Nem először olvasom, hogy ezentúl nem felülről, hanem csak alulról. Ez volna a nagy különbség a tegnap és a holnap között, mely már mára vált. Az értelme? Az volna, hogy eddig a felül levők határozták el, mi kell az alul levőknek, ezentúl ezektől kell megtudni, mit kell csinálni.
Alul a tömegek vannak — nem a tömeg, hanem a tömegek. Az ő vágyaikból, hitükből és akaratából kell a politikának kiindulnia. A milliónyi apró vágyakat, hiteket és akaratokat kell szervezetbe fonni, rendszerbe foglalni és tömegszervezést csinálni.
A hungaristák vezére, akinek cikkéből ezeket olvastam, egyike a legjobb stilisztáknak, aki több világossággal tudja megfogalmazni, amit a többiek homályosan elgondolnak. A mai gondolkodásnak eredendő hibája a mértani fogalmaknak alkalmazása nem térbeli viszonylatokra. Jobb és bal, alul és felül. Nem csodálom, hogy egy igen rokonszenves jobboldali politikus inkább kinevettette magát a horizontális és vertikális szavak miatt, semhogy alult és felült mondjon. Az ilyen szót nem értik meg, a magyar szóról esetleg észreveszik, hogy nincs értelme.
A kimondott értelem szerint a vezető politikusok ezentúl igazodjanak ahhoz, amit a szervezett tömegek követelnek. Mit parancsoltok, mélyen tisztelt tömegek? — Alázatos tisztelettel azt, amit az uraktól hallottunk, hogy követeljük. Nem volt még vezér, aki nem előbb tudta volna, mit fog a tömege kívánni, viszont nem volt még szervezetlen tömeg, mely előre tudta volna, mire szervezik.
Bizony, a tömegeket is felülről vezetik és alul téglának használják fel, hogy a csúcsnak piramisa legyen. Ha megvan a csúcs, mely magában semmi volna, parancsol az egésznek és a tömegakarat alázatos kiszimatolója és kielégítője korlátlan vezér lesz, akinek mindenki mukkanás nélkül engedelmeskedik. A csúcs le nem rázható és kiszaladni sem lehet alóla, mert magukkal viszik.
Mindig is felül vezettek és akik most alulról kezdenék az országboldogítást, szintén felül vezetnek. A különbség a kettő között, hogy eddig alul a népet látták, mely hol bizalommal, hol sóhajtva tekintett fölfelé, most pedig a tömegeket szervezik a mások túltengése ellen és a maguké mellett. Mióta alkotmány van, „fölül” mindig istápolni akarták az aluliakat. Hallották és tapasztalták a bajokat, ismerték a vágyakat, hiteket és akaratokat, a maguk műveltségével, körültekintésével, előrelátásával, no meg a saját érdekeik megóvásával határozták el, mit és mennyit lehet megvalósítani. Nem voltak önzetlen szentek, ahogy a mostani tömegvezérek sem szükségképpen önös számítók. De az önzők akkor is hazafiak voltak és a viruló magyar nemzet tüzén sütögették gesztenyéjüket. A mai nemzeti lelkesedés sem akadálya annak, hogy a gesztenyét a maguk számára kikapartatják.
Mióta a világ világ, nem volt tömeg, mely vezért keresett volna. De ahol vezér volt, mindig megszervezett magának tömeget. Oroszországban voltak bolsevisták, akiknek fogalmuk sem volt arról a bolsevizmusról, melyet Lenin, a vezér, igául akasztott a nyakukra. Szinte feledségbe ment már, hogy kezdetben a demokráciával szemben népi politikát hirdettek. Ma nem a népre hivatkoznak, mely nem tömeg, hanem a tömegre, mely nem nép. „Nekünk tömegeink vannak” — hivalkodnak a vezérek. Tehát mienk a jövő és ha tömeg nélkül ellent nem állnátok, a jelen is már a mienk volna.
A tömeg — biz az megvan, ha megszervezik, kihasítván őket a népből. De csak azért és addig hatalom, míg annak elismerik. És elismerik akarva-akaratlan azáltal, hogy a vezetésre a szó történelmi értelmében hivatottak szintén tömegekre akarnak szert tenni és ezekkel legyőzni amazokat. Dőre vállalkozás, mert akik az egész nemzetért állnak helyükön, a nemzet bizalmára építhetnek, de a maguk vezetőképességével és hivatottságával sohasem lesznek képesek azoknak a sikeres felhasználására, melyekkel tömegeket lehet alakítani. Jól látják és mondják ezek a vezérek: a tömegek vágyát, hitét kipuhatolni és ezeknek is összességét megtenni politikának. Csak így sikerül — nem az ország boldogítása, hanem a tömegek megszerzése. Vágy és hit — összességükben mindazt foglalja magában, ami nincs meg. Ezekkel szemben a hivatottak törekvése meggyőzésre, hogy amire vágyjanak, amiben higgyenek, kielégíthetetlen. Értelemmel értelemre hatni csak ott lehet, ahol értelem értelemmel ütközik össze, nem pedig vágyakkal és hitekkel. A grófok földje, a zsidók pénze — vágy, tömegszerzésre rendkívül alkalmas. Ellenben arra, hogy ne vágyjék a máséra és leszerelni a vágyat azzal, hogy ingyen a halál sem jár, nagyon kétséges vállalkozás. Tömeget szervezni pedig arra, hogy ne legyen ingyen föld és zsidó pénz, képtelenség.
