munka

Az emberi társadalomnak valószínűleg örök törvénye a nyugtalanság, de ezen állandó forrongásnak időről-időre más jellege van. Századunk első fele egy szebb jövő reményeivel hozta elragadtatásba a művelt népeket, s oly erős volt hite minden nemzet többségének a politikai és egyéni szabadság áldásaiban, hogy a történelem mentén csak vallásos átalakulások mutatnak fel oly erős közvéleményt és oly általános lelkesedést, milyen a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért sorompóba állott...

Volt egyszer egy gazdag földbirtokos, aki nagy lábon élt nagy társadalmi életet, és sok szolgája volt. Az országra azonban rossz idők következtek be és lakóhelyén is nem egy férfi maradt munka nélkül...

Az egyik ember megművel egy darab földet, akkor jön a másik és elviszi a termést, mihelyt az megérett az aratásra. A földműves talán még egyszer elvégzi ezt a hiábavaló munkát, de tartósan semmi esetre sem...

Akinek van A legértékesebb dolog, amire az ember valaha szert tehet – a felsőbbrendűséget és megvetést árasztó légkör után – ha az a hír járja, hogy jól megy a dolga...

A foglalkoztatás egy évtizednyi bizonytalan piacához közelítünk a fiatal dolgozók számára. A legújabb munkanélküliségi adatok ismét kihagyják őket a közzétett növekedésből...

Szervezett társadalomban nincsen nagyobb hatalmasság a bíróságnál. Az égi hatalom csak a képzeletben és a hitben él, vagy még ott se. De a bírói hatalom itt működik a szemünk előtt és hozza meg ítéleteit, amelyek előtt akár jó szívvel, akár fogcsikorgatva: meg muszáj hajolni mindenkinek, akire lesújt...

Ha a mi sajtónk — sajtónknak az a része, amelynek a léte abban az órában lehetetlenné volna téve, mihelyt Németország sorsára jutna társadalmunk — olykor-olykor szóvá teszi a németországi zsidók dolgait, mindig a humanizmus és a liberalizmus hangjait üti meg...

A minapában egy vasúti munkás keresett föl, akinek szolgálati ügyből kifolyó panasza volt a vasút ellen. Miután ügye szabályszerűen el volt intézve, nem tudtam vele mit csinálni, és fölvilágosítottam róla — bizonyára nem is én voltam, akitől ezt először hallotta —, hogy ügyében nincs mit csinálni, és hogy bele kell nyugodnia a sorsába...

Hölgyeim és uraim, van-e róla tudomásuk, hogy Magyarország kereskedői között komoly vita folyik a fölött, hogy a kereskedői pályát képesítéshez kössék? Az eddigi „szabadság” megszüntetésének komoly pártja és sok kitűnő szószólója van, akik közül egyik-másik bámulatra méltó éleselméjűséggel kardoskodik a képesítés mellett és valóságos lenézéssel tekint alá arra a molyette és szúrágta roskatag akadályra, amelyet már csak fitymáló gúnnyal lehet a maga elkopott nevén nevezni: a liberalizmusra...

Azért jelentkeztem szólásra, mert az az érzésem, hogy mi, akiknek a kiválása folytán ez az új választás szükségessé vált, nem mehetünk el innen úgy, hogy csak a kapufélfától vegyünk búcsút...

Augusztus 20 törvényben meghatározott munkaszüneti nap, ami azt jelenti, hogy „Ilyenkor alkalmazottként csak az olyan elengedhetetlen munkakörök végezhetőek, mint például az egészségügy, a rendőrség, a tűzoltóság, a tömegközlekedés, a vagyonvédelem stb...

Ó, a felsőoktatás! Talán nem én voltam az egyetlen, akit középiskolás korában - főleg a legvégső évben - a szülők, a tanárok illetve a kortársak könyörtelenül azzal ostromoltak, hogy a felsőoktatás mennyire felsőbbrendű választás az összes többi alternatívával szemben...