Libertárius írások a szabadpiaci közgazdaságtan témájában

Az elmúlt években bőségesen hallhatunk a "közszektorról" és szép számmal ütötték fel a fejüket ünnepélyes eszmecserék arról, hogy nem kellene-e a magánszektor rovására ezt növelni. Már a kifejezésből is árad a tiszta tudomány, és valóban, a tudományosnak szánt - bár inkább áporodott -  "hazai össztermék statisztikák" világából emelkedett ki. Maga a fogalom nem épp értékítélettől mentes, ellenkezőleg, hemzseg a súlyos és megkérdőjelezhető vonzatok

A szabadpiac a társadalomban lezajló cserék sokaságának összefoglaló kifejezése. Minden csere egy önkéntes egyezség két egyén között vagy megbízottak által képviselt csoportok között. Ez a két egyén (vagy megbízott) elcserél két gazdasági jószágot: vagy egy kézzelfogható árucikket, vagy egy immateriális szolgáltatást. Tehát amikor veszek egy újságot az újságárustól ötven centért, én és az újságos elcserélünk két árucikket: én átadom az ötven cent

Az eufemizmusok világát éljük. A boncmesterek "temetkezési vállalkozókká" lettek, a sajtóügynökök újabban "PR tanácsadók," a portások meg "főfelügyelők." A puszta tényeket az élet minden területén ködös álruhába öltöztették. Ez nem kevésbé igaz a közgazdaságtanra. A régi időkben már-már periodikus gazdasági válságoktól szenvedtünk, amelyek váratlan fellépését "pániknak" hívták, az azt követő, elhúzódó köztes állapotot pedig "válságnak." A moder