kiirtással fenyegeti.

E' közel veszélynek elháríthatására módokat keresni, egy idő óta sok gondolkodó fő' elmélkedéseinek tárgya lőn Angol-, Német-, de leginkább Francziaországban. Terveztetik és javaslataik a' szerint különböznek, a' mint vagy egy, vagy más okban látják a' bajnak kútfejét. Angliában a' dolgozó osztály szegénysége legszembeötlőbb lévén, már azon kiáltó ellentét miatt is, mellyben a' szerencsésb osztályok' gazdagságához áll, ott a' közgazdasági irók már e' század' elején megkisérték okainak kifürkészését 's orvoslási javaslataikat. Malthus³ e' nyomorúság' kútfejét egyedül a' szerfeletti népességben keresvén, mellyen szerinte gyökeresen csak a' természet segíthet és segíteni szokott is, járvány-nyavalyák, éhség, háborúk, lázadások, 's magának ez inségnek pusztításai által; a' status' részéről szelídebb gyógyszerek gyanánt a' kivándorlás' könnyebbítését, és a' szegények' házasságainak meggátlását ajánlja, nem tekintvén amannak a' baj' nagyságához képest elégtelenségét, emennek pedig, mondhatni, erkölcstelenségét, kegyetlenségét, melly az embernek csak azért, mert szegény, elfojtani akarná a' természet által minden élő lénybe oltott ösztönüket. Mind a' mellett Malthusnak követője sok volt, sőt egy németországi tudós Weinhold még annyira is ment, hogy a' szegény osztálybeliek' szaporodásának akadályozására azoknak infibulatio által nemzésre alkalmatlanokká tételét hozta javaslatba; de ez embertelen és bakóhoz méltó ötlet a' tudós világban érdemlett gúnynyal fogadtatott.

Mások ellenben nem a' népszámban, hanem a' társadalmi és iparviszonyok' változásában keresték a' nyomor' növekedésének alapokát; nevezetesen a' testületi szellemnek elenyésztében, melly ha bár visszaéléseket okozott is, még is az embereknek legalább az egy testületbe tartozókat, szorosban füzé egymáshoz, továbbá a' kézmüves gyármunkával, 's ez utóbbinál is az embereknek 's erőnek gépekkel fölcserélésében; végre a' concurrentia' korlátlan szabadságában, mellynél fogva a' gyártulajdonosok mintegy kényszerít-

4*

vék, olcsó kiállíthatás végett a' munkabért, mennyire csak lehet, lenyomni.

Kik ezen körülményeknek tulajdonítják a' pauperismus' félelmes terjedését, orvoslatát ismét különböző utakon keresik. Némellyek a' régi socialis állapotokat akarnák visszaidézni⁴, az eltörölt czéheket, kiváltságos testületeket, hübéri viszonyokat helyre állítani. Nyomorú orvosok, kik szegénységet szolgaság által vélnek gyógyíthatni, az éhezőnek kenyérrel együtt bilincset és rabigát akarván adni. Egyébiránt ezek, úgy látszik, elfelejtik, hogy nyomorúság elég volt az általok magasztalt korban is, azon körülményeket pedig, mellyek azt akkor némileg enyhítették, a' gyérebb népességet, az egyedek' korlátoltabb vágyait és szükségeit, ama' talán boldog együgyüséget, melly a' szolgaság és szegénység' terhét, jobbat nem ismerve, mint másolhatatlan sorsot, belső megnyugvással elviselte, a' régi intézvényekkel együtt vissza nem büvölheti. Más részről a' tökélyesedett gyártási módszereket visszavinni a' kézmüvek eredeti durvaságára, megsemmisíteni a' tudomány és mechanica' legszebb találmányait vandalus terv 's kivihetőségét hinni gyermeki ábránd.