Tessék egymás mellé képzelni a röpcédulákat és a kaposvári beszédet. Melyik a magvasabb? Nem kell erre felelni. De melyik a hatékonyabb a tömegre? Ijesztő, de úgy van: a röpcédula. Tessék azokra a szerencsétlen alakokra gondolni, akik a bíróság előtt dadognak, hogy kérem alássan, mi csak egyszerű emberek vagyunk, akik azt ismételjük, amit az uraktól hallottunk. Mit értenek ők egy Imrédy-beszédből, mit egy Teleki Páléból? Kit lehet közülök nemcsak felvilágosítani, hanem tömeglelkesedéssel eltölteni a józanság mellett, a többtermelés mellett — mit tudnak ők családvédelemről, mint tömegvágyról? Fantáziátlan fantaszták? A vezéreknek nincs fantáziájuk, de a tömegben föllobogtatják a fantáziát. Földet kapunk, elvesszük a pénzt, ezentúl az történik, amit mi akarunk! Ködfejlesztők? De hiszen éppen ez kell, köd, mely elborítja az agyakat és a ködön keresztül a kútágast is tejelő tehénnek látják.
Kell-e a pestisnek érthetőbb magyarázata, mint a kutak megmérgezése? Hiábavaló az orvostudomány fölvilágosítása. A mérgezett kút mindent megmagyaráz. És a zsidó gazdagság, kapzsiság, uzsora és kartell — főképpen a kartell, mely elég ködös, hogy mindent megvilágosítson, minden bajnak okozója. Ez még a kútmérgezésnél is meggyőzőbb, különösen ha magyar törvény is van róla. A sokat emlegetett magyar józanság megvan, de a népben és a tömegek ellen éppoly tehetetlen, mint a józan ember vízivása a boros ember részegségével szemben.
De hát a vezérek tömegeit nem csupa tanulatlan ember teszi, még kevésbé csupa csőcselék. Sőt legnagyobb sikereit a mozgalom a művelt középosztály körében aratja. Ezeket talán mégis lehet a meggyőzés eszközeivel megtéríteni! Nehéz erre felelni, de kell. Ezek a művelt középosztálybeliek is telítve vannak vágyakkal és hitekkel, amelyeknél mint gyengeségeknél meg lehet őket fogni. Ha van állásuk, kicsinylik, ha nincs, szert akarnak tenni rájuk. A meglevő viszonyok nem adják meg, amire jogot és igényt formálnak, az új világ pedig kecsegteti őket. Rendszerváltozásnál utolsókból lesznek az elsők és minden ilyen fölfordulásnál „a megbízhatók” felváltják a „megbízhatatlanokat”. Ki a megbízható? Aki tömegbe állt. Ki a megbízhatatlan? Aki még nincs közöttük. Ami áfiumot a tanulatlan alsóknak a szocialista jelszó ad, azt a felsőbbeknek a nemzeti adja. Szívvel-lélekkel a nemzeti érzésbe merülnek és jólesik elfelejteni a számító elemet, mely vezeti őket. Ezeknek nem kell a „józan nemzeti irányzat”, mely külön nem ígér nekik semmit azért, hogy nemzetiebbnek tudják magukat, mint a másikat.
A Károlyi-forradalom idejében külvárosi mellékutcában üdvözöltem egy ijedt embert, akinek fakult kalapja, nyakravalótlan inge, szakadt kabátja, rojtos nadrágja és hasadt cipője volt. Megijedt tőlem, mert az én ruhám kifogástalan volt, noha ő volt a milliomos, de félt gazdagnak mutatkozni. Öltözetével hasonulni akart a forradalmi törekvésekhez. Ez jelentette a biztonságot s ezt keresik ma is. A törekvés kiválóságra felváltotta a törekvés a jelentéktelenségre. Tagja lenni a tömegnek, nem viselni felelősséget és nem kerülni szembe senkivel, hogy félre ne tolják — a tömeget nem a sokaság teszi, hanem a lelkület, mely tömegben olvad fel. A vezetésre hivatott értelmiség letesz a vezetésre való hivatottságról és beáll engedelmes tömegnek, elhitetvén saját magával, hogy a tömegeké a vezető szerep, tehát neki ott van a helyük.
Ha a történelmi rend vezetői nem meggyőzni, hanem megmutatni akarnák ezeknek a tévelygőknek, hogy a nyugalmat, melyet a tömegbe olvadástól várnak, hamarabb kapják meg tőle. Ha tudatában volnának, hogy ők az ország erejének birtokában sokkal erősebbek bármely tömegnél és így fölösleges a tehetetlenség, hogy nekik is tömegeik legyenek, ha a babonával együtt nem a kút körül szorgoskodnának ők is, hanem a laboratóriumokban, mert itt igazában végezhetnek a pestissel, ha mutatnák, amiben bíznak, hogy az ország erősebb bármely töredékénél és így többet is adhat a tömegnek, ha nyíltan a maguk erejére támaszkodva igenis felülről kormányoznának, szakítván az áltatással, hogy ők is az alulról jövő követeléseket szolgálják, ha nyíltan szembenéznének a hazugsággal, hogy a vezérek alulról kapják és nem lefelé adják a parancsokat, szóval: ha mutatnák azt a hatalmat, mely tényleg megvan és eltökéltek élni is vele, a tömegek egyben leolvadnának, mert mindenféle vonatkozásban csak az a hit duzzasztja őket, hogy valóban jönnek és győznek.
