E könyvben igyekeztem eldönteni, vajon a vámvédelem vagy a szabadkereskedelem egyezik-e jobban a munka érdekeivel, továbbá közös álláspontra igyekeztem juttatni e kérdésben mindazokat, akik valóban emelni akarják a munkabért.
Nemcsak a szokásos úton haladtam és az általában használt érveket vizsgáltam meg, hanem tovább vittem a kutatást, mint ameddig a vita bármelyik oldalának képviselői eljutottak. Igyekeztem feltárni, miért őrzi a vámvédelem erős népszerűségét minden téves érvének cáfolata ellenére; kimutatni az összefüggést a vámkérdés és a még fontosabb társadalmi kérdések között, amelyek rohamosan korunk égető kérdéseivé válnak; és megmutatni, milyen radikális intézkedésekhez vezet logikusan a szabadkereskedelem elve. Miközben bebizonyítottam annak a hiedelemnek a hamisságát, hogy a vámok védik a munkát, nem mulasztottam el elismerni azokat a tényeket, amelyek hihetővé teszik ezt a hiedelmet. E tényeket vizsgálva nemcsak azt mutattam ki, milyen keveset remélhetünk attól a pusztán „pénzügyi reformtól”, amelyet tévesen „szabadkereskedelemnek” neveznek, hanem azt is, mennyit remélhetünk az igazi szabadkereskedelemtől. A szabadkereskedők által felismert igazságokat így összhangba hoztam azokkal a tényekkel, amelyek a védővámosok számára hihetővé teszik saját elméletüket. Véleményem szerint ezzel olyan közös teret nyitottam, amelyen a látszólag kibékíthetetlen véleménykülönbségek által elválasztott emberek egyesülhetnek a szabadkereskedelmi elv teljes alkalmazásáért, amely egyszerre biztosítaná a legnagyobb termelést és a vagyon legméltányosabb megoszlását.
A kutatást így azon a ponton túl folytatva, ahol Adam Smith és követői abbahagyták, úgy hiszem, megszabadítottam a vámkérdést legnagyobb nehézségétől, és utat törtem egy olyan vita eldöntéséhez, amely máskülönben vég nélkül folytatódna. Az elért eredmények a szabadkereskedelem tanát az angol közgazdasági írók által tanított, meggyengített formájából arra a teljességre emelik, amelyre Adam Smith elődei — azok a kiváló franciák, akiktől a laissez faire elve származik — jutottak. Bármilyen zavaros volt is terminológiájuk, és bármilyen hibás a módszerük, olyan általános igazságot találtak meg, amelyet a szabadkereskedők azóta sem ismertek fel.
Röviden, arra törekedtem, hogy a vámkérdés minden oldalát olyan világos és alapos vizsgálatnak vessem alá, amely határozott és szilárd következtetéshez segítheti azokat, akik számára e tárgy zavaros összevisszaságnak látszik. Bízom benne, hogy tettem valamit azért, hogy a ma még félénk mozgalmat a radikális meggyőződés komolyságával és erejével töltsem meg; hogy megakadályozzam azok két táborra szakadását, akiket közös céljuknak kellene egyesítenie; hogy határozottabb célt adjak a munka felszabadítására irányuló törekvéseknek; és hogy kiirtsam a nemzeti érdekek ellentétébe vetett hitet, amely még az azonos vérű és nyelvű népeket is arra készteti, hogy természetes ellenségüknek tekintsék egymást.
Hogy elkerüljem annak látszatát, mintha a vámvédelem álláspontjának képtelenségeit válogatnám össze, elsősorban azt a legújabb szerzőt idéztem, akit az amerikai védővámosok nézeteik hivatott védelmezőjének látszanak tekinteni: Thompson professzort, a Pennsylvaniai Egyetem tanárát.