Mások a' fennálló iparrendszert nem akarván bántani, sem annak a' megkezdett úton kifejlését gátolni, a' dolgozó osztály' szenvedésein philanthropicus intézetek és egyesületek által akarnak segíteni, nevezetesen az iskolák és fogházak' javítása, takarékpénztárak, mértékletességi egyesületek, országszerte 's kivüli gyarmatosítás, szegény ápoló 's dolgoztató intézetek által. Igen üdvös, hasznos és szükséges rendszabályok ott, hol, mint például hazánkban, a' márol holnapra élők 's minden biztos jövedelemalapban szűkölködők' osztálya az összes népességnek még csekély töredékét teszi, 's hol a' szegénység többnyire nem a' keresetmódok hiányából, hanem gondatlanság, tudatlanságból, henyeségből származik. De hol, mint Angliában 's Francziaországban a' proletariusoknak serge a' lakosoknak roppant többségét teszi, hol a' tenyere után élő munkás legjobb akarata mellett is munkát vagy épen nem, vagy olly csekély bérért talál, hogy alig elegendő táplálatára, nem hogy belőle egy kis tőkét takaríthatna, mellyre jobb napok 's egy biztosb jövendő' reményét építhesse, ott illy intézkedések 's rendszabályok a' bajok' tengerében, mint néhány csepp, hatás nélkül vesznek el.

Mind ezektől tetemesen különböznek azok, kik a' pauperismus'

orvoslását nem csak a' fennálló iparrendszernek, hanem az egész társadalmi szerkezetnek is megváltoztatása által hiszik egyedül eszközölhetőnek. Ezek, minthogy általok a' polgári társaság gyökeres átalakítása czéloztatik, socialistáknak neveztetnek, és szinte több felekezetekre oszlanak, mellyek közől, a' gyengébb árnyékalatokat mellőzve, legnevezetesbek a' st. simonisták és a' fourieristák Francziaországban, 's az owenisták Angliában. Tanaiknak azon felforgató iránya miatt, miszerint nem csak az eddigi birtokviszonyokat megmásítani, a' házasságot 's családi életet felbontani, de még uj vallást is behozni kivánnak, üldözteknek, sok túlzó és képtelen ábrándjaik miatt, mellyekbe tévelyedtek, még gyakrabban gúnynak tárgyai lettek; így történt, hogy azzal együtt, mi bennük káros vagy haszontalan, az általok kifejtett néhány helyesb és épebb eszme is félrevettetett. De bármint vélekedjünk e' társadalmi rendszerek' becséről, ismerésök minden esetre érdekes már csak azért is, mert, mint Thiers helyesen mondá, századunknak kórjelei, talán előjelei egy többé vagy kevesebbé erőszakos crisisnek, melly a' nyugati népek' beteg socialis testének gyógyulását eszközlendi. Azokat tehát rövid vázolatban meg fogom ismertetni az olvasóval, bővebb értesülést keresőket Stein L. tanárnak itt alább idézett, ez évben megjelent terjedelmes és részletekben gazdag munkájára utasítván, hol együtt és philosophiai lélekkel előadva találandnak mindent, mi a' socialismus' tanaira, történetére 's legnevezetesb embereire nézve tudásra méltó. E' mellett a' socialisticus elvek' összeállításában nagy hasznát vettem egy szinte alább idézett, névtelenül megjelent, de Listnek tulajdonított értekezésnek, melly e' rendszereknek statusgazdasági oldalaira fordítja fő figyelmét, mi hely 's idő' szüke, de még egyéb okok miatt is, nekem is szándékom⁵.

A' saint simonismus, mint tudva van, új vallást, új status-szerkezetet és új népgazdasági rendszert tervezett; a' két első mellőzve, csak ez utóbbi fogom fejtegetni. A' most fennálló rendszerben St. Simon' követői két gyökeres hibát látnak, és pedig 1ör, szerintök az emberek' henyélő és munkás osztályra szakadnak, amazokba sorozzák a' földbirtokosokat és tőkepénzeseket, kik a' munkás osztály' tagjainak kölcsön adott földért vagy pénzért, azoktól mint

haszonbérlők-, napszámosok vagy gyármunkásoktól a' lehető legkisebb áron lehető legtöbb munkát 's hasznot követelnek. 2or, a' dolgozó osztály' szabad concurrentiájában, mi emnek kebelében szüntelen háborút támaszt; kölcsönös segedelem helyett a' munkások kénytelenségből egymást nyomván.

