Ha az ember a réten csecsemőkorában került a börtönébe, elég hamar felfedezte volna a zárka határait – méghozzá fájdalmasan – amikor nagyon fiatal volt. Teljesen elképzelhető, hogy végül csak kerülné a láthatatlan börtönrácsait, hogy fenntartsa a szabadságának illúzióját és elnyomja bebörtönzésének fájdalmát. Ha nem tudsz kiszabadulni a börtönből, akár el is képzelheted, hogy szabad vagy.
Ez az ember nem felelős azért, hogy bekerült a ketrecbe, amikor csecsemő volt, és nem felelős az ebből fakadó elfojtásáért, és nem felelős azért, mert nem próbálgatja a börtön rácsait, hanem helyette visszafordul, még mielőtt hozzáérne.
Viszont van két dolog, amiért bizony felelős.
Az első az, hogy felelős azért, hogy tagadja a nyilvánvaló és érzékelhető bizonyítékot, ami ellentmond a hitének. Két fő bizonyíték létezik: a fűszál, ami lángra robbant, és a tény, hogy bár azt mondja, hogy szabad, soha nem tesz pár lépésnél többet akármerre, mielőtt megfordul.
A második dolog, amiért felelős, az a beszélgetés lezárása, amikor kellemetlenné vált a számára.
A bölcsesség lényege megtanulni a "beszélgetésben maradás" értékét még akkor is, ha kellemetlenül érzed magad benne.
Főleg, ha kellemetlenül érzed magad benne.