Cobden Richard portréja a Vasárnapi Ujság 1865. április 30-i számából.
Cobden Richardban Anglia egyik legnemesebb polgárát, a világ egyik legnagyobb emberét, a polgárosodás egyik legmerészebb, legkitartóbb és egyik legdiadalmasabb előharcosát vesztette el.
Magyar embernek különösen nehéz e nagy, jó és nemesszívű férfiú halálára gondolni. Cobden nagy rokonszenvvel viseltetett hazánk iránt, s e rokonszenvnek számtalanszor adta zajtalan, de tevékeny tanújeleit azon hazánkfiainak emberszerető támogatásában, kiket a balsors üldözése Albion partjaira vetett. Emberbaráti jelleme azonban annyira általános volt, s annyira felkarolt minden küzdő ügyet, hogy e tekintetben alig lehet jellemének egyes vonását különösen kiemelni.
Két eszménye volt: szabadság és béke. Ámde ő nem vesztegette idejét üres ábrándokra. Szabadság az állam minden polgárának és anyagi jóllét a társaság minden osztályaiban s a föld minden részein: e kettőben látta ő a béke legjobb biztosítékait; valamint viszont béke – béke a társaság tagjai és osztályai, s béke a föld minden nemzetei közt – volt szerinte a szabadság és jóllét múlhatatlan feltétele. S a siker, melyet Cobden hosszú és gyakran reménytelennek látszó küzdés után aratott, s mely a brit birodalomnak és az egész világnak új korszakot nyitott, bőven igazolta nézeteit.
Cobden Richard Sussex megyéből származott, s 1804. június 3-án született Durnfordban, Midhurst mellett, hol apja egy kis gazdatelket (farm) tartott haszonbérben. Cobdenről az a monda jár, hogy gyermekkorában apja juhai körül pásztorkodással foglalkozott volna. A kis Richard olvasáson, íráson és számoláson kívül semmi tudományos nevelésben nem részesült, s mindaz, amit e tekintetben idővel magáévá tett, saját szorgalmának volt eredménye. Korán jutván árvaságra, egy londoni nagybátyja, kinek gyapotkelme-kereskedése volt, üzletébe fogadta, s Cobden itt ismerkedett meg a kereskedés első elemeivel. Itt azonban nem volt sokáig maradása, mert nagybátyja megbukván, Cobden egy stockporti színezőgyárhoz volt kénytelen úgynevezett kereskedelmi utazónak (commis voyageur) szegődni, s ez alkalommal beutazta Európának több országát. Szorgalma, becsületessége és üzletviszonyaiban tanúsított ügyessége által csakhamar társ lett a stockporti üzletben, s nemsokára tekintélyes helyet kezdett elfoglalni Észak-Anglia gyáros osztályában. Összeköttetései Stockportban és Manchesterben gyorsan szaporodtak. Gyártmányai – mert Cobden kevés idő alatt gyártulajdonos lőn – a legkeresettebb cikkeket képezték, s híre, tekintélye s befolyása a kereskedelmi és gyáripari világban kevés idő alatt szilárdul meg volt alapítva. Még alig 30 éves korában, 1834-ben beutazta Egyiptomot, Görög- és Törökországot, 1835-ben pedig Amerikát, s az Egyesült Államok politikai és polgári intézményei mély és tartós benyomást tettek lelkére. Visszatérte után két röpiratot adott ki, az egyiket Anglia, Írország és Amerika, a másikat Oroszország címmel, melyekben – úti jegyzetein és tapasztalatain kívül – először bocsátá világ elébe nézeteit a szabad kereskedésről. Röpiratai nagymértékben felbőszítették ellene az iparos- és földbirtokos monopolisták osztályát; toryk és whigek egyaránt gyűlölték a hírben, tekintélyben serdülő államgazda független szellemét, s Cobdennek 1837-ben még nem sikerült helyet foglalni az alsóházban.
