liberalizmus

L'ancien régime et la Révolution, par Alexis de Tocqueville. Paris, M. Lévy Frères, 1856. „Nincs, — úgymond Tocqueville legújabb munkája kezdetén — nincs, a mi filozófjainkat és államférfiainkat inkább szerénységre inthetné, mint a francia forradalom; mert nem volt soha nagyobb esemény, amelynek fonalai távolabbra visszahatnak, amely inkább elő lett volna készítve, s amelyet mégis kevésbé láttak előre...

Politikai irodalmunkban s szónoklatainkban gyakori hivatkozás történik a külföldi intézményekre és szereplő (író-, szónok- és állam-)férfiakra; leggyakoribb az angolokra, ez alkotmányos népre, melyet annyival szívesebben vehetünk példányul magunknak, mert sok történelmi hasonlat van alkotmányos fejlődésünk s politikai szokásaink- és hajlamainkban az övékkel, csak körülményeink és történelmünk kedvezett kevésbé nekünk, mint nekik az övék, amiért ők oly végetlen magasságra emelkedhettek e részben is felettünk s Európa minden más népe fölött...

Manapság mindenhol a „neoliberalizmus” kifejezéssel dobálóznak, amit gyakran az a gőgös hozzáállás kísér, hogy „mindenki tudja, mi az. ” De valóban tudjuk? Talán úgy gondolod, hogy tudod, de mindenki más aligha ért egyet a szó jelentésében...

Egy igazi államtitkár van az élén annak a bizottságnak, amelyről azt olvastuk, hogy Olaszországot utazza, mivelhogy közvetlen közelből akarja tanulmányozni a fasiszta-berendezkedést...

Egyre sűrűbbek a konfliktusok az erkölcstelen honpolgárok és az erkölcseink fölött őrködő hivatalos őrangyalok között. Hol a Balatonnál kísérnek be a csendőrök a trikóbanjárás bűnében talált úrinőket, hol a vadevezősöknek gyűlik meg a bajuk, amiért kint alusznak az Isten szabad ege alatt felállított kabinokban, amelyeket valami különös észjárás alapján alkalmasabbnak tart a hivatalos gondviselés erkölcstelenségek elkövetésére, mint azoknak az uraknak és hölgyeknek budapesti lakásait...

„Akkor megy minden jól, ha egyetlen akarat érvényesül” — mondotta a honvédelmi miniszter úr Barcson, ahova egy képviselőtársát kísérte a beszámoló útjára...

A Cobden felszólítására, hogy vegyek részt azon az ankéten, amelynek a célja: meghatározni, hogy mi a jobboldaliság és mi a baloldaliság, szívesen veszek részt, ha szabad ennek a résztvevésnek abban a megállapításban is teljesedésbe mennie, hogy ennek az ankétnek meddőnek és céltalannak kell lennie...

Egyházjogból Antalra számítani és Kovácshoz kerülni valóságos kis főnyeremény volt negyven évvel ezelőtt a budapesti egyetemen. Ezt a főnyereményt én is megütöttem, de nem sokra értékeltem, mert rettenetesen el voltam készülve Antalhoz...

Hogy a NEP megválasztotta bizottságát a zsidókérdés tanulmányozására, logikusan fel kell tennem, hogy ennek a kérdésnek mibenlétét a NEP most már tárgyilagosan, politika és agitáció nélkül meg akarja állapítani...

A túléléshez szükséges eszközök készletei minden állat- és növényfaj számára korlátozottak. Ezért minden élőlény létfontosságú érdekei könyörtelenül ellentétben állnak faja többi tagjának érdekeivel...

I. A tizennyolcadik század végén a szabadságnak két különböző felfogása uralkodott; mindkettő eltér attól, amit ma értünk a szabadság fogalma alatt. Az első e felfogások közül tisztán akadémiai volt, amely semmilyen formában nem befolyásolta a politikai ügyek lebonyolítását...

Az egyik legvádlóbb és legnegatívabb szó, ami manapság használatos a különböző „progresszív” körökben, a „neoliberalizmus”. Ha valakit „neoliberálisnak” neveznek, akkor azzal vádolják, hogy „a szegények” ellen van, hogy „a gazdagok” apologétája és olyan gazdaságpolitika támogatója, ami nagyobb gazdasági egyenlőtlenséghez fog vezetni...

Meglehet, hogy nincs kifejezés, amivel jobban visszaéltek volna a modern politikai közbeszédben, mint a „liberalizmus. ” Eredetileg a szabad kereskedelem és a korlátozott állam eszméjét volt hivatott leírni, majd az antikapitalista baloldal az 1930-as években átvette a kifejezést és megváltoztatta a jelentését az ellentétjére annak, amit a 19...

„A szabad gondolat és a nemzeti eszme” – ezt a témát választottam előadásom tárgyául. És amidőn előadásomban a nemzeti eszméről kívánok szólni – úgy érzem –, mindnyájunk lelki szükségletének teszek eleget, amikor mindenekelőtt hódolattal emlékszem meg a magyar nemzeti eszme legfőbb képviselőjéről, Horthy Miklós kormányzó úr ő főméltóságáról, aki ma érkezett vissza körünkbe Olaszországból és Ausztriából, ahol magas egyéniségével – mindnyájunk örömére és büszkeségére – a magyar nemzeti eszmének méltó tisztességet szerzett...

A fiatalok döntő többsége liberálisnak mondja magát. Számos kivételt találhatunk a konzervatívtól a kommunistáig, de általában véve azok a fiatalok, akik csak felületesen foglalkoznak a politikafilozófiával, magukat liberálisnak tekintik, mivel úgy gondolják hogy a liberális valamilyen módon megegyező a szabadságpárti politikai beállítottsággal - a ne bánts engem, és én sem bántalak téged moralitással...