E' két bajon három gyökeres rendszabálylyal kivánnak segíteni: 1. A' henyélő osztály' megszüntetésével az örökösödési jog és a' politicai kiváltságok' eltörlése által. Az örökösödést, a' fennálló szokások' kimélése tekintetéből, csak fokonként akarják eltörülni az oldalágak' kizárásával, 's az egyenes örökbeszállásnak felette nagy adóval terheltetése; az ekképen úr nélkül maradó birtok a' status' tulajdona által lenne. A' politicai jogokat pedig, míg a' jelen status-szerkezet áll, kirekesztőleg a' munkás osztályra átruházni, a' saint simonisticus kormányrendszer' behozatalával azonban egy tudósokból 's művészekből álló úgy nevezett papi hierarchiában összpontosítani kivánják. A' 2d. förendszabály a' munkásoknak tehetségeik szerinti osztályozása. E' czélra szükségesnek tartatik a' gyermekeknek nyilvános együtt neveltetése. Az uralkodó papi osztályt illeti azon jog mindenkinek neveltetése alatt kitünő tehetsége szerint munkakört kijelelni; 's az arra megkivántató földbirtokot vagy tőkét, rendszerint élete' fogytáig használandót, általadni. A' javaknak e' felosztása az egész statusra elterjedő bankrendszer által volna eszközlendő. A' 3dik lényeges feltétel abban áll, hogy mindenki tehetségeihez 's érdemeihez illő jutalmat nyerjen. E' czélra a' papi hierarchia a' concurrentiát szabályozva, minden munkanemhez csak épen a' körülmények által szorosan megkivánt számú egyedet állít az épen szükséges tőkealappal, 's ha még is kisülne, hogy hasonló tehetség és érdem mellett a' körülmények' történetes különbsége miatt az egyik többet nyerne a' másiknál, a' felesleg-nyereség amattól elvétetnék, vagy az utóbbinak nem fedezett szükségeit pótolja. A' munkára tehetetlen véneknél a' rájok bizva volt tőke visszavétetik, 's helyette holtig tartó élelmet nyernek, melly a' munkásoktól keresetök' aránya szerint begyüjtött alapból fedeztetik.

Ha, nem tekintjük is e' tanoknak jogot 's erkölcsöt sértő irányát 's politicai veszélyességét, mi a' franczia kormány általi üldöztetésökre adott alkalmat, status-gazdasági tekintetben is annyi képtelenséget foglalnak magokban, minőt férfiaktól, kik a' jelen állapot' hiányainak birálatában olly éles elmét mutattak, orvoslati javaslataikban várni alig lehetett, kivált minthogy ők nem foltozgatni 's javítgatni, hanem az egész társaságot újra szerkeszteni készültek.

Képzelhetni-e, hogy a' tudósok 's művészek, vagy szerintök papok' hierarchiája, mellynek a' saint simonisták olly korlátlan és zsarnoki hatalmat akarnának adni az emberek és javak felett, ezzel vissza nem fogna élni? Fognának-e ezen saint simonisticus kormányzó papok olly ember feletti bölcseséggel és erénynyel birni, hogy a' munkakör, javak 's jutalmak' arányos elosztásában tévedés vagy részrehajlás lehető sőt valószínű ne volna, 's így a' sors vak szeszélyét a' még sokkal nehezebben eltűrhető emberszeszély és önkény ne pótolná? 's azon elv, hogy kiki tehetségei arányában részesüljön a' földi javakban 's jutalmakban, orvosolná-e az örökösödési törvények' igazságtalanságait? Jelen tehetség nem szintúgy a' vakszerencse' ajándéka-e, mint öröklött vagyon? Igaz ugyan, hogy illy polgári szerkezet mellett, ha létesülhetését feltesszük, a' vagyonbeli aránytalanság olly nagy nem lehetne, mint a' jelen állapotban. de mi lenne a' végeredmény? Megszünvén azon inger, melly mindenkire nézve annak tudásában fekszik, hogy gyermekeiért, vagy ollyanokért, kik neki kedvesek, fáradozik, 's kiki tudván, hogy szorgalmának gyümölcse halála után idegennek, talán ellenségének fog jutni, sőt maga is öreg napjaiban hasonló élelemre tarthat számot, akár nevelte a' társaság' összes tőkéjét akár nem, ennek természetes következése nem lehet egyéb, mint a' termesztő szorgalomnak általános ellankadása, 's az összes javaknak a' vagyonosságnak nemzedékről nemzedékre mindinkább fogyása; szóval, a' jelen részbeni nyomor helyett egyetemes elszegényülés. 's illy eredmény' kedveért hányassanak fel a' polgári társaság' legfontosb talpkövei, sértessék meg a' birtok' szentsége, szakasztassanak el a' családi életnek néha olly édes kötelékei; valóban nem a' kormány' üldözései oszlaták el e' felekezetet, hanem saját terveinek képtelensége döntötte a' feledék' sirjába. Zajos de rövid létezése nem hagyott más nyomot, mint általánosabb figyelmet a' socialis test' bajaira, élénkebb részvétet a' munkás osztálynak, e' felekezet hivei által melegen és hangosan hirdetett, szenvedései és orvosoltatásuk' lehető módja iránt.