A szabad kereskedés tanai azonban naponként nagyobb tért vívtak ki, s nemsokára az úgynevezett gabonatörvények (Corn Laws) elleni izgatás kezdődött meg a társulati téren. Manchesterben, 1838 szeptemberében alakult meg az örökre emlékezetes Anti-Corn-Law-League, melynek ideiglenes választmányában mindenekelőtt Cobden s a szabadelvű kvéker, Bright nevei vonák magukra az angol közönség figyelmét. Cobden és Bright csakhamar vezérei lettek a mozgalomnak, s e társulat vetette meg azon politikai párt alapját, mely a manchesteri iskola neve alatt ismeretes, s oly messzeható befolyást gyakorolt és fog hihetőleg ezután is gyakorolni Anglia végzeteire. A társulat röpiratokkal, értekezésekkel, felolvasásokkal s még ezeknél is gyakorlatibb eszközökkel igyekezett a nemzetben meggyőződést kelteni, s nem szükség mondanunk, hogy Cobden volt a mozgalom lelke, s hogy az ő tiszta, egyszerű és meggyőző szónoklata csodahatást tett mindenütt. A kormány ellen 1841-ben bizalmatlanság lőn szavazva, minek következtében az alsóház feloszlattatván, új választás történt, s Cobden, ki ekkor már az angol nép egyik legnépszerűbb embere volt, ez alkalommal választatott meg Stockport által alsóházi tagnak. Cobden nem annyira csillogó, mint meggyőző szónoklata által a parlamentben már az első napokban megalapította tekintélyét mint államgazda, szónok és államférfiú, s ezentúl csak élete feladatának élt, annak tudniillik, hogy a szabad kereskedés nagyszerű tanait valósítsa. Évekig tartó hosszas küzdés után Cobden végre odavitte a dolgot, hogy maga az akkori minisztérium elnöke, Sir Robert Peel, 1846. január 27-én indítványba hozá a gabonatörvények végleges eltörlését. A 12 napig tartott vitatkozás alkalmával Cobden legnagyszerűbb s leghatályosabb beszédei egyikét mondá el. A hatás eldöntő volt, s Sir Robert Peel indítványa a megbőszült protekcionisták megátalkodott ellenszegülésének dacára elfogadtatott, országos törvénnyé lőn, s azóta változatlanul a szabadkereskedés képezi Anglia kereskedelmi és financiális politikájának alapját.
E nap volt Cobden életének legnagyobb és legdicsőbb napja. Mit nagy államférfiak és nemzetgazdák csak titkon mertek óhajtani, de a megrögzött angol előítéletekkel szemközt hangosan még maguknak sem mertek bevallani, azt Cobden erélye, világos értelme, férfias és áldozatkész kitartása s mindenható szónoki ereje szerencsésen valósította. Emelte diadalának nagyságát az, hogy kevés kivétellel a földművelő osztályt is sikerült meggyőznie a szabad verseny áldásairól. E naptól kezdődik ama példátlan anyagi emelkedés és általános jóllét, mely Angliát követésre méltó például állította fel mindazon államoknak és nemzeteknek, melyek a hatalom és jóllét forrásait tanulmányozni akarják.
De a nyolc évig tartott izgatás roppant áldozatokba került, s Cobden élete nagy feladatának összes vagyonát áldozta fel. Egyik nemes jellemvonása az angol nemzetnek, hogy nagy ügyeinek apostolait soha és semminemű körülmények közt nem szokta cserbenhagyni. A szabadkereskedés párthívei érezték, mivel tartoznak azon férfiúnak, ki az ipar és kereskedés bilincseinek széttörése által a szabad munkának és szabad üzletnek oly végtelen és gyümölcsöző tért nyitott, és szegényebb sorsú polgártársai millióinak tehermentes kenyeret adott. Aláírás nyittatott, s elvrokonai 80 000 font sterlinggel kármentesíték őt azon áldozatokért, melyek azóta megszámlálhatatlan milliókat gyümölcsöztek Angliának. Emelte a sikert azon általános elismerés, mellyel honfiai őt megtisztelték.
Sir Robert Peel 1846. június 29-én az alsóházban ünnepélyesen kijelenté, miképp az angol kereskedelmi törvényhozás reformjának érdeme sem őt, sem Grey grófot nem illeti, de illeti Cobdent, kinek neve örökre összeszőve fog maradni e reformmal. Cobden ezentúl Anglia szabadkereskedelmi politikájában mindig vezérszerepet játszott. Véleményének mindig döntő súlya volt. Politikájának sikere azonban mindinkább a béke szószólójává tevé őt, s Cobden tekintélyének és befolyásának egész súlyával igyekezett Angliát minden háborútól visszatartóztatni. S a választásoknál az összes manchesteri iskola megbukott, s vele Cobden. Ekképp elvesztvén ülését a parlamentben, Cobden egy darabig visszavonultan élt, 1858-ban pedig Amerikába utazott, honnan 1859-ben tért vissza.
Az angol–francia kereskedelmi szerződvény Cobden műve, s ezáltal minő szolgálatot tett az elhunyt államférfiú az emberiségnek és a békének, csak az utókor fogja kellőleg méltányolhatni. A közbecsülésben állott férfiút folytonos munka és küzdés között lepte meg a halál ez év április 2-án. Halála valódi esemény volt nemcsak Angliában, hanem a legőszintébb részvétet ébreszté Európa összes nemzetei között.
A Daily News egyebek közt ezt mondja róla:
„Minő bámulással tartozunk ez egyszerű nagyságnak, mely annyi sikert aratott, s mindent oly szelíden és szerényen vitt véghez! E fia egy sussexi földművesnek, e manchesteri gyapotfonó, ki hat év alatt a keresztény világ legnagyobb államának politikáját felforgatta, ki Európa legbüszkébb arisztokráciáját legyőzte, ki egy vértelen forradalmat vitt keresztül, ki honát megmentette, s újjászületését eszközölte – e férfiúnak kétségkívül éppen annyi oka volna kevélységre, mint egy Caesarnak. De Cobden Richard nagyobb volt, mint Caesar!”
