Amikor az édesapád azt mondja: "tiszteljed a te atyádat és a te anyádat," egyszerre hivatkozik egy alapelvre és egy személyre. Az alapelv az, hogy mindegyik anya és apa méltó a tiszteletre. A személy, akire hivatkozik, az önmaga és az édesanyád – a te atyádat és a te anyádat.
Logikai szempontból ez értelmetlen.
Azt mondani, hogy "tiszteljed a te atyádat és a te anyádat," olyan, mintha azt mondanád, hogy "tisztelj minden nőt, aki a feleségem." Ha tisztelnem kell minden nőt, akkor automatikusan tisztelnem kell a feleségedet, hiszen ő is egy nő. Ha a te feleségedet tisztelnem kell, akkor nincs értelme azt mondani, hogy tisztelnem kell, mint nőt, mert az magába foglalja minden nő tiszteletét. Vagy az egyik, vagy a másik.
Ha az apa és anya kategóriáját kell tisztelned, akkor egyformán tisztelned kell minden apát és anyát. Igazságtalanság lenne előnyben részesíteni a saját szüleidet.
Ha előnyben kell részesítened a saját apádat és anyádat, akkor az "anya" és az "apa" kategóriája irreleváns. Más okból adódóan kell tisztelned ezeket a bizonyos egyéneket.
Ha az apádat és az anyádat, mint egyéneket kell tisztelned, nem bármiféle objektív alapelv miatt, akkor amit igazán elvárnak tőled, az nem tisztelet, hanem engedelmesség bizonyos egyének felé a tisztelet, mint alapelv álruhájában.
Az alapvető logikai ellentmondás, míg szillogisztikailag bonyolult megvizsgálni, olyasvalami, amit minden gyermek ösztönösen megért. Amikor az édesanyánk azt követeli tőlünk, hogy tiszteljük őt, talán nem érzünk megvetést, frusztrációt és elkeseredést? Tiszteletet követelni olyan, mintha szeretetet követelnénk, vagy mint eltéríteni egy repülőt: egy úti cél megparancsolása ahelyett, hogy tiszteletben tartanánk az egyének szabad választását.
Nem tudunk elképzelni egy embert, aki eltérít egy Vlagyivosztokba tartó gépet, majd azt követeli, hogy "Vigyenek el Vlagyivosztokba!" Az emberek azért térítenek el repülőket, mert a repülő nem arra megy, amerre ők szeretnék.