Magyar Bertalan: A szabadkereskedelem a Miskolci Héten

Írta: MAGYAR BERTALAN, az OMKE¹ helyettes elnöke

Lezajlott a Miskolci Hét a maga színes és változatos programjával. Ezt a sikert nem a nagyipar és a nagytőke produkálta, hanem egy vidéki város saját kulturális és gazdasági erejéből, saját iparával és kereskedelmével. Miskolc város a karakterét kereskedelme szabja meg és mint a város kiváló tehetségű és népszerű polgármestere: dr. Hodobay Sándor elismerően mondta, a Miskolci Hét a város kereskedőinek és iparosainak lelkes munkája nélkül nem jöhetett volna létre. A miskolci kereskedői tábor munkásságánál még csak a miskolci kereskedő asszonyok szerepe rokonszenvesebb. A miskolci asszonyok nemcsak az üzletben hű segítőtársaik férjüknek, hanem lelkesedni tudnak a közügyek iránt is és a Miskolci Hét megteremtésében is igen tevékeny részt vettek.

A Miskolci Hét programjának egyik kimagasló eseménye a Vidéki Kereskedelmi Testületek harmadik országos kongresszusa volt, amely szombaton és vasárnap játszódott le 49 város és 82 testület által kiküldött számos delegátus és nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. Az egész ország társadalma a legtávolabbi városokból, csak úgy mint a közeli falvakból egybegyűlt, hogy feltárja a nagy nyilvánosság előtt súlyos helyzetét és orvoslást kérjen sérelmeire és panaszaira.

Fodor Dezső, a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara nagytekintélyű elnöke, az országos értekezletnek is vezetője, megnyitó beszédében több szabadságot, egyenlő elbánást és méltányos teherviselést követel a kereskedelem számára. Feszült figyelem és élénk érdeklődés kísérte mindvégig magas színvonalú és előkelő hangú vitát a kereskedelemnek napirendre kitűzött problémái körül. Dr. Balkányi Kálmán, az OMKE igazgatója a szervezkedésről, dr. Radó Rezső, a debreceni kamara főtitkára az idegenforgalmi kérdésekről tartott előadást. Elkeseredett közbeszólások kísérték dr. Bodroghy Józsefnek, az OMKE jogtanácsosának és Engel Istvánnak — a sikerült kongresszus kitűnő és agilis főrendezőjének — előadását a kereskedelem közterheiről. A szenvedélyek a képesítéshez kötöttség vitájánál robbantak ki. A vidék túlnyomó része a képesítés mellett foglalt állást. Szenvedélyesen bizonygatták, hogy az illetéktelenek és szaktudás nélküliek, sok esetben állami, városi, vasúti nyugdíjas tisztviselők is máról holnapra kereskedőkké válnak és fölöslegesen szaporítják a megcsappant és amúgy is alig tengődő vidéki kiskereskedelmet. Ezzel szemben a szabadkereskedelem hívei rámutattak azokra a súlyos aggályokra, melyek a megkötöttség és a képesítés ellen fennforognak. Az izgatott kedélyek alig tudtak megnyugodni és csak Vértes Miksának, a szegedi kamara elnökének erélyes és tapintatos bölcsessége volt képes a szenvedélyeket lecsillapítani.

A monopóliumok és protekcionizmus ellen erős érveket sorakoztatott fel és ecsetelte azok káros hatását Ferenczi Károly, a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara kitűnő alelnöke. Meggyőző okfejtéssel követelte az egyenlő elbánás elvének keresztülvitelét vidék és főváros között.

Kétségtelen, amire a kongresszus során magam is igyekeztem rámutatni, hogy korunk legsúlyosabb gazdasági problémája a kereskedelem szabadságának, a szabadkereskedelemnek megszűnése. A mindinkább szaporodó korlátozások, állami beavatkozások, vámemelések, a kontingensek rendszerére és az ezekkel járó általános elszegényedési folyamatra utaltam.

Azt mondják, a liberális kapitalista rendszer lejárta magát. Lehetséges-e, hogy a liberalizmus, amely mai formájában alig 100 éves, már kivénült volna? Lehetséges-e, hogy a liberalizmus, amely a 19-ik század végén és a 20-ik század elején soha nem látott iramban vitte az emberiséget a kulturális és gazdasági fejlődés szédítő magasságaiba, máról holnapra az összeomlás, a pusztulás, a nyomor előidézőjévé vált? A liberalizmus korszakalkotó felfedezések és találmányok hosszú sorozatával az életet kényelmessé és széppé tette, higiéniával és szociális berendezéseivel pedig annak tartamát meghosszabbította. A legnagyobb vívmánya: a közlekedés tökéletesítése, amellyel megteremtette a személyek és áruk világforgalmát, a világkereskedelmet és ezen keresztül az egyes gazdasági ágak nemzetközi kapcsolatait.

Hogy lehet az, hogy ez a rendszer, amelynek a mai kultúrember az egész létét köszönheti, máról holnapra használhatatlanná vált? Erre megadja a választ Aldous Huxley, az ismert angol író, aki szerint az emberi természet nem bírja el a hosszú nyugalmat. A „homo sapiens”-ből egy csapásra „homo cupiens” lesz, akit indulata és vágyai versengésbe, harcba, háborúba kergetnek. Huxley nem becsüli túl a kultúra és civilizáció fékező hatását! Szerinte a háború időnként elkerülhetetlen, amit politikusok nem is tudnak elhárítani, legfeljebb az orvosok. Orvosoknak kellene szerinte az emberiséget ebből a betegségből kigyógyítani.

A háború tehát időközönként elkerülhetetlen, melynek következtében a fennálló intézmények és rendszerek elerőtlenednek. A legutóbbi háború után a liberális kapitalista rendszert érte ez a csapás.

Új elgondolásokkal és intézményekkel próbálkoznak világszerte a háború óta, mindenütt csaknem egyforma sikertelenséggel.

A kötöttség, az intervencionizmus, a monopóliumok mindenütt bajt-bajra halmoznak.

Nem új utakra és igazságokra van szükség, hanem annak felismerésére, hogy a túlzott vámvédelem nemcsak gazdasági háborút és pusztulást idéz elő, hanem legtöbbször valóságos háborúra vezet.

Aki békét akar, aki a népmilliókat nyomorító, politikai szenvedélyeket szító szegénységet akarja kiküszöbölni, annak vallani és hirdetni kell a szabadkereskedelmet és a gazdasági szabadságot.

Hodobay Sándor, Miskolc polgármestere azt mondotta, hogy Miskolc város minden rendű és rangú polgára, elsősorban kereskedői, születésüktől halálukig hozzá vannak szokva a szabad élethez. Talán nincs egyetlen városa sem az országnak — mondotta —, melynek polgárai annyira vágyódnának a szabadság után s annyira szívükbe zárnák azt, mint éppen a miskolciak.

Önérzetesen és erélyesen, félelem és elfogultság nélkül vallani és hirdetni kell az egyén szabadságát, az egyéni boldoguláshoz való jogát.

Ez legyen a Miskolci Hét tanulsága mindnyájunk számára.

Lábjegyzetek

1. Praxeum-jegyzet: OMKE: Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés. ↩