A képesítés követelése — öngyilkosság
Írta: Dési Géza dr. országgyűlési képviselő
Miskolcon tartották meg legutóbb a Miskolci Hét keretében a kereskedők országos kongresszusát, amelyen tudvalevően a kereskedői képesítés mellett döntöttek. A kérdésben már akkor is erős vita volt és több felszólalás hangzott el olyan irányban, hogy a képesítés kényszere erősen rovására van a kereskedelem szabadságának. A miskolci határozat óta országos vita indult meg ebben a kérdésben és a túlnyomó nagy többség mindenütt a képesítés ellen nyilatkozott meg, amelyben mindenhol a kereskedelem szabadságának súlyos sérelmét látják. Ebben az ügyben most a magyar közélet egyik igen súlyos szavú tényezője, dr. Dési Géza országgyűlési képviselő egyik fővárosi szaklapban, a Gazdasági Világban tört lándzsát a képesítés ellen és ezzel együtt a kereskedelem szabadsága mellett. A kereskedelmet közelről érintő érdekes cikk a következő:
A kereskedelmi életnek alapelve, levegője, éltető eleme a szabadság. Amióta a világ világ s amióta emberek gazdasági javakat egyik kézből a másikba juttatnak, akár a kezdetleges csere, akár a haladottabb adásvétel útján, közelre-távolra, idegen világrészekbe is, mindig a szabadság volt a kereskedelem lelke. A szabadság teremtette meg a kereskedelmet, aminthogy a kereskedelem a szabadság anyja. Legyőzte a forgalom akadályait, a távolságok, faji, vallási, nyelvi különbségek és ellentétek nehézségeit, közelebb hozta egymáshoz az embereket. A civilizációval, a kölcsönös megértésnek, az emberi egymásrautaltságnak és szolidaritásnak a kereskedelem az úttörője és terjesztője s minél egyetemesebb a kereskedelem összekapcsolódása, annál több jólét, kultúra és békesség uralkodik a világon. A nemzetközi érintkezésnek és az egymás mellett való megférésnek a kereskedők voltak a diplomatái, az első kereskedő, aki átmerészkedett a szomszédba, majd a föniciai hajós és a norman viking törékeny alkotmányaikkal az óceánok végtelenjére szállva, ezek az emberi civilizáció ősei és nagyjai. A hivatalos diplomaták többé-kevésbé mindig bajt csináltak, a gyilkos háboruknak és a halálos békekötéseknek ők a szerzői, ők rontották és pusztították el, amit a kereskedelem alkotott és épített s mindig a kereskedelemnek előlről kellett kezdenie és újra életrekeltenie, amit a hivatalos bajszerzők kárba tettek.
A diplomaták magas iskolákat járnak, Trianon az ő tanulmányaiknak és tudásuknak az eredménye. A kecskeméti gyümölcsös, a kőrösi uborkás, a makói hagymás, a biharkeresztesi libás, s mind a többi, a májas, paprikás, szőlős, boros, butoros, gépes, müszeres, müszakos, ruhás, cipős, gabonás, szenes, marhás, ürüs, sertéses, szalonnás, pulykás, tojásos, tollas, — az írótollas is — akik a magyar föld és a magyar szorgalom és tehetség termését és termékét idegen világokba juttatják, akik áttörik az autarkiák páncélöveit s a kenyér békességévé változtatják a hadi készülődéseket, vajjon minő képesítés alapján végzik áldásos munkájukat? Általában, hogyan lehet megtanulni a kereskedelmet? Tanulni lehet könyvvezetést, árumismeretet, számtant, földrajzot, vegytant, gyorsírást, gépírást, nyelveket, kereskedelmi és váltójogot, üzemtant, történelmet s a műveltségnek és tudásnak számos forrásából lehet meríteni, de magát a kereskedelmet is iskolából és könyvből megtanulni nem lehet.
Azt az ösztönösséget, leleményességet és bátorságot, hogy minő cikkekkel lépjen sorompóba s hogyan szerezzen a cikkeknek vevőt, hogyan vásároljon és hogyan adjon el, mit kitől, kinek, milyen áron, nem lehet megtanulni. Csiszolni lehet a gyémántot, hogy briliáns legyen, de az üvegből drágakövet teremteni nem lehet. Aki nem született kereskedőnek, azt semmiféle képesítés kereskedővé nem lépteti elő s kontár marad, ha bármeddig inaskodott és legénykedett s akármennyi oklevéllel ékeskedik.
