Választhatjuk azt, hogy nem eszünk, de nem törölhetjük el a testünk szükségletét az ételre. Választhatjuk, hogy leugrunk egy szikláról, de nem választhatjuk, hogy ellenállunk a gravitációnak.
Színlelhetjük azt, hogy a hazugságaink igazak és a bűneink erények, de nem változtathatjuk igazzá a hazugságot vagy erénnyé a bűnt.
Nem tűntethetjük el az igazságot magunkban, csak elnyomhatjuk és eltorzíthatjuk azt.
Alapjában véve a filozófia nem feltalálás, hanem feltárás, nem felfedezés, hanem régészet.
Amikor gyermekként bántalmaznak minket, mint Bob, kétségbeesetten próbáljuk elnyomni a fájdalmunkat azzal, hogy azt képzeljük, hogy a bántalmazóink erényesek. Azonban mélyen legbelül tudjuk az igazságot, és ezért okoznak nekünk hosszútávon annyi fájdalmat a torzításaink.
Használhatunk más embereket, hogy "kezeljük" a saját szorongásunkat, mint ahogy használhatunk drogokat és alkoholt, hogy "kezeljük” a szorongásunkat.
*A depressziónk és a szorongásunk legalapvetőbb forrása a különbség a mitológiák között, amiket ki kell találnunk azért, hogy túléljük a gyermekkorunkat, valamint a valóság között, amiről tudjuk, hogy igaz.
*Más szóval a fantázia a bántalmazás sebének maradandó hegesedése.
Amikor Bob látta, hogy lehajtom a fejem az asztalra, szorongást "teremtettem" benne, mert nem viselkedtem aszerint a premissza szerint, amit ő erkölcsi abszolútnak hitt: „tisztelned kell a hatalmon levőket és engedelmeskedned kell nekik.” Nem azért jelentkezett az időnkénti kimerültségemre adott hisztérikus reakciója, mert úgy hitte, hogy engedelmeskednem kellene a hatalmon levőknek, hanem mert mélyen legbelül tudta, hogy valójában erkölcstelen engedelmeskedni a hatalmon levőknek – és mivel azt is tudta, hogy ha egy hatalommal bíró ember követeli az engedelmességet, az azért van, mert az az ember nem erkölcsös.
Tehát elkerülte a saját elszenvedett bántalmazásából fakadó fájdalmát annak színlelésével, hogy őt nem bántalmazták – annak színlelésével, hogy a bántalmazói erkölcsösek voltak. Ezt azzal érte el, hogy a rákényszerített kontrollt az engedelmeskedés praktikus elvéből a tökéletesség erkölcsi mércéjévé alakította.