Egy időben St. Simonnal élt Franeziaországban még egy más férfiú is, kinek elmélkedései hasonló czélra voltak irányozva: Fourier, 's ha bár ő maga 1837ben kortársainak részvétlenségén elcsüggedve halt meg, iskolája azóta mindinkább terjed 's jeles főkkel szaporodik, kik mesterök' eszméit számos munkákban 's czikkelyekben fejtegetik, 's azt némelly salakjaitól kitisztítva, népszerűvé 's elfogadhatóvá tenni igyekeznek; illyenek Considérant, Paget, Gatti de Gamond 's mások. Fourier is szükségesnek vélte tanait új vallás-philosophiára alapitani, a' két nem közötti viszonyt korunk' erkölcsi fogalmait sértő módon megváltoztatni, „mert, úgy látszik — mond List idézett czikkjében — a' franczia világjavítók' tervei el nem lehetnek a' bordélyszag nélkül”. Az általa használt terminologia furcsánál furcsább, szinte az érthetetlenségig újszerű, néha nevetséges, mi őt, irásait 's iskoláját gyakran gúny' tárgyává tevé; mind a' mellett e' haszontalanságok és képtelenségek' halmaza alatt található néhány eszme, mellynek jövendője lehet, 's melly magában a' socialis baj' lehető orvoslatának ép csiráját rejti. De lássuk rendszerét közelebbről, mellynek előadásában itt ott ismertetésül szerzőjének sajátságos kifejezéseit is használandom.

Azon tényből indulván ki, hogy az emberek' igen nagy többsége inséggel küzd, 's a' gyári munka' örök egyformaságában a' lelki tehetség eltompúl, az első bajon a' munkások' concurrentiájának (mi által egyik a' másiknak életmét rabolja a' a' tőkepénzesek' hasznára) megszüntetésével, 's a' nyereségnek munka, tehetség és tőke közötti arányos felosztásával, a' másikon pedig a' munka-nemnek gyakor megváltoztatásával, 's az egyedek által hajlamuk, vagy mint ő fejezi ki magát, szenvedélyes vonzalom szerinti szabad választásával akar segiteni, mért is rendszerét vonzó és szenvedélyes műiparnak (industrie attrayente et passionnée) nevezi. E' czélt azonban szerinte a' társadalmi élet' formáinak gyökeres megváltoztatásával érhetni el csak. A' polgári társaság' legtökélyesb formája (nem érintvén itt az előkészitő és átmeneti állapotokat) az volna, ha az emberek, mintegy 1800 minden korú 's nemű egyedekből álló csoportokban, mellyeket ő „phalange”oknak nevez, szoros, majdnem családi összeköttetésben együtt élnének 's gazdálkodnának. Minden illy phalange egy közös, roppant nagyságú phalanstére-nek nevezendő épületben laknék, mellyben különböző nagyságú szállások, közös könyha, élástár, pincze, nagy, világos és szép munka- és gyülésternek volnának, utczák helyett fedett és télen füthető széles folyosók szolgálnának stb. Mindenki, jövedelme szerint, mert Fourier a' tulajdonjogot meg nem akarja szüntetni, a' szállások és ételek közt válogat. A' phalange-ok egymással baráti viszonyban állanák, 's ha a' szükség kivánja, kölcsönös segedelemre kötelezvék. Képviselői követek congressusokban közös ügyeik felett tanácskoznának, 's így lépcsőnként mindig felebb, mig végre a' „sphaericus egység” nevezetü testületben az egész emberfaj képviseltetnék.

