Magyarország a liberalizmus előtt is megnyitotta kapuit, mégpedig ugyanabban az időpontban, amikor Nyugaton zajosabb életjelt adott magáról. A XVI. századbeli reformációnak az analóg esete ment végbe Magyarországon. A liberális eszmék eljutása annál sajátságosabb, mert az országban – mint mondottuk – hiányzott a polgári osztály. A szabadelvűség tisztán polgári ideológia, s azok az arisztokraták és nemesek, akik híveivé szegődtek, a saját érdekeik ellen vétettek. Egyes mágnás és nemesi rendből való doktrinerek annyira a francia forradalom s a felvilágosodási iskola hatása alá kerülnek, hogy visszaélésnek tekintik saját kiváltságaikat. Egyik legérdekesebb a sok közül báró Orczy Lőrinc esete. Gazdag főúr, előkelő nagy méltóságokat viselő főember, de nyíltan ki meri mondani, hogy a szegények izzadtsága és vére szennyezi be a gazdagok vagyonát.1
József nádor nemrégen közzétett levelei megdöbbentő képet tárnak elénk az akkori Magyarországról.2 Felterjesztéseiből kitűnik, hogy hazánk benne van a forrongó Európában és a legigaztalanabb az az állítás, hogy az e korbeli magyar nemesség parlagi, a nagyvilág dolgaiban pedig járatlan. Ugyanúgy, mint ebben az időben Ausztriában, Németországban, Olaszországban, nálunk is a francia forradalom eszméi foglalkoztatták a műveltebb elméket. Az első szabadkőműves páholyt Magyarországon Linzing János nevű nyomdász alapította Nagyszebenben 1769-ben, s ettől fogva a titkos társaságok szaporodtak, a nádor hivatalba lépésekor pedig az egész ország tele van Jakobinus-klubokkal és egyéb titkos társaságokkal. És nemcsak a Bécsben és a külföldön járt intelligenciát ragadják meg a francia forradalom tanításai, hanem a megyei köznemességet is. József nádor bátyjához, Ferenc császárhoz intézett fölterjesztéseiben többet foglalkozik a titkos társaságok elleni védekezéssel, mint bármely más üggyel. Egymásután jelennek meg a cenzúra elkerülésével a lázító kiáltványok. (Nagyszombat, Pest, Vác, 1798, 1800.) A Martinovics-pörben szerepelt jogügyi igazgató a felterjesztésében előadja, hogy alig van az országnak olyan fontosabb városa, ahol ne működnék szabadkőműves páholy vagy jakobinus-klub s az agitátorok irataikban elégedetlenséget szitának. A francia forradalom infekciója behatolt még a vármegyék közgyűlési termeibe is, mint Zemplén példája mutatja.
A magyar aufklärista irodalom első jelentékeny terméke Batthyány Alajos gróf „Ad amicam aurem” című kétkötetes brosúraszerű munkája (1790-91). A voltaireiánus gróf mint jezsuita növendék kezdte meg pályáját és mikor rendjéből kilépett, a leglenyűgözőbb lelki diszciplínából ugrott át a legellentétesebb végletbe. Mint a kiugrott papok legtöbbje, megundorodott attól a rendszertől, amellyel nem tudta magát azonosítani, és valóságos forradalmár lett. Mint humánus gondolkodású ember, mély részvétet érzett az elnyomott, agyonsanyargatott jobbágyok iránt, de nem akarta őket máról holnapra felszabadítani. Minthogy politikailag még nem eléggé érett a parasztság, úgy gondolta, hogy egyelőre elég lesz, ha az országgyűlésen a nemesség képviseli az érdekeit, de a szabad költözködés joga, az úriszék eltörlése, s a jobbágynak az a joga, hogy nemesi birtokot vásárolhasson, már mind megvalósíthatók. Montesquieu és Rousseau hatása minden írásművén kimutatható. Ő mondotta ki először Magyarországon a népfelség elvét. A vallási kérdésekben deista, kárhoztatja a vallási türelmetlenséget és a katolikus egyház különleges helyzetét. Minden művén érzik Rousseau romantizmusa, de Jean Jacques stílusa és lendülete nélkül. Könyvei mindamellett igen nagy port vertek fel. Ellenfelei a francia forradalom példájára hivatkozva azt próbálják vele szemben bebizonyítani, hogy mennyire kárhozatos mindennemű újítás.
Martinovics és társai összeesküvésében a francia forradalom liberalizmusa, mint a tett propagandája nyilvánult meg. Hajnóczy kivételével, aki a szabadelvűség angol irányával mutat rokonságot, csaknem valamennyien jakobinusok. A forradalmi káté nem egyéb, mint az emberi jogok deklarációja. A költők közül, kiknek képzeletét megragadta a francia forradalom, a tehetséges, temperamentumos, nyugtalan Batsányi érdemel említést. Egyik versében a francia forradalom lázító lángja üti meg fülünket:
Nemzetek, országok, kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok,
Nyakatokról eddig le nem rázhattátok.
Vad haraggal, fenyegető hangon fordul a mágnásokhoz, és Robespierre guillotineját vetíti a szemük elé a következő strófában:
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak fölszentelt hóhéri!
