Ha van egy boltom és hamis pénzt fogadok el egy szélhámostól, de nem tudom, hogy az a pénz hamis, akkor köteles vagyok odaadni neki azt, amit "vásárolt".
Ugyanígy, ha azt hiszem, hogy szeretnek – még akkor is, amikor ez nem igaz – bizonyos mértékben kötelez a becsületem, hogy viszonozzam azt a szeretetet. Ha az édesanyám azt mondja, hogy szeret, és az édesanyám erényes, akkor szeretnie kell, mert én is erényes vagyok. Mivel ő maga erényes, akkor "tartozom" neki a szeretetemmel, ugyanúgy, ahogyan tartozok a bizalmammal valakinek, aki folyamatosan bizalomkeltőn viselkedik.
Tehát amikor valaki megpróbál meggyőzni arról, hogy szeret téged, igazából kötelességet próbál teremteni benned. Ha megpróbállak meggyőzni téged arról, hogy megbízható ember vagyok, ezt azért teszem, mert szeretném elérni, hogy úgy bánj velem, mint egy megbízható emberrel. Ha tényleg megbízható vagyok, akkor meg kell értenem a bizalom természetét – legalábbis valamilyen szinten – tehát tudnom kell, hogy a bizalmat nem lehet követelni, hanem ki kell érdemelni. Mivel kiérdemelni a bizalmat nehezebb, mint követelni azt, tisztában kell lennem a bizalom igazi értékével, máskülönben nem fáradtam volna azzal, hogy kiérdemeljem azt a következetes viselkedésemmel – egyszerűen csak követeltem volna és átugrottam volna a nehéz részt!
Ha bizalmat követelsz, akkor a ki nem érdemeltet követeled, ami azt jelzi, hogy nem hiszed, hogy kiérdemelheted. Ennélfogva automatikusan megbízhatatlan akárki, aki bizalmat követel.
Miért követelik az emberek a bizalmat?
Hogy kiraboljanak másokat.
Ha pénzt szeretnék kölcsönkérni tőled, és azt követelem, hogy bízz bennem, ez azért van, mert nem vagyok megbízható és valószínűtlen, hogy visszafizetem.
Más szóval szeretném ellopni a pénzedet és szeretnék uralkodni feletted.
Ugyanez a helyzet a szeretettel.