Amikor valaki azt mondja neked, hogy szeret, ez vagy egy őszinte állítás, ami a kölcsönös erény alapjain áll, vagy egy kihasználó és igazságtalan követelése a vagyonodnak, az idődnek, az erőforrásaidnak vagy a helyeslésednek.
Aligha létezik harmadik opció.
A szeretet vagy valós, és egy igazi élvezet, vagy hamis, és az elképzelhető legkorruptabb és leggyávább formája a lopásnak.
Ha a szeretet valós, akkor nem ró a másikra igazságtalan kötelességeket. Ha a szeretet valós, akkor ingyen nyújtják, követelések nélkül. Ha egy jó ember a szeretetét adja neked, és te nem viszonzod, akkor rájön, hogy hibázott, tanul egy kicsit és továbbáll. Ha egy nő azt mondja neked, hogy szeret téged, és aztán neheztel bármiféle hezitálásra vagy a kölcsönösség hiányára a részedről, akkor nem szeret téged, hanem a "szeretet" szót használja egyfajta horogként, hogy csapdába csaljon, amiben a saját károdra cselekszed azt, amit szeretne.
Honnan tudhatod, hogy igazi–e vagy sem a szeretet, amit valaki kifejez feléd?
Nagyon–nagyon egyszerű.
Amikor őszinte, érzed.
De mi történik, ha egy szülő követeli a szeretetet tőlünk?
Nos vagy megadjuk magunkat a követelésének és úgy teszünk, mintha engedelmeskednénk, vagy szembesítjük őt a manipulációjával – ezzel a kapcsolat alapját fenyegetve.
Vajon valaha ilyen pozícióba juttatna minket az, aki igazán szeret minket?