A' phalange' gazdasága következő módon űzetnék. Minden tag vagy „harmonista” ingó vagy ingatlan vagyonát által engedi a' községnek, de érte a' befektetett tőkéhez arányos számú részvényjegyeket nyer, mellyek után kamatot húz. A' ki tőkét nem bir, az legalább munkájával 's tehetségével járúl a' község' összes vagyonához, 's ezek után arányos osztalékhoz szinte jogot tart. A' közös munka' jövedelmének felosztása következő elvek szerint történik. Mindenek előtt a' phalange' minden tagjának, a' munkára tehetetlen öregeknek, gyermekeknek és betegeknek is, az anyagi szükségek' minimumát, vagy is a' phalanstére' harmadik osztálybeli kényelmeit nyújtani köteles. A' mi e' költségek' levonása után még fennmaradna, az tizenkét egyenlő részre osztatnék, 's ezekből ⁴⁄₁₂ jutna a' munkának, ³⁄₁₂ a' tőkének és ³⁄₁₂ az elmetehetségnek, mi aztán ismét az egyes tagok közt részvényeik és az általok teljesített munka' arányában felosztatnék.

A' munka' nemét minden tag hajlama vagy, mint Fourier mondja, „szenvedélye” szerint választhatja. Az egyenlő munkát végezők együtt dolgoznak, 's úgy nevezett „szenvedélyes csoportot” (groupe passionnée) képeznek, 's több foglalatosságú csoport egy „szenvedélyes sort” (série passionnée). Hogy pedig a' mindig egyfélét-dolgozás az embert lelketlen géppé ne tegye, minden két órában munkát cserélve egy csoportból átmehetni egy másikba. Minden csoport magának munkát intéző vezért választ, de csupán magának, mert ez, egy másik csoportba átalmenve, ott talán utolsó lehet. E' csoportok végeznek minden munkát házban, kertben és mezőn, konyhában, istállóban, és a' kézművek' teremeiben. A' munka minden gondolható és lehető módon könnyíttetnék, a' mezőkön dolgozók roppant sátorok és ernyők által az égető nap ellen védetnének, nagyobb távolságokra kényelmes kocsikon mennének, minden munkanemnek megfelelő 's azt könnyítő öltözetek készíttetnének stb.

Nagyszerű vállalatoknál, több phalanstérek egyesülve, roppant industrialis hadsereget állithatnának ki, akár egy millió iparvitézből álló Illy sereggel Fourier szerint a' Sahara' homoktengerét és Siberia' jeges vidékeit paradicsommá lehetne varázsolni, 's még sok egyéb általa felhozott mesés nagy dolgokat véghez vinni.

A' munkanem' választása mindenkinek szabad akaratára hagyatván, hogy a' kellemetlen és undorító foglalatosságokra is legyenek önkényt ajánlozók, ezekért igen nagy jutalom járna, a' kellemesekért pedig, mellyek úgy is magokban hordják a' jutalmat, igen csekély. A' trágyahordozók vagy canalis-tisztogatók tehát sokkal jobban jutalmaztatnának mint p. o. a' fesztészek, szobrászok. Ha mind a' mellett nem találkoznának illy visszataszító munkára egyének, fiatal emberekből, 9—15 évesekből úgy nevezett: „elszánt dandárt” javasol Fourier alakíttatni. Az ebbe lépésre pedig az ifjakat kitüntetések 's ezek által ébresztendő hiúság és lelkesedés' útján hiszi édesgethetőknek, ezen felül a' dandárnak budtásúl még azon jogot is akarná adni, hogy a' közjövedelemnek egy nyolczad részével közczélokra szabadon rendelkezhessék.

Illy gazdálkodási rendszertől Fourier, mind a' termesztő erő' növesztése, mind a' költség' fogyasztása' tekintetéből olly sikert vár, hogy az illy phalangeba helyezett tőkéknek százától ötvenet igér kamatúl. Úgy szinte az emberek is természeti hajlamuk szerinti foglalatoskodásuk, czélszerű életmód, egészséges tápszerek 's lakás mellett, testi és lelki erőben gyarapodnának, 's életök háromannyi időre terjedne.