Gyertek, hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
A szerencsétlen véget ért mozgalom legkomolyabb gondolkodója, legnagyobb alakja kétségkívül Hajnóczy József volt. Pozitív szellem, aki nem is gondolt arra, hogy az egész régi társadalmi rendet máról-holnapra ki lehet sarkaiból emelni. Fontos megyei hivatalából alacsony származása miatt lökték ki, s úgy látszik, elkeseredése hajtotta Martinovicsék közé. Hajnóczy nem radikális újító. Elismeri a monarchia létjogosultságát, de azt korlátozni kell olyanformán, mint azt Locke tanította. A dolgok régi rendjéből indul ki, amelyből meg kell szerinte hagyni mindazt, ami jó, helyes és a jobb jövőnek kiinduló pontjává válhat. Például azt a törvényt, mely szerinti a nemest csak törvényes idézés után szabad elfogni, ki kell terjeszteni a jobbágyságra is. A papokat ő is kizárja a törvényhozásból.
Kétségkívül ideális lelkesedés, de amellett nagyfokú naivság is kellett ahhoz, hogy valaki akkoriban forradalmat szítson Magyarországon. Forradalmi lelkesedést támasztani ott, ahol olyan szörnyű, méghozzá rendíthetetlen hűségű erők állanak a hatalom rendelkezésére, vak hiszékenységre mutat. De még ha komoly támasztékokat és erőforrásokat talált volna a felkelés sikere esetén! El kell ismerni az összeesküvők mozgalmának eszményi értékét, de teljes tárgyilagossággal csak annyit mondhatunk, hogy törekvéseikből minden meggondoltság hiányzott. A magyar társadalom ebben az időben annyira elmaradt, az ország társadalmi rétegeződése annyira elütött a nyugat-európai példáktól, hogy francia mintára megcsinálni ilyen mozgalmat a leghiábavalóbb s feltétlen balul végződő próbálkozás lett volna. Odaát Franciaországban meg volt az évszázadok óta megerősödött, jómódú polgári osztály, amely 1789-ben már belenőtt az uralomba. Ilyen szervi hibákban sínylődő forradalom nem végződhetett volna mással, csak felfordulással, vagy pedig diktatúrával. A megriadt hatalom a francia felvilágosodás kisded hajtásait játszi könnyedséggel kigyomlálta Magyarországon. Az ítélet végrehajtása után minden nyílást gondosan bezártak, hogy a szörnyű tanok be ne ömöljenek, szigorították a cenzúrát, megerősítették a kémrendszert, majd papokkal, barátokkal, apácákkal árasztották el az országot. Azt hitték, hogy az egyház lelki fegyelme a leghathatósabb orvosszer az aufklärizmus járványa ellen, s ha még ezt megfejelik erős rendőri készültséggel, akkor nyugodtan alhatnak. – Így gondolták legalább Ferenc császár csatlósai, az akkor fennálló rendszernek éber és mindenre elszánt őrei. Azt valóban el is érték, hogy jó időre kriptává változtatták az országot.
Martinoviccsal és társaival csaknem egy időben egy igen komoly, reálpolitikus újító is fellépett, kinek érdemeit elhallgatta az utókor. Ez Berzeviczy Gergely volt, az evangélikusok fő gondnoka, külföldet járt, nagykészültségű férfiú, de akiből hiányzott az agitátor-temperamentum. Működése azért nevezetes, mert ő volt Adam Smith első magyar tanítványa, s egyúttal előfutárja a nagy Széchenyinek. A közgazdasági problémák első alapos s európai nívójú művelője Magyarországon. Úgy látta, hogy Magyarország és Közép-Európa gazdasági felvirágzását csak a szabadkereskedelem, a régi monopóliumok s egyéb gazdasági megkötöttségek megszüntetése segítheti elő. 1808-ban megjelent kis gazdaságpolitikai értekezésében3 azt hangoztatja, hogy az osztrák császárság és Oroszország között meg kell szüntetni a vámsorompókat. Kifejti, hogy Európa gazdasági ereit a folyók szolgáltatják, amelyek úgy hálózzák be a kontinenst, hogy csatornákkal könnyűszerrel összeköthetők. Már az ő elméjében megfogant a Duna-Tisza-csatorna és a Száva-Adria-csatorna terve, s ami még ennél is meglepőbb, szükségesnek látta, hogy a Földközi tenger és a Vörös-tenger között levő földszorost Szueznél minél előbb átvágják csatornával. Írásai szárazak, unalmasak, lendület nélküliek, ezért nem is volt hatásuk. A szigorú, tárgyilagos kritika nem dicsőítheti szuperlativusokban a Martinovics-összeesküvést, mert nem volt benne semmi nagyvonalúság, sem egyetlen gyakorlatilag kivihető gondolat. De vérbefojtott mozgalmuk nagy jelentőségű esemény azért, mert ez volt a magyar szabadelvűség, ugyanakkor az új Magyarország első hajnalpirkadása az abszolutizmus lelket zsibbasztó sötétségében. A komoly, nagy reformmozgalom megindításához Ferenc császár uralma alatt Széchenyi István tekintélyére és elméjére s Kossuth Lajos káprázatos talentumára volt szükség.