Ha az emberek arról fantáziálnak, hogy tudják, mi az igazság, akkor elkerülhetetlenül abbahagyják az igazság keresését. Ha hazafelé vezetek, megállok, amikor odaérek. Ha az emberek arról fantáziálnak, hogy tudják, mi az a jóság, elkerülhetetlenül abbahagyják a jóság megértésére való törekvést.
És ami a legfontosabb: ha az emberek arról fantáziálnak, hogy ők máris jók, akkor abbahagyják a próbálkozást, hogy jóvá váljanak. Ha szeretnél egy gyermeket, és úgy hiszed, hogy terhes vagy, abbahagyod, hogy megpróbálj teherbe esni.
A kérdés – amire már tudjuk a választ – tehát változatlanul: miért van az, hogy azok, akik azt állítják, hogy szeretnek, sosem mondják el, mi is az a szeretet?
Ha egy híres matematikus vagyok, és a gyermekem odajön hozzám és a szorzótábláról kérdez, illetlenség és modortalanság lenne a részemről, ha elutasítanám a kérdését. Ha odamegyek az anyámhoz, aki 30 éven át azt állította, hogy szeret engem, és megkérdezem, mi is az a szeretet, akkor miért van az, hogy kikerüli a válaszadást? Miért forgatja a bátyám a szemét és változtatja meg a témát, amikor arról kérdezem, hogy mi az, amit szeret bennem? Miért állítja az apám, hogy szeret, miközben folyton elutasít mindent, amit én fontosnak tartok?
Miért használ körülöttem mindenki folyton olyan szavakat, amit nem definiálnak? Birtokukban volna egy tudás, amit nem tudnak kifejezni? Ez nem jó indok arra, hogy elutasítsák a téma megvitatását. Egy regényíró, aki ösztönösen ír, nem viselkedne ellenségesen, amikor az inspirációjának forrásáról kérdezik. Nem tudna tökéletes választ adni, de nem lenne oka folyton elkerülnie a témát.
Hacsak...
Hacsak nem plagizál.