Fourier csaknem egész élete' folytában hiában iparkodott a' kormánytól vagy magányosoktól módot szerezni egy próba-phalanstérenek felállitására. Nem is csodálhatni, ha tekintetbe vesszük itt is említett kalandozásait a' képzeletnek már szinte hagymázzal határos tartományaiban, ama' több mint költészeti álmokat rendszerének eredményeiről, mellyek közöl hely' szüke miatt itt csak néhányat 's nem is a' legképtelenebbeket hordtam fel. De az illy egyes, elszigetelt próbának bármi fényes sikere is még nem bizonyíthatta volna be jóságát 's kivihetőségét az egész rendszernek, melly magát a' polgári társaságot, sőt az egész emberi fajt illy kaszárnyaélet' rámájába akarná szoritani. Mind a' mellett igaza van Blanquinak⁶, midőn erkölcstelenségnek mondja e' férfiúnak 's eszméinek kigúnyolását 's nevetségessé tételét, mert őt a' legtisztább emberszeretet lelkesíté, 's mert számos ábrándjai, féktelen képzeletének e' fattyú szüleményei közt nagyszerű eszmékre is akadunk, mellyek genialis 's szüleményei. Munkáiban közgazdasági elveket találunk, mellyek ha tovább kifejtetnének, 's a' fennálló társasági viszonyokhoz alkalmaztatva, nem azokat felforgatva, életbe léptetnének, korszakot alkothatnak az emberiség és ipar' történetében. Illyenek főképen a' következők:

Először azon elv, melly szerint az ipar' gyümölcseiből a' munkást is egy arányos rész illesse. Most azon országokban, hol a' kézműveket nagy részben gyárak pótolják, a' gyártulajdonosok egyetértő nyereségvágya, és a' munkásoknak egymást lenyomó, inségparancsolta concurrentiája azon eredményt szüli, hogy ezek a' lehető legkisebb bért nyerik, habár munkájok után a' gyáros milliókkal gazdagodnék is. A' munkás ekképen nem takaríthatván meg egy kis tőkét, mellyre idővel magának 's családjának önálló létezését alapíthatná, örök függésben marad urától; függésben, melly rá nézve nem kevésbbé sanyarító a' középkor' hűbéri viszonyainál, kivált mert saját eszméi mások 's mert a' törvény neki igényt ad szabadságra, mellytől csak a' szegénység tiltja el. De még ha valamelly iparág, p. o. a' vámviszonyok' változása, a' külföld' concurrentiája miatt csökken, mi a' következés? A' gyáros kedvezőbb időkben nyert millióit visszavonja, 's munkásai kenyértelenek, az éhség és kétségbeesés' martalékai. E' bajon némileg segít azon fentérintett elv, melly a' munkásnak jogot ad nem csak az' ura' önkénye által neki oda vetett bérhez, hanem a' munkája utáni nyereség' arányos osztalékához is, 's ez elv' helyességét már elismerték Fourier' rendszerét egyébként kárhoztató német közgazdasági irók is, mint Bülau⁷, List 's mások.

De ezen elv magában még nem elég az ohajtott czél' elérésére, 's kiegészitője a' szinte Fourier' rendszerében fekvő, de általa a' túlságig vitt, társulási eszme. Hogy ez úton, aránylag csekély áldozattal, milly nagy dolgokat vihetni ki, már hazánkban is kezdjük tapasztalni, de eddig, valamint nálunk úgy máshol is, egyesületek csak egyes kitüzött czélok végett alakultak, 's még eddig sehol nem az élet' mindennemű szükségeinek olcsóbb beszerzésére, sem bizonyos iparágnak a' szegényebb osztály' részéről is kisebb erők' egyesülése által nagyban üzésére. Mind e' két úton pedig kedvező eredményt lehetne várni. Mi az elsőt illeti, csak azt akarom rövidem érinteni, hogy több családoknak közös háztartása, főzésben, mosásban 's egyebekben mennyi költség- és munkakiméléssel történhetnék, 's hogy a' szükséges bevásárlások mennyivel olcsóbban eszközölhetők nagyban, mint kicsinyben. Az iparczélokra egyesülés pedig a' munkás osztályra nézve még fontosabb, mert föltevén, hogy a' munkás magának takarékosság által egy kis tőkét szerez, ő azért olly országban, hol nagyszerű gyárak léteznek, független állásra még sem tehetne szert. Kis tőkével gyárépületet nem emelhetni, gépeket nem vehetni, az legfelebb kézmüiparra használható, ez pedig gyáriparral ki nem állja a' versenyt. Ehhez még az is járul, hogy kézmühöz több oldalú ügyesség kivántatik, mellyet gyármunkás a' lehető legszükebb körre szoritott gépszerű munkája mellett magának nem szerezhetett. Tudjuk, hogy már Smith Ádám⁸ idejében egy gombostű míg elkészült tizennyolcz kézen ment keresztül, azóta pedig a' munka' felosztása mennyit haladt még a' gyárakban! Igy a' törvény által fennen hirdetett szabad concurrentia mellett, tényleg még is a' nagy tőkepénzesek' monopoliuma áll fenn. Ezekkel csak egyesülés által küzdhetnének meg némi siker' reményével egy kis tőkepénzt megtakarított szabad munkások, nagyszerü gyárakat állitván fel, mellyeknek ők magok volnának tulajdonosai és munkásai. Ezen, már szinte mások által felfogott eszmének csirája pedig szinte Fourier' munkáiban találtatik, ha bár sok képtelen és lázas ábrándok közé temetve.

