Ha azonban megfélemlítésen keresztül elmosható és elásható a megkülönböztetés az alapelv és a személy között, egy sokkal hatékonyabb irányítási mechanizmust érhetünk el. Ha a gyermek – vagy az állampolgár – megtanítható arra, hogy úgy engedelmeskedjen egy személynek, mintha az a személy egy egyetemes alapelv volna, azzal szilárdan lefektetik a hegemonikus diktatúra alapjait, legyen az a családban, a templomban, az iskolában vagy az államban. Ha egy gyermek elméje megtanítható arra, hogy ugyanúgy engedelmeskedjen egy személy hóbortjainak, mint ahogy a teste engedelmeskedik a gravitáció törvényeinek, azzal elérhető a tökéleteshez közeli kontroll.
Ez a kontroll természetesen szörnyű árat követel – és szörnyű kockázatot hordoz magában. Az árat mind a szülőnek, mind a gyermeknek meg kell fizetnie, mint minden korrupt interakció esetén. Azzal, hogy hamis és következetlen alapelveket használnak arra, hogy megtanítsák a gyermeket egy személynek való engedelmességre egy alapelv helyett, elsorvasztják a gyermek képességét arra, hogy alapelveket vonjon le az interakciókból. Az ilyen gyermekek elkerülhetetlenül úgy nőnek fel, hogy a szüleik által eltanult destruktív mintákat fogják megismételni a kapcsolataikban, látszólag minden képesség nélkül arra, hogy tanuljanak a hibáikból. Hogyan is volnának képesek tanulni a hibáikból? Alapelvként tanították meg nekik azt, hogy személyeknek engedelmeskedjenek – hogy tudnának akkor általánosított alapelveket levonni azoknak az egyéneknek a viselkedéséből? Ez olyan volna, mint azt remélni, hogy a folyó a hegycsúcs felé fog folyni. Elvárni ilyen emberektől, hogy produktív alapelveket vonjanak le az emberekkel való interakcióikból olyan, mintha azt várnánk egy középkori szerzetestől, aki hiszi, hogy a világ Isten szeszélyét követi, hogy felfedezze a relativitás elméletét – vagy akár magát a tudományos módszert.
A szülőknek az ár a gyermekük értelmétől és felfogóképességétől való véget nem érő és egyre növekvő félelem, ami különböző módokon ölt testet, mint például a derűs feledékenység, a maró megvetés, az ásító közöny vagy a nyűgös ingerlékenység.
A modern világ gyakorlatilag garantálta a szüleiknek – és általában az időseknek – azt, hogy vége a játéknak.
A hamis erkölcs ellenszere a hamis erkölcsök sokasága. Az irracionális előítélet ellenszere meglátni még több irracionális előítéletet.
Ha képesek vagyunk teljességében látni a világot, akkor szabadíthatjuk fel magunkat.