Nagyszabásu bankett keretében látta ma vendégül a Magyar Kereskedelmi Csarnok Fabinyi Tihamér kereskedelmi minisztert, akit báró Madarassy-Beck Gyula elnök üdvözölt. Madarassy-Beck Gyula kifejtette, hogy a miniszter katasztrofális, igen sulyos helyzetben rendkivül nehéz feladatra vállalkozott. A közterhek igen messzemenő lebontása nélkül az országnak a mai katasztrofális helyzetből való kivezetése elképzelhetetlen. A kormányprogram ebben a kérdésben nem mutatja azt a radikális elhatározást, amely sokkal tovább menne az eddigi pepecselésnél. Sőt első ténye a közterhek leszállitása helyett egy ujabb pótadó bevezetése, amely a gazdaságpolitika eddigi vonalvezetésének megfelelőleg megint kizárólag a városi lakosságot, elsősorban a kereskedelmet és ipart terheli meg.
Általában ebben a nagy küzdelemben, amely az igazi kapitalizmus természetes törvényeinek helyreállitása közt egyrészt és az állami intervencionizmus között másrészt elméletileg világszerte folyik, a kormány mintha az intervencionizmusnak további fokozását célozná. Veszedelmes vállalkozás. A magyar gazdasági életet a világkrizis ciklonjain kivül semmi sem gyengitette le annyira, mint az etatizmus tultengése. Az ország jelenlegi helyzetében a legfontosabb problémánk a devizaellátás helyes megoldása. A kereskedelem, mint termelő munka pótolhatatlan és ha akár az állam, akár az ipar akarja helyettesiteni, csak más formában rosszabb, drágább és ügyetlenebb, uj kereskedelmi szervezeteket kellene alkotnia.
Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter válaszában többek között ezeket mondotta:
– Teljesen egyetértek abban, hogy az állami költségvetést az intézmények helyes kiválogatásával és észszerü összevonásával csökkenteni kell. Evégből meg kell tenni mindent a deficites üzemek leépitésére, amennyiben azok nem szolgálnak közérdeket. A közüzemek kérdésében ismerik álláspontomat. Nem akarok határidőt mondani, tessék bevárni cselekedeteimet. A kartelkérdésben erősen érvényesiteni kell a közérdeket, erős kézzel le kell nyesni a jelentkező tulkapásokat. Megvan bennem a képzettség, a tapasztalat és az erkölcsi bátorság ahhoz, hogy minden gazdasági babonával és jelszópolitikával szembeszálljak és megmondjam, mit tudok megcsinálni, mit nem. Az élet minisztere akarok lenni, mindig tudni akarom, hogy mit kiván a kereskedelem. A kereskedelmet a gazdasági élet integráns részének, a nemzeti lét fontos tényezőjének tartjuk, s nincs szüksége a kereskedelemnek igazolni azt, hogy produktiv. Ha sivár is a kereskedelem jelene, erősen bizom benne, hogy szebb jövő vár reá.
– A szövetkezeti gondolatnak nagy hive vagyok, de csakis az igazi szövetkezeti gondolatnak a maga altruista önsegitő elgondolásában. Ami a devizakérdést illeti és a behozatali korlátozásokat, ezeket reánk kényszeritették és ezeken a lehetőség határán belül enyhiteni akarunk. A behozatal és kivitel szerves egységbe való hozatala, amit rövidesen meg kivánunk valósitani, sok panaszt fog orvosolni. Tudom, hogy fájdalmas a kereskedelemre az, hogy a gyáripar egyes helyeken a közvetitőkereskedelem kikapcsolására törekszik. Nem helyeslem a gyáriparnak ezt az álláspontját, amely pillanatnyi előnyökért elhanyagolja a jövő érdekét. Az inségadó kivetésének kérdését ne élezze ki senki. Inség van, amelyen segiteni kell! A viszonyok kényszere által előidézett szükségszerüség iránt belátással kell lenni, s nem lehet ebből oly támadást kovácsolni, amely össze kell hogy omoljon a viszonyok kényszere előtt.
A miniszter beszédét gyakran szakitotta félbe a taps és a helyeslés. A vacsora résztvevői beszéde befejeztével hosszas és meleg ünneplésben részesitették dr. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisztert.