Köszönetet érdemel Fourier még azért is, hogy a' közgazdasági irók által Smith Ádám után fennen hirdetett 's végtelenbe űzetni javallott munkafelosztás' káros oldalait is kitünteté. Ha az emberek' roppant többségében, az egész munkás osztály' tagjaiban egyebet nem látunk vak eszközöknél, mellyeknek egyedüli czélja a' boldogabb osztályok' kényelmeit és szeszélyeit minél olcsóbban 's bővebben kielégíteni, úgy igen is ez volt a' lehető legbölcsebb ötlet és találmány, de ha a' szegény munkásban is embert, lélekkel 's észszel biró lényt tisztelünk, lehetetlen ezen túlságig vitt elvet nem kárhoztatnunk, melly őt örök egyformaságával elbutitó 's lélekölő foglalatosságra szoritva, egy gyári gép' lelketlen kerekévé alacsonitja 's önálló keresetre képtelenné teszi. Megengedem, hogy az időkimélést eszközölvén, 's ez által a' kiállitó erőt mintegy szaporítván, a' nemzeti gazdagságot neveli, de teljes meggyőződésem, ezt pedig a' socialisták' iratainak köszönöm, hogy a' nemzetek' boldogságát 's valódi nagyságát nem a' kincsek 's élvszerek' felhalmozott tömegében, hanem ezeknek, korán sem egyenlő, mert ez buta álom, hanem arányos és méltányos elosztásában kell keresni.

De ezen elvek, mellyekről azt mondám, hogy magokban egy jobb jövendő' magvát rejtik, Fourier' rendszerében korán sincsenek kellőleg kifejtve, sőt tenger képtelenséggel levén föleresztve, ettől csak nehezen elválaszthatók, 's így a' fourierismus mostani alakjában kitüzött czéljának, véleményem szerint, szintolly kevéssé felel meg, mint a' saint simonismus.

Akaratom ellen hosszas voltam Fourier' rendszerének birálatában, befejezésül tehát csak röviden fogom még O w e n' tanait ismertetni. Ő is a' vallás, a' társasági szerkezet, 's a' birtokviszonyok' megváltoztatását tartja első szükségnek. Itt rendszerének első két része mellőztetvén, csak ez utóbbiakat illető tervei említendők. Mellékesen csak azt kivánom érinteni, hogy az általa javasolt polgári szerkezet az emberekben beszámitásból mentséget volna alapitandó; tehát jutalom és büntetés teljes mellőzésével. Közgazdasági tanai pedig a' következők. Személyes birtok szerinte nem léteznék, hanem minden községnek egy pár ezerre menő tagjai közös birtokukat egyesült erővel közös haszonra mivelnék. Tökéletes egyenlőség lévén alapja az általa tervezett társaságnak, pénzről, mint az egyedi tulajdon' képviselőjéről, szó sem lehet. A' község mindenkit a' szükségesekkel ellát; maga az többféle gazdasági 's iparágokat, mind saját szükségeinek kielégitésére, mind más községekkel csere végett. A' különnemű foglalatosságok a' tagok közt koruk szerint volnának feloszandók. A 15dik évig tart a' nevelés; a 15 — 25 évesek kézmunkára kötelesek; a' 25—30 esztendősek a' község vagyonát őrzik 's kezelik; a' 30 — 40 évenkint illeti a' község ügyek és munkák' igazgatása, 's az ezeknél korosabbakat a' külön községek közötti viszonyok' elintézése. Család Owen' társaságában nem létezik, az a' községben elvész.