A kereskedőnek azt kell tudni, amit nem lehet megtanulni, minden szabad pályán így van, de a kereskedőnél legelevenebben nyilvánul meg, hogy abban különbözik az egyik ember a másiktól, s ez adja meg a tehetség értékvonalát és az igazságos eredmény lehetőségét, ami velünk született, ami bennünk él, belőlünk fejlődik, ami a mienk, ami nem a másé, ez a mi egyéniségünk, adottságunk és életrevalóságunk.
A kereskedelmet béklyóba verni halálos bűn, még ennél is rosszabb, helyrehozhatatlan hiba, ha maga a kereskedelem teszi öngyilkossá, ebben az esetben még panaszkodni sincsen joga, legfeljebb önmagát okolhatja.
A „pokol tornáca jószándékkal van kikövezve”. Megengedem és megértem, hogy azok a tiszteletre méltó kereskedői közületek és egyéniségek, akik a kereskedelmet képesítéshez akarnák kötni, a legnemesebb indokból és a legjobb elgondolással cselekszenek. Mégis, a szabadság és a haladás minden barátjának kötelessége megmondani, hogy a képesítés követelői a jó utat keresve a tilosba tévedtek és útvesztőbe fognak kerülni, velük együtt a kereskedelem mérhetetlen károkat fog szenvedni, az orvosság rosszabb lesz a betegségnél. A kereskedelemnek amúgy is nagyon sok ellensége van. A mai idők, a hivatalos irányszólamok, a közüzemek és szövetkezetek túltengése és az előállott jogosulatlan és egészségtelen verseny s végül minden, ami a szabadság elvét és az elv szabadságát, az egyén mesterséges akadályoktól mentes érvényesülését, a tehetség becsületes kibontakozásának lehetőségét veszedelemnek tartja.
A numerus clausus szemforgató, hazug emberírtása, a tehetségeknek mondvacsinált kategóriákba osztása, — előnyök az egyiknek, hátrányok a másiknak — falanszter, céh, rubrikázás, elnyomás, korlátoltság, sötétség, középkor, erőszakos „irányítás”, a kiátkozott kartelleknek kartellek által való gyógyítása, a sátánnak az ördöggel való kiűzése, a tyúkszemnek a láb levágása által való gyógyítása, mindez egybevéve, amikor a mostoha viszonyok között vergődő és küzdő kereskedelem nyomorúságát a „képesítés” kuruzslásával akarjuk orvosolni.
Kereskedő testvéreim, — nekem szabad így szólnom, mert régi tisztes nagyváradi kereskedőcsaládból származom — kérlek benneteket, ne legyetek öngyilkosok.
Deák Ferenc örök bölcseséggel mondotta, hogy amit az erőszak és az ármány elvesz tőlünk, azt az idők és viszonyok változásával visszaszerezhetjük, de amiről magunk mondunk le, azt örökre elveszítettük.
A kereskedő ne mondjon le szabadságáról, ne nyújtsa maga oda a kezét, hogy gúzsba kössék s ne kötözzük meg egymást, ne akarjunk rabok lenni.
Ne csináljunk külön Trianonokat, ne nyirbáljunk jogokat, ne irigyeljük és ne vegyük el a mások kenyerét, ezzel nem lesz a mi kenyerünk sem több, sem fehérebb.
A kereskedő szabadsága az egész emberiség szabadsága, ennek a mértéke a haladás és világosság mérője, megmutatja, hogy napsütés van-e, vagy borulat, szabadság vagy reakció.
Sokan el akarnák venni a kereskedő szabadságát és sok mindent, ami ezzel együtt jár.
A kereskedő ne segítsen azoknak, akik ő ellene és az ő öröksége ellen törnek, ne féljen a szabadságtól.
Tartsunk ki hűségesen megszentelt igazságunknál, a szabadság elvénél, ez tette naggyá Nagymagyarországot s ez az út vezet reménységünk megvalósításához, hogy visszaszerezni mindent, ami elveszett.
