Libertárius írások a szabadpiaci közgazdaságtan témájában
A közszektor-tévedés
Az elmúlt években bőségesen hallhatunk a "közszektorról" és szép számmal ütötték fel a fejüket ünnepélyes eszmecserék arról, hogy nem kellene-e a magánszektor rovására ezt növelni. Már a kifejezésből is árad a tiszta tudomány, és valóban, a tudományosnak szánt - bár inkább áporodott - "hazai össztermék statisztikák" világából emelkedett ki. Maga a fogalom nem épp értékítélettől mentes, ellenkezőleg, hemzseg a súlyos és megkérdőjelezhető vonzatok
A minimálbér-törvények nyomorító természete
Semmi sem mutatja jobban a két politikai pártunk alapvető azonosságát, mint az álláspontjuk a minimálbért illetően. A Demokraták előterjesztették a törvényes minimálbér emelését óránként 3.35 dollárról, amelyre a Reagan-adminisztráció emelte állítólagosan szabadpiaci éveiben 1981-ben. A Republikánus ellenválasz egy "minimálbér alatti" bér bevezetése volt tinédzserek számára, akiket marginális munkásként a legerősebben sújt bármiféle törvényes min
Mi az a szabadpiac?
A szabadpiac a társadalomban lezajló cserék sokaságának összefoglaló kifejezése. Minden csere egy önkéntes egyezség két egyén között vagy megbízottak által képviselt csoportok között. Ez a két egyén (vagy megbízott) elcserél két gazdasági jószágot: vagy egy kézzelfogható árucikket, vagy egy immateriális szolgáltatást. Tehát amikor veszek egy újságot az újságárustól ötven centért, én és az újságos elcserélünk két árucikket: én átadom az ötven cent
Szabadpiaci környezetvédelem
Mostanra talán senkinek nem okoz meglepetést, hogy az értelmiségieket épp úgy befolyásolják a divat szeszélyei, mint a női szoknyák hosszát. Az értelmiségiek, olybá tűnik, hajlamosak a csordaszellem áldozatává esni. Így amikor John Kenneth Galbraith publikálta a The Affluent Society (A bőség társadalma) című best-sellerjét 1958-ban, minden értelmiségi és a kisöccse megvetéssel szólt Amerikáról, mint ami a helytelen és túlzott bőségtől szenved; az
Gazdasági Válságok: Okaik és gyógymódjuk
Az eufemizmusok világát éljük. A boncmesterek "temetkezési vállalkozókká" lettek, a sajtóügynökök újabban "PR tanácsadók," a portások meg "főfelügyelők." A puszta tényeket az élet minden területén ködös álruhába öltöztették.
Ez nem kevésbé igaz a közgazdaságtanra. A régi időkben már-már periodikus gazdasági válságoktól szenvedtünk, amelyek váratlan fellépését "pániknak" hívták, az azt követő, elhúzódó köztes állapotot pedig "válságnak."
A moder