E' rendszerről megjegyzendő, hogy életbe hozására már néhány, de sikerellen próba tétetett. Való igyan, hogy New-Lanark, Owen' személyes igazgatása alatt, szép virágzásra jutott, de ez nem egyedi czélszerűen rendezett 's több iparágakat üzö munkás gyarmatnál, mellybe ő socialisticus rendszerét egész kiterjedésében be nem hozta. Más kisérletek azonban New-Harmonyban 's Orbistonban egészen felsültek.

Nem akarom az o w e n i s m u s' ellenében hosszasan ismételni, mi már a' saint simonismus ellen mondatott, hogy a' személyes birtok' megszüntetése az egyedek' iparkodását és szorgalmát öli, ha csak azt nem hisszük, hogy azok illy társasági szerkezet mellett kivetkőznének minden gyarlóságból, önzésből, szenvedélyekből, szóval emberi természetükből. A' család' felbontása és a' nők' közössége ellen pedig kár szót is vesztegetni. Owen' tanainak ezen tévelyei közösek a' franczia socialistákéival, de különös sajáta még azon terhe nézet, mi szerint a' foglalatosságok' nemei az egyének' kora szerint volnának feloszandók, holott mindennapi tapasztalás bizonyítja, a' milly kevéssé szolgálhat az mértékéül az emberek' akár lelki, akár testi tehetségeinek.

Az itt előadottak' csüggesztő eredménye, hogy az általam e' czikk' elején emlitett fontos socialis problema annyi gondolkodó fő' elmélkedéseinek 's annyi emberbarát lelkesedésének daczára még eddig megoldatlan; e' sorok' irója nem olly vakmerő, hogy rajta csekély erejét megkisértse, csak a' feladat' fontosságáról kivánt jelesebb tehetségü honfitársaihoz néhány intő 's figyelmeztető szót intézni, hogy a' közelebb érdekü political kérdések mellett 's azoknak eldöntésében szemmel tartsák e' socialis kérdést is, 's koronkénti fejlődését, melly előbb utóbb, habár, kivált nálunk, talán még nem olly hamar, amazokat is elnyelendi. Ezt annál inkább látja helyén és idején, mert, véleménye szerint, e' kérdésnek elméleti uton megfejtése, ha valahol, ott lehetséges, hol azt, mint, hála az égnek, nálunk, nem zavarva a' felizgatott szenvedélyek, és vagy sürgetve követelő vagy már közelről fenyegetett érdekek' zajától, még a' tudomány' komoly nyugalmával lehet megvitatni.

LUKÁCS MÓRICZ.

Lábjegyzetek

1. L. Vierteljahrsschrift aus und für Ungarn. 1843. I-tes Heft. Leipzig. G. Wigand. ↩

2. Ki a' dolgozó osztály' állapotával Angol- és Francziaországban részletesen megismerkedni kíván, adatokat bőven talál a' következő munkában: De la misère des classes laborieuses en Angleterre et en France, par Eugène Buret. 2. Vol.; úgy szinte különösen a' franczia nép igen nagy többségének nyomorult és aggasztó birtokviszonyaira nézve a' Revue Indépendante sept. és oct. füzeteiben, Pierre Leroux' érdekes czikkelyében: De la Ploutocratie ou du gouvernement des riches. ↩

3. An essay on the principle of population. 1806. ↩

4. De Morogues: Du pauperisme et de la mendicité etc. 1834. Villeneuve: Économie politique chrétienne. 1834. ↩

5. Der Socialismus und Communismus des heutigen Frankreichs von L. Stein. 1842. Die Vergangenheit, Gegenwart und Zukunft der politischen Oeconomie. Deutsche Vierteljahrsschrift. 1840. B. 3. ↩

6. Histoire de l'Économie politique etc. par Adolphe Blanqui ainé, 1837. 2. Vol. ↩

7. Der Pauperismus. Deutsche Vierteljahrsschrift. 1838. B. 1. ↩

8. L. Nature and causes of the wealth of nations. B. I. Ch. I. ↩