Balla Antal művei magyarul a Praxeumon: 2 esszé és önállóan olvasható könyvrészlet, valamint 4 teljes könyv a szabadság, az állam és a gazdaság kérdéseiről.
Magyar szerzők a liberalizmus válságáról, önkorrekciójáról és maradandó alapelveiről: jogegyenlőségről, magántulajdonról, szabad versenyről, alkotmányosságról és békéről. A tanulmányok és korabeli publicisztikák egyszerre védik a szabadság rendjét, és vizsgálják, hol engedett túl sokat a háborúnak, a nacionalizmusnak és az állami beavatkozásnak.
Az állam gazdasági terjeszkedéséről régóta vitáznak Magyarországon. A kötet ötvennégy írása azt követi, mi történik, amikor a kormány árat szab, üzemet vezet, monopóliumot tart fenn, vagy az egész termelést terv alá rendelné. A szerzők a magántulajdon, a vállalkozás és az egyéni felelősség felől bírálják a politikai irányítást. Eltérő hangjuk a reformkortól a harmincas évekig húzódó magyar államkritika történetét rajzolja ki.
A klasszikus liberalizmusnak saját magyar élete volt. A reformkortól a két világháború közötti évekig magyar szerzők olvasták, bírálták és tették magukévá Quesnay, Constant, Bastiat, Cobden, Bright, Mill, Spencer és Guyot tanait. Lapjaikon a szabad kereskedelem, az alkotmányos állam, az egyéni önrendelkezés és a hatalommal szembeni bizalmatlanság magyar nyelven szólal meg.
Ez a könyv mérsékelt igényekkel lép az olvasóközönség elé. Beleszorítani a szabadelvűséget, ezt a sokáig ellenállhatatlannak látszó romboló és alkotó erőt, politikai és gazdasági eredményeivel együtt egy kis kötetbe, úgy, hogy ne vétsünk a tudományos alaposság követelményei ellen, csaknem lehetetlen feladat. De célom nem ez volt; mindössze csak annyi, hogy rövid, világos, áttekintő előadásban megismertessem a magyar olvasóval a liberalizmus eredetét, lényegét, politikai, közgazdasági dogmáit, s rámutassak arra, hogy az emberiség a szabadelvű irányzatnak mennyit köszönhet. Azt hiszem, nem végeztem fölösleges vagy hiábavaló munkát. Mint újságíró, azokon a helyeken forgolódva, ahol a napi politika eseményeit tárgyalják, gyakran tapasztaltam, hogy mennyi illúziónak, rosszul értelmezett fogalomnak, és tévedésnek vagyunk áldozatai. Az emberek gyakran szidnak és hangulatok hatása alatt dicsőítenek politikai és társadalmi jelszavakat, melyeknek értelmével nincsenek tisztában. Milyen ellenmondás példáiul az, amikor ócsárolják a szocializmust, de közben követelik a mennél nagyobb mértékű állami beavatkozást!
A liberalizmus problémájához a legnagyobb tárgyilagossággal nyúltam. Azzal az objektivitással és megértésre való törekvéssel tárgyalom a szabadelvűséget és a XIX. század vele kapcsolatos jelenségeit, amiket a magyar történetírók közül Ballagi Aladártól tanultam. Éppen ezért bizonyos megállapításaim és következtetéseim a magyarországi liberalizmusról nem egyeznek meg az általában elterjedt felfogásokkal, mert az elfogulatlan igazságszolgáltatás arra indított, hogy a Tisza-rendszerről nem éppen kedvező, de véleményem szerint igazságos kritikát mondjak.
Bármennyire törekedtem is a tárgyilagosságra, nem tudtam, de nem is akartam, megtagadni önmagam. Meggyőződéses individualista, tehát politikai és közgazdasági kérdésekben liberális vagyok; de viszont elismerem, hogy a liberalizmussal ellentétes irányok: a konzervativizmus, a szocializmus, a katolikus reakció, szintén szükségképpeniek. Ma egy fejtetőre állított világban élünk. A diktatúrajárvány és az államosító mánia azt mutatják, hogy sok ember visszavágyakozik a rég kimúlt, annak idején csődöt mondott életformákba. Én az újkor történelméből azt olvastam ki, hogy minden haladás, minden eddig elért eredmény az egyéni szabadságnak és az egyén autonómiájának köszönhető, és a két angolszász nemzet ma azért a világ ura, mert hű maradt ezekhez a tradíciókhoz. Meggyőződésem, hogy csak az individualizmusnak van jövője, és könyvemben azt próbálom igazolni, hogy minden olyan elv, mely az egyén leigázására törekszik, bármilyen formáiban jelentkezzék is, a haladás feltartóztatását jelenti. Mennyire sikerült ezt kimutatnom, annak elbírálására mások vannak hivatva.
